Favázas Ford

Ez bizony nem egy szokványos Revell autó, már ami a részletességét illeti. Az 1:25-ös léptékéből ítélve a tengerentúlról származott ide, és meglepően részletes. Remek kis V8-as motor, jól megformált alváz, merev, ám aprólékosan kimunkált futóművek, és belül is komplettre formált belső tér, továbbá áttört hűtőrács és nyitottan felerősíthető motorháztető jellemzi ezt az egyáltalán nem szokványos, 123 darabból összeállítható kocsit. Jól együtt van itt minden, és a darabok sem túl sorjásak. A modell ár/teljesítményét azonban némileg lerontja a kissé magasnak mondható ára. Sikere feltehetően csak a régi kocsikat is kedvelő makettezők körében lesz.
Szépen megépíteni nem könnyű, hiszen itt festéssel imitált világos tónusú favázat kell összhangba hozni a matricán mellékelt mahagóni lemezes fabetétekkel, ráadásul a kocsi elejét és a hátsó sárvédőit kifedve kell fényesre fújni. Mindennek tetejébe nem csak kívül, hanem belül is, hiszen a belső tér is remekül megformált, még a tető favázát sem spórolták el. Viszont az üveges darabok nem a legjobb minőségűek, kissé vaskosak, nem igazán üvegszerűen átlátszók. A valósághű tagolások azonban lehetőséget adnak arra is, hogy az ajtókat kivágva, majd nyitott helyzetben visszaragasztva, jobb bepillantást adjanak az autó belsejébe. Ez ugyan plusz munkával jár, de megéri a fáradságot. Különösen, ha jól sikerül megoldani a farészek festését. E műveleti technológiával lapunk áprilisi számában foglalkoztunk részletesen, de erre az autóra vonatkoztatva is van néhány "testére szabott" tanácsunk.
Először is a világos okkersárgás vázkeretet mindenképen érdemes finoman bemetszett erezettel ellátni, majd simára csiszolni finom acélszivaccsal. Az ajtókat nagyon vékony késheggyel, vagy borotvapengével bemetszve lehet szinte hézagmentesen kivágni. A kiálló, aprócska pántokat is vágjuk ketté! Az ajtók közül csak a két elsőt, esetleg valamelyik hátsót és a vízszintesen osztott farajtót érdemes kivágni. A dolgot kissé bonyolítja ugyan, hogy a kárpitdarabokat is fel kell darabolni. Itt ügyelni kell az osztásvonalak közötti bemetszésekre, az éleken pedig műanyag fólia ráfedésekre is szükség lesz. A nyitott ajtókat csak hajlított fémhuzal erősítések beragasztásával lehet kellően szilárddá tenni. A karosszériára erősítésükre azonban csak a festések után érdemes sort keríteni.
A "fásításra" két megoldás is szóba jöhet. A váz világos sárgás részét mindenképpen több, eltérő és vékony festékréteggel kell kialakítani. Előbb matt okkersárgával fessük le vékonyan a keretléceket, majd világos földbarnával imitáljuk az erezetrajzot. Ezt a színt szárazecseteléshez hasonlóan, jól kinyomkodott ecsettel vigyük fel, majd a felesleget töröljük le. Ha a mélyített erezetkarcokba nem rakódott túl sok alapszínű festék, akkor a felesleg letörlésekor halványan erezetté válik a faváz. Vigyázzunk, e részek ne legyenek nagyon erezettek, hiszen többnyire kőrisfából készült darabokról van szó.
Ami pedig a mahagóni betéteket illeti, arra használhatjuk az egyébként közepes, kissé elmosódott rajzolatú, fautánzatú matricákat, de a valódi falemezeléssel is érdemes próbálkozni. Ehhez nagyon sűrű erezetű furnérlemezt válasszunk, amit még a feldarabolása előtt csiszolással vékonyítsunk el nagyon vékonyra. Nem árt a lemez hátoldalát enyves ragszalaggal lefedni. A színoldalát többször lakkozzuk fényes felületűre. A kis darabokat folyamatos erezetrajzú részből vágjuk ki, majd élcsiszolással illesszük pontosan a helyükre. A kis falemezek felragasztásához csak a ragszalag lecsiszolása után fogjunk hozzá, pillanatragasztót használva. A beragasztott betétlapokat végül a vázlécekkel együtt fújjuk le színtelen lakkal. A kivágott ajtókat pedig csak ezt követően erősítsük a helyükre.
A kocsi krómozott díszléceit, ablakkereteit se festéssel, hanem keskeny alufólia csíkok felragasztásával tegyük valóságossá. A fóliás krómozást májusi lapunkban mutattuk be. Így már teljesen valóságos lesz e régi kocsi kisléptékű modellje.