Pihenés, ringató kényelemben

A mintadarab borovi fenyőből készült, de bármilyen más, sűrű erezetű, göcsmentes fenyőfa is megfelel a saját másolatunk elkészítéséhez. A különféle alkatrészekhez szükséges anyagméretek eléggé változatosak, ám ha bárki is szűkíteni szeretné a választékukat, akkor a méreteiket - főként a vastagságok tekintetében - felfelé kerekítve tegye ezt. A szükséges anyagokat könnyítésül jegyzékbe foglalva adjuk meg. Rajzunkon ezért csak a különféle csapfészkek méretét, helyét és néhány csavaros kötés kialakítását illusztráljuk.

A hintapad állványa

Mint az képünkön is látható, a hintapad egy talpas állványból és láncra függesztett ülésből áll. Először az egyszerűbb állványt készítsük el. A két oldalsó talpelemet két-két azonos alkatrész és az azokat egységbe fogó oszlopok alkotják. Ezek a négy talpba egymásba eresztetten csatlakoznak. A talpakba előbb az oszlopok fészkét véssük be. Lapjukra fektetve, egymáshoz szorítva illesztőfűrésszel vágjuk be a fészkek mélységét, a felesleges anyagot pedig véssük ki. A darabok végeit lapos szögben fűrészeljük ferdére. Ezt a négy darabot összefogva könnyen elvégezhetjük, majd csiszolással teljesen egyformára munkálhatjuk mindegyiket. A négy oszlopot is hasonló módon, összefogva alakítsuk ki. Végeik aljazását, továbbá éleiken az összekötő hevederek fészkét befűrészelve határoljuk be, majd vésővel távolítsuk el a felesleges anyagrészeket. Az egymásba eresztett alkatrészek szorosan illeszkedjenek, felületük egy szintbe kerüljön. Az oldalsó talpelemet ragasztva állítsuk össze, és 10 mm-es átmenő facsapok beragasztásával erősítsük meg. A felül levő talpidomok végeit fúrjuk ki, és az M6-os szemescsavarok anyái számára készítsünk mély süllyesztéket. A csavarokat fogassuk a helyükre, majd a talpak tetejére csavarozzuk fel a 100 mm széles takaródeszkát. Ezekbe egyébként pohártartó süllyesztékeket is marhatunk, de ezek maximum 8 mm mélyek legyenek. A takaródeszkák sarkait kerekítsük le, a darab felső élét pedig 45 fokban, 5-7 mm szélességben gyaluval munkáljuk ferdére. A két oldalsó üléstartó támját végül négy hosszú gyalult deszkával fogjuk össze. Külső oldaluk hosszanti éleit gyaluljuk ferdére, majd a darabokat a fészkükbe ragasztva, két-két facsavarral megerősítve rögzítsünk a helyükre. A hintapad állványa ezzel készen van, felületeit UV-álló fakonzerváló, vagy méhviasztartalmú bevonattal kenjük be, hogy erre később már ne legyen gondunk.

Váz a padnak is kell

Anyagát vaskos staflikból leszabott darabokból alakítsuk ki, amelyeket főként csavaros kötésekkel és ragasztva állítsunk össze. Itt is van néhány azonos alkatrészünk, amelyeket összefogva vághatunk ki a legkönnyebben. Ezek pedig az ülés és a háttámla tartói, továbbá a két karfa.
Először az üléstámokat, majd a háttámla tartókat, ezt követően pedig a két karfa lapot készítsük el. Az üléstámokat akár 30x50 mm-es lécekből is leszabhatjuk, ha 25x30-as lécekből levágott lapos, ék alakú darabokat ragasztunk a már méretre szabott darabok élére. E darabokat két-két átmenő köldökcsappal is erősítsük meg. A hossztartók fészkeit azonban majd az összefogott darabokon, és akkor is befűrészelve alakítsuk ki. A háttámla tartólécei egyenesek, de felső végük felé lágy ívben elkeskenyülők is lehetnek. Ha már az összes támlécet és elemet méretre munkáltuk, és a szükséges helyező fészkeket is kialakítottuk, akkor az ülés és a háttámla tartóléceiből állítsuk össze az üléstámokat. A háttámla támok 99 fokos szögben álljanak az üléstámok síkjára. Ezt úgy a legegyszerűbb beállítanunk, hogy kartonból 81 fokos csúcsszögű darabot vágunk ki. A sablont illesszük az üléstám mögé, és segítségével állítsuk be a háttámla lécének dőlését. Az összefogott léceket két átmenő facsappal biztosítsuk elmozdulás ellen, majd a darabokat ragasszuk is össze. A másik két üléstámot már a kész darab alapján erősítsük össze, de arra ügyelve, hogy két támon a háttámla lécek belülre, a harmadikon pedig kívülre kerüljenek. A támoknak egyébként teljesen azonos alakúaknak kell lenniük. A szükséges, apróbb igazításokat az összefogott darabokon csiszolással végezzük el.
Ezt követően állítsuk össze az ülésvázat. Az üléstámok végein kialakított fészkekbe csavaros szorítókkal rögzítsük a két hossztartó lécet, majd készítsük el az összefogó kapupánt csavarokhoz szükséges átmenő furatokat és azok süllyesztékeit. Vigyázzunk, a szélső támok a hossztartók végétől 130 mm-re legyenek, a középső támnak pedig a hátsó, összeeresztési síkja kerüljön középre!
A két szélső tám mellé kell felerősítenünk a karfák elülső tartólécét, amelyeket ragasztva, két-két facsavarral megerősítve fogassunk a hossztartó és az üléstám alkotta sarkokba. A két tartóléc belső oldalára két-két facsavarral megerősítve ragasszunk fel egy-egy kis lecsapott sarkú fatömböt, ugyanebben a magasságban a szélső háttámla-támokra is ragasszunk fel egy-egy kis fatömböt. A karfákat előbb kapupántcsavarokkal fogassuk fel a háttámla szélső támjaira, majd ragasztva, egy-egy 8-as facsavarral megerősítve rögzítsük a támlécek tetejére. A hossztartók végére szereljük fel az anyás szemescsavarokat, majd az egész vázat, és a méretre szabott, egyik oldaluk felől lecsapott élű ülésléceket többször kenjük be fakonzerváló anyaggal, vagy faviasszal.

Befejező munkák

Amint a konzerváló bevonóréteg megszáradt, hozzáfoghatunk a hintapad befejező munkáinak az elvégzéséhez. Előbb az ülésléceket szegezzük fel a vázra. A lécek között 12-13 mm-es közöket hagyjunk, és az első lécet a hátsó rész felől szegezzük, illetve csavarozzuk fel. Galvánbevonatú kötőelemeket használjunk, és ezek fejei kissé a léc felülete alá kerüljenek. A csavarok 25-35 mm hosszúak legyenek, és előfúrt, kisüllyesztett lyukakba hajtsuk be valamennyit. Ha szeget használunk a lécek rögzítéséhez, akkor ezek bognárfejűek legyenek, és mindegyiket kissé ferdén üssük a faanyagba. A lécek lerögzítési helyeire két-két kötőelem szükséges, és a léceket ragasztóval is rögzítsük a támlécek élére. A támok ferde szögben levágott részére mindenképpen egy lécet erősítsünk, alája pedig az utolsó üléslécet úgy szereljük fel, hogy az teljes hosszában fedje le a hossztartó felső élét is.
A háttámla első lécét a támok ferdére fűrészelt részére, mögéje pedig a leghátsó lécet erősítsük fel. A további nyolc lécet 20 mm-es közöket hagyva rögzítsük a támok élére. Az egyenletes közöket egy kis darab hézagoló léc segítségével a legkönnyebb betartani. Amint az utolsó lécet is a helyére fogattuk, már csak a négy tartólánccal kell padunk ülését az állványára függesztenünk, hogy beleülve kipihenjük e nagy munka fáradalmait. E célra csak hegesztett szemű, erős láncot használjunk, mégpedig azonos hosszúságúra szabottakat. Az ülést helyezzük az állványra, a láncokat pedig akasszuk a felső szemescsavarokra. Az ülést emeljük meg, akasszuk a lelógó láncok utolsó szemére, majd próbáljuk ki, kellemes ülés esik-e benne. Nem árt, ha a vízszintesnél egy kicsivel magasabbra kerül az ülés első része. Ülés közben azonban ezzel a paddal nem lehet igazából hintázni, ez bizony csak szelíd ringatózásra való pihenőpad, amelynek ülése azonban még ringatózás közben is megfelelő kényelmet biztosít. Ha pedig az ülést keménynek találnánk, 5 cm vastag, textilhuzatú habszivacs párnákkal bármikor "megpuhíthatjuk".

ANYAGJEGYZÉK
Jel	Megnevezés	Méret (mm)	Db
A	talp	50x65x600	4
B	oszlop	50x80x686	4
C	takarólap	20x100x686	2
D	üléstám	30x75x585	3
E	háttámla tartó	30x50x330	3
F	karfatám	30x50x278	2
G	karfa	20x100x610	2
H	ülésléc	15-20x40x1220	20
I	hossztartó	40x50x1475	2
J	lánc (szem)	20-30 mm	285
K	szemescsavar	M6x60	4
L	kapupántcsavar	M8x90	6