Szigetelőanyagrögzítések

Mielőtt a szigetelés kivitelezésére konkrét megoldásokat mutatnánk, egy-két általános szempontot ismertetünk, hátha ezek nem elég közismertek. Először is azt, hogy a legtöbb hangszigetelő anyag jó hőszigetelő is. Ezek a laza szálas, bolyhos anyagszerkezetű szigetelők mindkét feladatot egyszerre teljesítik. Hang- és hőszigetelésre is alkalmasak például a különböző ásványgyapot, kőzetgyapot, üveggyapot fajták, de ne felejtkezzünk meg a mozdulatlan levegőről sem, amely a szigetelőrétegek közé épített légréssel megsokszorozhatja a szigetelő hatást. A jó hőszigetelők viszont egyáltalán nem biztosan jó hangszigetelők is egyben. Például a porózus szerkezetű keményhabok (polisztirol, poliuretán) csak hőszigetelésben erősek, a zajt kevéssé csökkentik.
A homlokzati falak hőszigetelésénél két szempontot kell mérlegelnünk. Az esetek többségében belülről egyszerűbb a szigetelőtáblák rögzítése, kívülről viszont sokkal hatékonyabb a szigetelés, és nem jönnek létre káros páralecsapódások sem a fal és a szigetelőanyag között. A házilag elvégezhető utólagos szigetelésre legalkalmasabbak a készen kapható szigetelőtáblák. Ezek kiválasztásánál vegyük figyelembe a fenti szempontokat és a szakképzett kereskedők tanácsait. A szigetelés rögzítésére az alábbiakban mutatunk megfelelő rögzítő eszközöket a fischer cég gyártmányaiból.

Legegyszerűbbek az egyetlen anyagból, műanyagból vagy fémből - készült, nagy "tányéros" beüthető szigeteléstartók. Akár műanyag, akár fém az alapanyaga, a szigetelőanyagon keresztül 8 mm-es furatokat kell készítenünk a falba, majd a szigetelőtáblán átdugott rögzítőt néhány könnyű ütéssel bekalapálhatjuk. Az építőanyagba szoruló bordás szárrész megfelelő szilárdságú rögzítést biztosít, és a szigetelést a falra szorítja.
Nagyobb terhelésre, nehezebb, nagyobb szigetelőtáblákhoz inkább az acélszeges szigeteléstartók az alkalmasabbak. Ezeknél a rögzítést nem csupán a rugalmas anyagból készült szárrész befeszülése hozza létre, hanem a tengelyként beütött acélszeg feszíti szét tipli szerűen a rögzítőelemet. A szerelés első lépései nem különböznek az előbbitől; egyszerűen a szigetelőtáblán keresztül megfúrjuk a falazatot, és betoljuk a rögzítőtányért. A plusz művelet ezután jön. A kiálló acélszeget bekalapáljuk a műanyag peremig.
A leghatásosabb külső hőszigetelés a vakolatréteg alatt lévő szigetelőtábla. A szigetelőanyag persze nem vakolható könnyen, csak ha arra kívülről vakolattartó hálót fektetünk. Az egész rendszer rögzítésére egyetlen fajta vakolattartó dübel alkalmas, emiatt igen gyorsan és egyszerűen felszerelhető. A szigetelőanyagot egy nagy felületű műanyag tányér fogja le, erre borítjuk a vakolattartó hálót, amelyet egy kisebb fém tányér szorít le. A rögzítőelemet végül a beütött acélszeg feszíti be a fal furatába.

Egy megfelelő állapotú vakolatra mindez kívülről anélkül is felszerelhető, hogy a régi vakolatot le kéne vernünk. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a vakolattartó szárrésze mindenképpen megfelelő mélységbe benyúljon a falba, a régi vakolat nem megfelelő rögzítőréteg. Arra is legyünk figyelemmel, hogy a szigetelés tartó tányér ne nyomja össze a szigetelést, mert a rögzítési pontokban hőhidat hoznánk létre.