Szobapelka

Rendszerint fél-egy méter körüli, de alkalmanként akár a másfél méteres magasságot is eléri. Szára csúcsán, kis arasznyi hosszúságú és fél-háromnegyed centiméter széles zöld levelei valóságos üstököt képeznek. Valamennyinek a vége csúcsban elkeskenyedik, és ívesen meghajlik. Színük sötétzöld, világosabb fonákrésszel. A virágok a botszerű szár végén csokrosan kifejlődő levélrózsa közepén alakulnak ki, matt barna színűek, különösebben nem díszesek.
Igényli a jó fényellátást, de a napsütéshez hasonlóan a félárnyékot is jól elviseli. Mérsékelten meleg, 18-20 °C hőmérsékleten érzi jól magát, de kibírja még azt is, ha a hőmérséklet 10-12 °C-ra lecsökken. Rosszul fűtött, ingadozó hőmérsékletű helyen, bő öntözéssel kell nedvesen tartani, és nem állhat a cserepe alatt víz, amit különben, a kellően meleg körülmények között megkíván. A hideg víz ugyanis gyökérpusztulást válthat ki. Még a legnagyobb szárazságot is elég jól elviseli, ekkor viszont fokozott a levélvégeinek visszaszáradása, amit az is előidéz, ha nem elég bőséges a vízellátása, és időként kiszárad. A kezelése elsősorban abból áll, hogy óvjuk a kiszáradástól, kellő gyakoriságú és megfelelően bőséges öntözéssel, vagy vízben-tartással. Érdemes rendszeresen vízzel permetezni is a leveleit. A nyári időszakban pedig a tápanyagigényét elégíthetjük jól ki tíz-tizennégy naponkénti tápoldatozással, két átültetése közötti időszakban.
Átültetni általában évenként érdemes, a tavaszi vagy nyár eleji erőteljesebb fejlődés elindulása előtt. Ugyanis egy év alatt kinőheti a tartóedényét és felélheti a benne lévő föld tápanyagkészletét. A normál föld vagy földkeverék megfelelő az átültetéséhez, csak ne legyen tápanyagban szegény.
A nyári időszakban tartható szabadban is, különösen ha már fejlettebb, idősebb, és a kinti körülményekhez sikerül fokozatosan hozzászoktatni. Kint is mocsári növényként, a cserepet vízbe állítva, de akár talajba süllyesztve vagy kiültetve nevelkedhet, a nyári idényben. Télre viszont nálunk csak legfeljebb melegvízforrások mellett maradhat meg szabadban, akár medence-díszként is.
Alkalmas trópusi halak akváriumának díszítésére is, ha a lombja a levegőn maradhat. Föld nélkül, csupán tiszta vízben is megél. Sikeresen nevelhető vízkultúrás edénypárban, tőzeg, kavics vagy más hasonló ültetőanyagban, tápoldattal ellátva. Ilyen módon még a meleg központi fűtéses lakásban sem fog szomjazni, akár egy hosszabb távollét ideje alatt se.
A kozmetikázása, legalább az elszáradó levélvégeknek, egészen keskeny, már szinte nem is szembetűnő száraz csík visszahagyásával megoldható. Ez segíti díszértékének tartós megőrzését. Ugyanezért rendszeresen le kell metszeni az időközben megsérült, pusztulásnak indult leveleit vagy levélrozettáját, akár a szárrésszel együtt. A végső esetben indokolt tarra vágása, vagyis valamennyi szárának szinte tövükig történő levágása is. Felújulására van remény, ha egyébként egészséges, ép a gyökérzete, és a további kezelése megfelelő.
Védeni legfeljebb a közvetlen erős napsütéstől és huzattól szükséges. Arra is ügyelni kell, hogy nyáron el ne szaporodjanak rajta a levéltetvek, az üvegházi molytetű, illetve liszteske. Ezek ellen hatékony növényvédőszeres kezelés szükséges.
A szaporítása is könnyű. Legegyszerűbb, ha a már kifejlődött szár levélcsomóját centiméteres szárcsonkkal levágjuk, majd a leveleket összefogva, pár centiméteresre visszakurtítjuk, és ezután langyos vízbe dobjuk. A langyosan tartott vízben rövid idő alatt gyökereket és kis hajtásokat is fejleszt. Ezután már beültethető cserépbe, még nem túl tápdús, inkább laza földbe vagy földkeverékbe, esetleg csak tiszta rostos tőzegbe. Terebélyessé váló töve átültetés alkalmával, jól szét is osztható. A legformásabb viszont magról nevelkedve lesz. A virágok helyén beérő magvak kicsiny cserépbe, sekélyen elvetve, és állandóan nyirkosan tartva ezután, csíráztathatók jól ki. Egy évi nevelés után már gyönyörködtethet az ilyen szaporítású szobapelka is, érdemes vele tehát megpróbálkozni.