Hinta-dínó

Az egyébként elég terjedelmes gyerekjáték alapanyagául a 18 mm-es bútorépítő-lapot ajánljuk, amelyet bármelyik nagyobb barkácsáruházban könnyű beszerezni. Mivel azonban ezek legfeljebb 400 mm szélesek, a különféle szélességű deszkákat élben összeragasztva, néhány köldökcsappal is egymáshoz erősítve célszerű a kellő nagyságú lapokat összeállítanunk. Az állatfigura testét több, egymásra ragasztott rétegből kell kialakítanunk, ezért a 200-300 mm széles darabokat úgy használjuk fel, hogy az összeragasztott éleket a szélesebb deszkák fogják közre. Mivel a 800 mm hosszú lapok kevesebbe kerülnek, a dínó testét viszont 900 mm-es széles anyagtömbből vághatjuk ki, a hiányzó részek kipótlásához a leeső hulladékdarabokat is felhasználhatjuk. Ez kissé megnehezíti a munkát, de határozottan költségcsökkentő eljárás.
Első teendőnk az legyen, hogy négyzethálós rajzunk alapján 2-3 mm vastag kartonból készítsünk rajzsablont az "állat" testéről, első-hátsó lábáról, valamint az ívelt talpról. E sablonok lehetővé teszik az azonos alakú darabok előrajzolását, a testnél pedig a farok és nyakrész beillesztésekor is nagy hasznát vehetjük.
A munkát a test (1) darabjainak a kirajzolásával, majd kiszabásával kezdjük el. A kivágást lyukfűrésszel végezzük el (A). Ha a fejet és a farokrészt külön darabokból toldjuk a test megfelelő részéhez, az illesztéseknek csak a külső felületeken kell tökéletesnek lenni. A dínó testét öt egymásra ragasztott rétegből állítsuk össze. Megtehetjük azt is, hogy a középső három réteg csak 100 mm széles deszkadarabokból áll majd, és csak a farok valamint a nyakrész 100 mm-nyire beeresztett részei határolják oldalról a testüreget. A darabok száliránya ilyen esetekben adott, hiszen a deszkákon hosszában helyezhetjük el legjobban a különálló darabokat. Arra azonban ügyeljünk, hogy ha lehet, az építőlapok uralkodó száliránya minden ilyen darabnál metssze az előző alkatrészét. A különálló darabokat nem árt két-három átmenő facsappal is az alatta levőhöz erősíteni, amivel a test szilárdságát is növeljük.
Ezt követően szabjuk ki, és három rétegből ragasszuk össze az állat négy lábát (2, 3), majd két egymásra ragasztott deszkából kanyarítsuk ki az ívelt talpakat (4), végül pedig a talphevedereket (5) és az ülőlapot (8) is vágjuk ki. Ha kerekes dínót kívánunk készíteni, akkor e hevederlapok alá még négy kerékbakra (6) és négy kerékre (7) is szükségünk lesz. Ez utóbbit fűrészlapos körkiszúróval deszkából is kivághatjuk (B), de megfelel bármely teherbíró kerék, ha az legalább 70 mm átmérőjű.
A külső rétegek felragasztása után a már szilárd test tömbjét két oldalról csiszoljuk simára (C). E feladatra lehetőleg excentrikus csiszológépet használjunk, mert azzal gyorsan és nagyon sima felületet érhetünk el. Az oldalak lecsiszolása után az éleket is csiszoljuk síkba. Ez már nehezebb feladat, mert a rétegesen egymásra ragasztott anyagok élét teljesen egysíkúra kell koptatnunk. E műveletet előbb durva 90-es, majd 120-as, végül 150-es szemcsenagyságú csiszolóanyagokkal végezzük el. A test tömbjének az éleit körben kerekítsük le. Ezt legkönnyebben természetesen felsőmaróval végezhetjük el (D), ám kellő ügyességgel a gumitárcsára felfogott csiszolópapírral is jó eredményt érhetünk el, legfeljebb nem lesz pontosan azonos a lekerekítés rádiusza. Ezt a munkafázist megkönnyíthetjük, ha előbb faráspollyal ferdén lecsapjuk az éleket, majd ezt követően fogunk hozzá a lekerekítő csiszoláshoz. A lábak élét is le kell kerekítenünk, de csak talpakhoz közel. Az ívelt talp éleit azonban csak finoman kerekítsük le, hogy a kellő felfekvésük megmaradjon.
Következő feladatunk a kis dínó lábainak felerősítése. A lábakat előbb egy-egy facsavarral, páronként fogassuk a testre, majd pontos beállításuk után több facsavarral rögzítsük szilárdan. A lábak felfogásához azonban ragasztót is használjunk, felkenéséhez pedig az előbb behajtott facsavarokat hajtsuk ki. A lábakat nem kell újból pontosan beállítani, mert a facsavarokkal az eredeti helyükre fogathatjuk viszsza. A dínóról még hiányzik a nyakából kiálló fogantyú rúdja (11) és a két lábtámasza (9). Ezeket 20 mm vastag keményfarúdból vágjuk le, helyüket pedig állványos fúrógéppel fúrjuk ki. A lyuk átmérője 0,1 mm-rel kisebb legyen, hogy a rudak szorosan illeszkedjenek a fúrt fészkükbe. A rudakat így elégséges ragasztóval a testbe erősíteni.
Hiányzik még a hinta-dínónak a talpa, illetve kerekes változatánál annak "futóműve". A két rétegben összeragasztott deszkákból ívelten kivágott talppárt (4) egy-egy hevederdeszkával (5), köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk össze. A hevederlapokat úgy helyezzük el, hogy a dínó középvonala a talp felezőjével legyen egyvonalban, a lábak pedig a hevederek közepére feküdjenek fel. A csapfészkeket lehetőleg állványos fúrógéppel alakítsuk ki (E), mert csak így lesznek merőlegesek a csaplyukak. A hevederlapok (5) élébe is készítsük el a kellő mélységű zsákfuratokat, majd a facsapok beragasztása után a két ívelt talpat is ragasszuk a helyére. Kilazulás ellen azonban nem árt néhány facsavarral is megerősítenünk a csapozásokat. A kész talpat most már a dínó lábainak az aljára erősíthetjük, mégpedig lábanként két-két hosszú facsavarral, amelyeket előfúrt (F) lyukakba hajtsunk be.
Ha viszont kerekes dínót kívánunk készíteni, akkor nincs szükségünk az íves talpakra, csak négy "tengelycsapágy" tömbre (6), amelyeket a hevederdeszkák aljára kell majd csapozva felfognunk. Nem szükséges körívesen megformálnunk, de felerősítésükkor a tengelyfuratuk egybe essen. A tengelyt (10) 10 mm vastag lágyacél rúdból szabjuk le, majd ragasszuk rá a végükre szorosan illeszkedő furattal ellátott kerekeket (7).
Az üléslapját is vágjuk a kellő alakúra, majd éleinek a lekerekítése után négy facsavarral erősítsük fel a dínó domború hátán kialakított sík felületre.
A dínó azonban így még "meztelen", bár egy rusztikus bútorokkal berendezett gyerekszobába nagyon is jól mutatna. Zöldes bőrét festéssel imitáljuk, a natúr fa állatot ezért előbb eresszük be lenolajkencével, majd zöld alapozó- és selymesfényű átvonó festékbe töltsünk kevés okkersárga színezőpasztát, és ezzel mázoljuk be az állat testét. Az alapszín száradása után az ülést, a kapaszkodó és lábtámasz rudakat, a kerekeket és a tartótömbjeit mázoljuk be élénkpirosra, a dínó alsó részét pedig kenjük le okkersárgára, mégpedig úgy hogy ez a szín kb. 20 mm szélességben a test oldalait is szegélyezze. A szemét és a száját is fessük fel, ez fehér legyen, a pupillát meg fekete festékkel érzékeltessük. Ha jól kevertük ki a színeket, a festéssel kedvesen karakteressé tehetjük gyermekünk új játszótársát.