Oszlopos előtér

Címképünkön látható, ámbitus jellegű előtetőt is utólag illesztették a lakóház bejárati ajtaja elé. Építőjének az volt a célja, hogy a ház bejáratát olyan építménnyel toldja meg, amely oldalról is védi a tető alatti területet, jellegében is illik magához az épülethez, és nem tűnik utólagos építménynek. Az adott esetben ez nem volt nehéz feladat, ugyanis a bejáratot két oldalról mellvédszerű falazat határolta (1). Ez egyben be is határolta az új építmény alapterületét. Akik viszont hasonló szerkezetű előtetőt szeretnének készíteni, alapterületét meg is növelhetik, akár fedett kis terasszá is formálhatják. Ilyen esetekben is választhatják a sátortetős megoldást, és a bejárati ajtónak sem kell feltétlenül középre kerülnie.
Az előtér fedéséhez, különösen a nagyobb felületűekéhez bitumenes zsindelyt ajánlott használni, hogy a tetőfedőanyag súlya ne terhelje a viszonylag könnyű szerkezetű tetőszéket. Hullámlemez is megfelel e célra, ám ha hagyományos cseréppel kívánjuk lefedni, akkor legalább 30x40 mm-es tetőléceket kell alkalmaznunk. Az oldalsó részek üvegezettek. E célra használhatunk katedrál-, vagy még inkább drótháló erősítésű üveget is. Azt is érdemes meggondolni, hogy a nagy üvegtáblák helyett nem ésszerűbb-e osztólécekkel megfelezni, esetleg harmadolni az üveges felületet. Ha túl magas, vagy széles a beüvegezendő rész, mindenképpen ezt a megoldást kell választanunk, mert a nagy üvegtáblákat egyébként is nehéz beerősíteni, és beszerzésük, szállításuk is nehézkes.
Ezek után lássuk, miként készíthető el a mellvéddel határolt fedett előtér. Alapja legalább 10 cm vastag betonból kialakított, a fedett résznél 10 cm-rel nagyobb alapterületű, a nyitott oldal felé 2 fokos lejtésű legyen. Erre húzzuk fel a két határoló mellvéd kb. 38 cm széles, 70 cm magas falát téglából, gázbeton blokkokból, de ezek zsaluzott, betonból kialakítottak is lehetnek. A 140x140 mm-es faoszlopnak (A) mindegyik falban alakítsunk ki 150 mm mély fészket. Ha a mellvéd tetején virágágyást is szeretnénk kialakítani, akkor ennek mélyedését is már a falak építésekor készítsük el. Ha az oldalfalazatot elkészítettük, hozzáfoghatunk a tetőszék kialakításához.
A tetőszék viszonylag egyszerű szerkezetű. Elöl két vaskos oszlop (A), hátul pedig a falba vésett nyílások és a falra erősített vaskos lécek támasztják alá a kötőgerendát (C), amire végső soron az egész tetőszéket építjük. Első teendőnk tehát az oszlopok és a kötőgerendák kialakítása és összekapcsolása. Az oszlopokhoz nem szükséges tömör fa, 25-35 mm vastag fenyőpallóból is összeállíthatjuk, mégpedig megfelelő szélességűre vágott, él-lap illesztésű darabokból. Összeragasztásukhoz vízálló ragasztót használjunk, és beragasztott keményfa csapokkal is erősítsük meg a kötéseket. Mivel a kötőgerendát az oldalukból kifűrészelt fészkek helyezik és tartják meg, ezekhez az oldalakhoz - végükön belső oldalukon lapolt darabokkal - célszerű a fészkeiket kialakítanunk. Az oszlopok belső oldalába egy-egy beeresztett csappal csatlakozik az ívelt torokgerenda (D). Ehhez az alkatrészhez testes fatömbre lenne szükségünk, ám itt is módunk van arra, hogy több rétegben egymásra erősített pallódarabból állítsuk össze. Ezeket előre ívesre fűrészelt darabokból, rétegenként eltolt illesztésekkel, 20 mm vastag deszkákból három rétegben egymásra helyezve célszerű facsapokkal is megerősítve összeragasztanunk. Már ekkor készítsük el a támgerenda csapjának a fészkét. A középső réteget alkotó darab közepébe vágott nyílással ezt egyszerűen megoldhatjuk. A rétegesen összeragasztott gerendát már könnyen az oszlopok oldalába vésett, vagy fűrészelt fészkekbe illeszthetjük. Rögzítésükhöz 15-20 mm-es keményfacsapokat és vízálló ragasztót használjunk. Az oszlopokat kiékelve, és cementhabarccsal kiöntve rögzítsük a fészkükbe, de csak vízmértékkel függőlegesbe állítás után.
A két kötőgerenda (C) egyik végét fűrészeljük nyújtott S-alakúra, a falba vésett nyílásba, ill. az oszlopokon kialakított fészkekbe fogva állítsuk vízszintesbe. A falba kerülő végüket habarcsba ágyazva, kiékelve, másik végüket ragasztva, facsapokkal megerősítve rögzítsük az oszlopokra.
Következő lépésként a szelement elöl alátámasztó támgerendát (E) készítsük el. Ezt az alkatrészt is kialakíthatjuk három 20 mm vastag deszkából, de tömör fenyőfa gerendából sem kell belőle 60-70 cm-nél több. A torokgerenda közepére beeresztett csappal kapcsolódik, amit a belső oldal felől beütött keményfa csap rögzít. A támgerenda végébe fűrészelt fészekbe ül be a szelemen (B), amit a ház falába vésett üregbe kell kiékelten rögzítenünk, és csak a gerincelem pontos beállítását követően rögzítsük betonhabarccsal.
A tetőszékről most már csak a szarufák (F) és a tetőlécek (K) hiányoznak. Előbb a szarufákat erősítsük a szelemenre és a kötőgerendákra, majd a tetőléceket is szegezzük a helyükre. Az első szarufa-pár a támgerenda első oldalával kerüljön egy szintbe, hogy majd a lambéria burkolatot ehhez tudjuk erősíteni. A szarufák helyező fészkeit befűrészelve és kivésve alakítsuk ki a szelemenfán, a támgerendán, továbbá a kötőgerendákon. A tetőléceket a csúcs felől kezdjük el felszegezni, távolságuk pedig igazodjon a tetőfedéshez használt anyaghoz, illetve az azokhoz szükséges felerősítési mérethez (2). Bár pl. a bitumenes zsindely aládeszkázott felületet igényelne, a kis alapterület miatt ez szükségtelen, de nem árt a lécek alá párazáró fóliát is használni.
Fedjük be a tetőt, majd a két ereszlécet is szegezzük helyére a tető oromszegélyével (K) együtt. Az oromzat befedésére a fenyő lambéria a legmegfelelőbb anyag. A léceket lehetőleg 45 fokban elforgatva szegezzük a támgerendára, illetve az utolsó előtti szarufára. Így a hatásuk a szokványostól eltérő és egyben attraktívabb lesz.
Az ereszalját is lambériával burkoljuk be, a burkolatot pedig a tető belső oldalán is folytassuk (3). Ha takarékoskodni akarunk, akkor e célra az 5 mm vastagságú, pontosan méretre szabott farostlemez is megteszi, amelynek a sima felületét kültérben használható olajfestékes mázolással, hátoldalát pedig lenolajkencével alaposan beitatva tehetjük védetté az időjárás viszontagságaival szemben. A már lefedett előtetőre már csak a gerincfedő lemezt kell felszegelnünk, és munkánkat máris az oldalainak a befedésével folytathatjuk.
Mint említettük, előtetőnknek az a legnagyobb előnye, hogy két oldalról fedett. Ám, hogy az ajtónk előtti tér ne legyen túl sötét, oldalról üvegtáblákkal célszerű lezárnunk. Mivel ezek elég nagy felületek, normál ablaküveget csak abban az esetben használhatunk, ha osztóléceket építünk be az üvegfogó keretekbe. A 4-5 mm vastagságú üveg már megfelel e célra. Igaz, ez nem olcsó mulatság, viszont nagyon dekoratív hatású. Az üvegfogó keretet (I) 50x50, alul viszont 50x70 mm-es anyagból (H) kell kialakítanunk. Az üveg számára 15x10 mm-es aljazást szükséges marni mindegyikbe. A két alsó keretdarabot viszont az előzőktől eltérően, felül ferde vízvető felületűre munkáljuk, alul pedig a lécbe mart vízorral kell ellátnunk. A keret darabjait a sarkoknál egymásba eresztett lapolással illesszük össze, és két-két facsavarral is erősítsük meg a vízálló ragasztóval kialakított kötéseket. A kereteket ajánlatos vízszintes lapra erősítve összeerősítenünk, hogy elkerüljük a keret vetemedését.
A kereteken kívül még a falat koszorúzó és a két első oszlopot is közrefogó elemet is állítsuk össze, s hosszú facsavarokkal, műanyag tiplikkel fogassuk a határoló falazat tetejére. A falra pedig ugyanígy fogassuk fel a kötőgerenda és a koszorúkeret szabott két támlécét (M). A kész ablakkereteket elöl az oszlopok oldalára, felül és a ház fala mentén a kötőgerenda aljára, illetve a falra erősített támlécre, alul pedig a fal keretlécére csavarozzuk fel. Vigyázzunk, hogy felerősítésekor a keret ne vetemedjen meg, mert különben az üveg behelyezése majd nehézséget okozhat. Szabjuk le a gérbevágott végű üvegfogó léceket, és a rögzítőszegeket is félig üssük a lécekbe.
Az üvegtáblák keretbe helyezése előtt az aljazásokba nyomjunk sziloplaszt masszát, szappanos ujjunkkal simítsuk fel jól mindkét szomszédos oldalra, majd a táblát ferdén tartva előbb alul illesszük az aljazásba. Ezt követően lassan, mint egy vízszintesen nyíló ablakot becsukva nyomjuk a helyére az üveget. A még lágy szilikongumi tömítő-masszának teljesen és résmentesen közre kell fognia az üveget. Az üvegfogó lécek alá is nyomjunk tömítő-masszát, majd a lécek közül előbb a felsőt nyomjuk, majd szegeljük a helyére, majd ezt követően a többit is erősítsük szorosan az üveg mellé. Az aljazásból és a lécek alól kitüremkedett tömítő-masszát előbb kés lapjával igyekezzünk hézagmentesen lesimítani, majd a feleslegét éles késsel az anyag megszilárdulását követően ferdén vágjuk le. A lényeg az, hogy a lecsurgó esővíz majd ne juthasson a keret üvegfogó hornyába, hanem az alsó keretléc ferde felületén elvezetve csurogjon le.
Ezután már csak a faszerkezet felületvédelméről kell gondoskodnunk, amihez UV-álló falazúrt, vagy más, kültéri igénybevételre készült fakonzerváló szert használjunk. A faszerkezet elemeit a szerrel nagyon gondosan ecsetelve többször vonjuk be, akkor biztosak lehetünk, hogy az időjárás viszontagságainak hosszú éveken át ellen fognak állni.

Anyagjegyzék