A lakás(sz)építő burkolatok 2. rész

A falak burkolása sokkal több lehetőséget tartogat számunkra, mint a padlóké. Egyrészt a falburkolatokkal szemben egy lakás esetén nincs igazán nagy szilárdsági követelmény, csak annyi, hogy önsúlyát elbírva, és a helyes szerelési technológiát alkalmazva, ne pottyanjon le a falról, ne repedjen, ne veszítse el a színét. Hagyományos építkezés esetén a falak vakoltak, kivéve, ha belsőépítészeti elgondolás az, hogy a falat alkotó szerkezet, kő, fém, fa mutassa meg önmagát. A durva vakolás fehérre meszelve, vagy festve hagyományos népi hangulatú lakásnak, hétvégi háznak kiváló. Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás. A falfestéknek az újabban divatos számítógépes festékkeveréssel a legkülönbözőbb, minden elképzelésnek megfelelő színárnyalat kialakítható. A festékek alapanyagától, a festés technológiájától függően különböző hatás érhető el. Érdekes hangulatot teremthetünk tégla, kőburkolat lefestésével is, bár ezzel kicsit hamisítjuk a természetet.
Nagy, összefüggő falfelületek olcsón és gyorsan kivitelezhető másik változata a tapétázás, amelynek szintén nagyon sok fajtája létezik. Tapétaminta választásakor gondolni kell a berendezés stílusára. Stílbútorhoz klasszikus mintájú, modern bútorhoz egyszínű, finoman texturált, vagy geometrikus mintájú, romantikus, rusztikus stílushoz finom virágmintás tapéta illik. Normál belmagasságú (2,65-3,00 m) lakásoknál szerencsés, ha a tapétázott felület és az egyszínű mennyezet a síkok metszésvonalánál találkozik. Nagy belmagasság esetén a mennyezet szintjét lejjebb hozhatjuk, úgynevezett holkeres megoldással. A lefutó mennyezet és a tapétázott felületek elválasztáshoz nagyon szép bordűrök kaphatók. A tapéták anyaguk alapján lehetnek: papír-, textil-, műanyag- és poszter-tapéták. A textil anyagúak külső rétege természetes anyagok struktúráját mutatja, meleg kellemes légkört sugároznak. A műanyag tapéta nagyon jól tisztántartható, hosszú az élettartama. A poszter-tapéta kicsit divatjamúlt, nagy képek hosszútávon unalmassá válnak. Egyszerűbb egy szép grafikát, festményt, vagy reprodukciót színes keretben a kívánt falfelületre helyezni.
A falak intenzív használati zónája padlószinttől 1,00-1,20 m magasságig terjedő terület. Jó esetben ezt a felületet eltakarják berendezési tárgyaink, de sokszor ennek a zónának köszönhetjük, ha a lakásunkat újra kell festeni; gyerekek piszkos kézzel összefogdossák, szék támlájával összekarmoljuk, összepiszkítjuk lábunkkal, nekidöntött tárgyakkal. Ezért célszerű ezt az igénybevett területet tartósabb, könnyen tisztítható burkolatokkal ellátni: fa lambéria, parafa lapburkolat, faliszőnyeg, műanyag lemez, dekortextil, klinkertégla, műanyag tapéta vagy lapburkolat. Az 1. ábrán látható konyha esetében funkcionálisan szükség volt a fa burkolatra. A burkolat vízszintesen osztja a falfelületet, amely optikailag is kedvezőbb hatást kelt.
A fa igen fontos anyagunk, bizonyos esetekben a legmegfelelőbb. Jó esetben bútoraink nagy része, padlóburkolatunk, nyílászáróink, lépcsőink fából készülnek. Léteznek táblás és deszkaburkolatok. Előbbi hagyományos jelleget, utóbbi pedig rusztikus hangulatot ad a szobának. Alapszabály, hogy kizárólag összefüggő felületeket burkoljunk fával; padlótól a mennyezetig, az ajtó felső éléig, vagy az ablak alsó síkjáig. A nyílászárókat érdemes a falburkolathoz hasonló színűre festeni.
Az 2. ábrán a parafát, mint táblás falburkolatot mutatjuk be. Nagyon meleg és intenzív felületet kaphatunk, de ajánlott natúr, egyszerű mintamentes bútorokkal és kiegészítőkkel kialakítanunk a helyiséget, különben túldíszítettnek fog hatni. Sokszor a lehűlő (kevéssé szigetelt, vagy északi fekvésű) falakat érdemes a jó hőszigetelő tulajdonságú parafával leburkolni, mert jobb közérzetet teremt. Gyerekszobában is praktikus a parafa, mert könnyű beleszúrni képeket, gyerekrajzokat. A fa nagyon szép, natúr anyag, de ahogy egy szobában a színeknek is egyensúlyt kell alkotniuk, ugyanúgy az anyagoknál is a megfelelő arány elengedhetetlen a harmonikus tér meglétéhez. Különösen tetőtéri lakásoknál túlzott lehet a nagy mennyiségű fa felhasználása, ha a rengeteg fa tárgy és burkolat mellett még a ferde falakat is fával borítjuk. A túl sok faburkolat nyomasztóan és unalmasan hat. Sokkal levegősebb, és világosabb, ha tetőtérben a ferde falainknak csak fedőlécet adunk pipalécből, illetve hatalmas álszarufákat imitálunk, vagy egyszerűen meghagyjuk a szerkezetet (3), és lefestjük, vagy tapétázzuk a felületeket. Ha utólag készült, szerelt tetőtéri kialakításról van szó, és az egyenetlenségeket szeretnénk palástolni, kis eltérésekhez fűrészporos tapétát, fröcskölt felületű festést, textúrás tapétát, textilbevonatot, nagy hibákhoz pedig üvegszál erősítést érdemes használni.
A finom tagozatokkal osztott festett falfelület eleganciát sugározhat. A 4. ábrán látható szobában a halványlila falakat, hófehér mennyezet zárja. A finom tagozatok a fal és a plafon találkozásánál sűrűsödnek. Ehhez a stílushoz nagyon jól illeszkednek a díszítő szerepű falilámpák és a beépített törpefeszültségű halogénlámpák. Sokan próbálkoznak a gipsztagozatok mögötti rejtett világítással, de ez a mai környezetben kissé mesterkélten hat.
Természetesen a hidegburkolatok is nagy szerepet kapnak a falburkoláskor. Kevesen engedhetik meg, hogy a burkolatot a menynyezetig vigyék fel, nagy belmagasság esetén ez előnytelen is. A burkolat váltásánál figyeljünk az ablakok, ajtók szemöldök magasságára, berendezések magasságára (ez különösen a konyhára érvényes), parapet magasságra, és így alakítsuk ki a legmegfelelőbb vízszintes osztást. A 5. ábrán látható fürdőszoba szín- és mintavilágát az alaplapokat kiegészítő díszítőlapok szépen kiegészítik. Annyira nagy az elemkínálat, hogy burkolólapokból megoldható a pult kialakítása, és a tükör is mint burkolat kerül a falra. Ezzel a tervezéssel nyugodt, stílus-tiszta fürdőt kapunk. A tükör a lakberendezés egyik kedvelt játékszere, hiszen térnövelő hatásával, fényvisszaverő képességével szobánk hangulatát erősen befolyásolhatja, akár összefüggő, nagy felületként, akár tükörcsempeként használva.
Fontos, hogy főzéskor a kifröccsenő zsír tisztítható felületre kerüljön. A hagyományos csempézett fal megfelelő, de figyeljünk arra, hogy ott a fúgák hamarabb fognak elkoszosodni. E probléma kiküszöbölésére szép, összefüggő kőburkolatot szoktak ajánlani, de ez elég költséges megoldás.
A textíliákról még nem esett szó, pedig némi ügyességgel csodákat varázsolhatunk a falra. A textíliáknak számos fajtáját lehet falkárpitként felhasználni, egyetlen kötöttségük az anyagszélesség. Fakeretre feszítve és azokat erősítve a falra, eltakarhatjuk az egyenetlenségeket, gépészeti csöveket, mérőórákat. Tisztítása porszívóval és időnként leszedve, kitisztítva megoldható. Ilyen példa látható a 6. ábrán, ahol a fal és ágyterítő textíliája megegyezik.
A burkolóanyagok tárházát nem merítettük ki, hiszen variációs lehetőségük végtelen, mindig akad új anyag, technológia. A minket körülvevő anyagok észrevétlenül válnak életünk részévé. Sokszor annyira megszokjuk őket, hogy elképzelhetetlennek tartjuk másságukat. Pedig legtöbbször a gyakorlatban derül ki, hogy egy csíkos és egy virágos mintájú anyag milyen jól megfér egymással (7), vagy hogy a két különböző faburkolat mennyire üti egymást. A burkolatok anyaga, színe és mintája közötti összefüggéseket nem könnyű kezelni. Egy jól működő, esztétikus és egyéni otthon megteremtése tradíciókon, kísérletezésen és jó érzéken alapul.