Hintapad a kertbe

Első teendő az ép és viszonylag egyenes ágak kiválogatása. A hintapad vázához ugyanis kb. 80-90 mm átmérőjű darabokra lesz szükség. Az sem baj, ha egy kicsit görbék, mivel íveltségük a keretet adó daraboknál nem igazán számít. A lábak kialakításához a vaskosabb ágdarabok is megfelelők, ám a leszabáskor 100-100 mm-rel hosszabb darabokat vágjunk le, hogy a később kialakítandó facsapokhoz legyen elég anyagunk.

A méretre szabott gömbfákat a leszabásuk után szabadítsuk meg a kérgüktől. Ezt legkönnyebben vonókéssel lehet elvégezni, de megteszi az éles szekerce, vagy a félkezes balta is, csak ezekkel kissé hosszabb ideig tart a kéregtelenítés. A nyers fafelületeket huzal körkefével, majd lamellás csiszolókoronggal munkáljuk minél simábbra.

A következő lépésben a kötésekhez szükséges facsapokat és fészkeket alakítsuk ki. Két lehetőség között választhatunk, vagy lapos-, vagy hengeres csapokat illetve az ezekhez illő fészkeket készíthetünk. A lapos csapok viszonylag könnyebben kialakíthatók, csak a gömbfa végeit hosszában be kell fűrészelnünk kb. 80 mm mélyen, a felesleges részeket pedig oldalról újabb befűrészeléssel könnyű leválasztani. A lapos csapokhoz azonban ugyanilyen méretű és alakú fészkek szükségesek. Ezeket a fészkek két végpontjában befúrva, majd a köztes részeket kivésve lehet kialakítani. A fészkek mindig kissé szűkebbek legyenek a csapnál.

A hengeres csapok kialakítása sem sokkal nehezebb, ha előbb a csap nyakánál körbefűrészelve behatároljuk annak hosszát, és a felesleges anyagot körben vésővel lehasogatva távolítjuk el. Ha van fához való körkivágónk, akkor a csap elejét ezzel pontos méretűre formálhatjuk, ám a csapokat teljes hosszukban már vésővel kell kialakítanunk, majd ráspollyal munkálhatjuk kerekre. A hengeres fészkek elkészítése a meglehetősen nagy átmérőjű csapokhoz már nehezebb. A középpontokba körkivágóval készítsünk megfelelő mélységű bemarásokat, majd egy nagy méretű fafúróval bővítsük ki a központfuratokat. A köztes anyagot keskeny favésővel fokozatos fogásokkal bővítsük a kimart palástig. Körkivágó híján a központfurat felöl fokozatosan csak vésővel készíthetők el a szükséges csapfészkek. Az átmenő csapok végét fűrészeljük be, hogy ezekbe majd végül feszítő ékeket tudjunk ütni.

A hintapad két talpát pallóból levágott két-két ívesre vágott darabbal, vízálló diszperziós ragasztóval egyesítsük. A lábakat befogadó csapfészkeket az előzőkhöz hasonlóan alakítsuk ki, majd a darabokat négy-öt átmenő keményfa csappal összefogva erősítsük meg.

Következhet a pad vázának az összeállítása. A két oldalkeret darabjait üssük össze. Előbb ragasztás nélkül, majd, ha a két keret között nincs jelentős eltérés, a csatlakozó kötéseket ragasztóval is kenjük be. Az átmenő csapok végébe üssünk ragasztóval bekent keményfa ékeket, hogy a kötések később is kellően szilárdak maradjanak. A két oldalkeretet ezt követően az összekötő ágdarabokkal kapcsoljuk össze, ellenőrizzük a váz egysíkúságát, majd e darabokat is ragasszuk a keretekbe. A két talpat ragasszuk a lábak végén levő csapokra, majd az egész vázat kenjük be gomba- és rovarvédő faalapozóval, ezt követően pedig kimondottan kültéri használatra megfelelő, UV-álló és vízlepergető bevonó szerrel.

Most már csak az ülés darabjait kell leszabni, amihez megfelel a vastagabb fenyődeszka is. Az ülőlap darabjait is célszerű huzalkefével kissé feldurvítani, majd átcsiszolásuk után jöhet a felületkezelésük. A pad keretére csak ezután csavarozzuk fel, mégpedig a deszkák között némi hézagot hagyva. A háttámla darabjait az ülőlap végére csavarozott támléchez fogassuk hozzá. A csavarok természetesen galvanizált bevonatúak legyenek.

A hintapad elég nehéz, ezért a kertben jól válasszuk ki a helyét, mert mozgatása nem könnyű, vonszolása pedig kilazíthatja a csapozásait, amit jobb elkerülni.