Csepegés mentesítés

3A csepegő csap vagy fitting, sokak szerint csak bosszantó hiba, nem érdemes rá odafigyelni. A rendszeretők viszont tudják, hogy bár a hiba nem nagy, azt mielőbb meg kell javítani. S nem csak azért, mert sok kicsi sokra megy, hanem az állandósuló víztócsák miatt is. A munka jelentéktelen, néha még tíz perc sem kell hozzá, feltéve, ha kéznél van hozzá az a néhány alapvető szerszám és új tömítés, ami a javításhoz feltétlenül szükséges. Ám ezeken kívül nem árt, ha a csapjavítások apróbb trükkjeit is ismerjük. A következőkben a javítási fázisokon kívül ezekről is szó lesz, tehát érdemes ismertetésünket alaposabban áttanulmányozni, mert lehet, hogy újabb ismeretekkel gyarapíthatjuk a "kelléktárunkat".

5A csepegést többnyire a tömítés deformáltsága, "elfáradása" okozza. Viszont, hogy e filléres alkatrészhez hozzáférjünk, le kell szerelnünk a szelepbetétet. Ez néha nem is olyan könnyű, mint gondolnánk, mivel ezt meg a szabályozógomb, kar, esetenként pedig fedőharang gátolja. Ahány csap, látszólag annyiféle megoldása van ezeknek az alkatrészeknek, ám rögzítésük közel azonos séma szerinti. Nem árt viszont tudnunk, milyen gyártmányú a csaptelepünk, hogy javítása előtt biztosak lehessünk szakszerű megbontásukat illetően. Jó műszaki érzékkel bíró ezermesterek általában maguktól is könnyen rájönnek a dolgok nyitjára, ám a modern csaptelepeknél ajánlatos a szerviztől kérni tanácsot a szétszerelhetőséget és a pótalkatrészek beszerzését illetően.
Tömítés(ek) nélkül soha ne fogjunk a javításhoz! A hagyományos csaptelepekhez a szerelvényeket árusító üzletekben szerezhetjük be a tömítőkészleteket, amelyek az összes cserélhető alkatrészt tartalmazzák. Előrelátó ezermestereknél mindig van talonban néhány csaptömítés-készlet, vagy a csapokhoz való gumitömítés, azaz szeleptányérgumi. Ők a javítást szinte azonnal elvégezhetik.
7Tegyük fel, hogy tudjuk csapunk nyitját, tömítésünk is van, de még soha nem "bőröztük meg" a csapunkat, ahogyan ezt úgy általában szokták mondani. Mi legyen az első teendőnk?
Természetesen a sarokcsap, azaz a csap alatti szakaszoló szelep elzárása, amivel megszüntetjük a csap vízellátását. Ha ilyen szerkezetet nem találnánk, akkor a vízvezeték felszálló ágát, vagy a központi főelzárót kell lezárnunk. Ez utóbbi két esetben ajánlatos a többi lakót is értesíteni a feltehetően rövid ideig tartó vízhiányról. Következő lépés a csap szabályozó gombjának az eltávolítása. A régebbi csapokon ezt a felső zárókupak kipattintása (1), majd a rögzítőcsavar kihajtása (2) után tehetjük meg. Ez szinte általános megoldás, ám van olyan csaptelep is, amelyen a zárókupak menetes, amire a kupak hatszögletű pereme alapján következtethetünk. A modernebbek némelyikén viszont csak bordás fogazású önzáró műanyag hüvely rögzíti a gombot, ezeket óvatos oldalra mozgatás közben, felfelé húzva emelhetjük le a szelepszárról. Némely külhoni csaptelep gombját nagyméretű műanyag tárcsa fedi le, ezeket is könynyű leszedni, ha felleljük azt a helyet, ahol a csavarhúzó pengéjét sérülés veszélye nélkül a széle alá csúsztathatjuk.
11A gomb leszerelése után a szelepbetétet csavarjuk ki a csapból. E célra állítható csavar-, vagy megfelelő méretű villáskulcsot használjunk (3). Ha csak vízpumpafogónk van, akkor a szorítópofákkal rongy, vagy kartoncsík közbeiktatásával fogjuk közre a szelepbetét hatszögű részét, különben a menesztőrész felülete megrongálódik. A kilazított betétet kihajtva emeljük ki (4), és vizsgáljuk meg a szeleptányér tömítését. Ha a felületén bemélyedést találunk (5), ez okozta a csöpögést, mert már nem zárt tökéletesen. E gumitömítést azonban nem mindenkor kell kicserélnünk, esetenként elég, ha megfordítjuk a gumikorongot, ha annak másik oldala még nem használt. Ha viszont a tömítés szélei erőteljesen elnyomódtak, deformálódtak, akkor mindenképpen cseréljük újra, sőt ilyenkor nem árt a csap szelepülését is egyenesre marni. Ezt egy univerzális szelepülés-maróval végezhetjük el. A marót csavarjuk a csap nyakába, majd a szárára szerelt megfelelő méretű marótárcsa forgatásával munkáljuk egyenesre a szelepülés záróperemét (6). Ezzel nemcsak a rárakódott vízkövet, hanem a kopását is korrigálhatjuk. A szelepbetét visszaszerelése előtt a szelepszár felületét és tömítését sem árt megvizsgálnunk. A szelepszár mellett ugyanis egy O-gyűrű állja útját a víz szivárgásának, és ha ez már kikopott, a csaptelep nyakánál fog csepegni a víz. E hibára mosdóknál, mosogatóknál a csaptelep alját körülvevő kis víztócsából, továbbá a szelepszár elvízkövesedett "gallérjából" következtethetünk. Ilyenkor húzzuk le a tengelyt fogó hasított alátétet, vagy seeger-gyűrűt (7), és a szeleptengelyt nyomjuk ki a betétből. Előtte a szárát nem árt kissé megolajozni, hogy ez könnyebben menjen.
Vizsgáljuk meg a tengely palástját, majd húzzuk le róla a tömítőgyűrűt. Ha annak belső oldala egyenesre kopott, legjobb, ha kicseréljük, mert előbb-utóbb úgyis ez lesz a sorsa. A szeleptengelyt pedig visszahelyezése előtt kenjük be gépzsírral, hogy ezzel is egy ideig csökkentsük koptató hatását. Esetenként nem árt zsírzás előtt finom polírpapírral a palástját simábbra koptatni (8), mert ezzel is csökkenthetjük a tömítést koptató hatását. Ezt azonban többnyire csak az olcsó csapszelepek tengelyén érdemes elvégezni. A szeleptengelyt végül ne felejtsük el rögzíteni a helyén. Ha a hornyolt alátét szárai kissé kitágultak volna, akkor kombinált fogóval nyomjuk összébb a szárvégeit. Seeger-gyűrűnél ilyen problémánk nem lehet.
A friss tömítésekkel ellátott szelepbetétet ezt követően csavarjuk vissza a helyére, a szeleptengelyt behajtva zárjuk el a csapot, és ellenőrizzük, hogy a kifolyónyílásnál megszűnt-e a csöpögés, továbbá hogy a szelepszárnál sem szivárog-e a víz. Ha a megfelelő méretű tömítéseket szereltük be, és a szelepbetét sem túlságosan kopott, akkor erre szinte mérget vehetünk. Ha mégis szivárgást észlelünk valahol, akkor vagy a szelepülés marását nem végeztük el megfelelő alapossággal, vagy a szelep betét kopott ki túlságosan. Ilyen esetekben a legjobb az egész betétet újra cserélnünk, akkor biztosan megszűnik a csap csepegése.

14A kézi zuhanyozóknál kevésbé vesszük észre a nemkívánatos csepegést, pedig ott sem megengedhető. A hiba oka itt is a tömítetlenség, pontosabban a gégecső kilazulása a hollandi-anyás csatlakozásoknál. A gégecsöveknek két változata, fémburkolatú- és a fémhatású műanyagcsöves van forgalomban. A fémburkolatú hajlékonyabb, mint a műanyagból készült, az igazi, fém gégecsőnek köszönhetően. Viszont egy idő után több gond is lehet vele. A vizet vezető vékony műanyagcső végéből kilazulhat a rögzítő csonk, és a vízcső vége felhasadhat (9), a fémburkolat pedig előbb kilazulhat, majd kicsúszhat a hüvelyből (10). Ezek a hibák a kézi-zuhanynál és a kádtöltőre csatlakozó hollandi-anyásnak a végén is előfordulhatnak, s ezeket ajánlatos azonnal kijavítani.
A sérült csatlakozórészt csavarjuk le, a hollandi-anyánál levő tömítést vegyük ki. Ha a műanyagcső repedt ki, akkor a rögzítő-csonkot emeljük ki a cső belsejéből. Ezt óvatosan, vékony csavarhúzó penge végével indítsuk meg, majd néhány csepp olajjal megkenve már csípőfogó pofái közé helyezve könnyen kiemelhetjük a helyéből. A vízcsövet ezután annyira nyomjuk beljebb a műanyaghüvelybe, hogy a sérült végét éles késsel, ollóval le tudjuk vágni. A már ép végű csövet toljuk be a hüvelybe, vége 10-15 mm-re álljon ki, majd a rögzítő-csonkot nyomjuk a cső belsejébe, a csővéget pedig húzzuk vissza annyira, hogy a csonk pereme a hüvelyére feküdjön fel. A csapra csatlakoztatásakor ne felejtsük el a hüvelytömítést visszahelyezni a csővégre (11), különben a csatlakozásnál erősen szivárogni fog a víz.
Ilyen módón azonban csak 5-6 cm-nyivel kurtíthatjuk meg a vízcsövet, különben az jelentősen rövidebb lesz, mint a gégecsöves burkolat, és annak mozgását nehézkesebbé teszi. Az is előfordulhat, hogy a túlzott kurtítás miatt feszesebbé vált cső kis idő múlva újból behasad, esetenként el is szakadhat. Az ilyen csövet egy azonos átmérőjű, de a szükséges hosszúságú műanyagcső beszerelésével cseréljük ki. Ehhez természetesen a gégecső mindkét végén meg kell bontanunk a vízcső rögzítését, majd az újat a sérült csőhöz erősítve könnyűszerrel a helyére húzhatjuk. A lényeg az, hogy pont olyan hosszú legyen, mint a fém gégecső kihúzott állapotában, a hollandi-anyák aljáig mérve. A csőhüvelyekbe pedig az eredetihez hasonlóan a csővégekbe nyomott terpesztőbetétekkel rögzítsük.

17A fém gégecsövek végei is hajlamosak egy idő múlva a kicsúszásra, különösen akkor, ha a burkolatot tusolás közben össze-vissza tekergetjük, és így is hagyjuk. A fém gégecső ugyanis spirálisan tekercselt peremes fémszalagból készül, amely a tekercselés irányával azonosan csavarva csökkenti a burkolat átmérőjét. A befogóhüvelyeknél lényeges momentum ez, mert az elperemezett hüvelyvégeknél kicsavarodhat a helyéről. A megoldás ilyenkor az, hogy előbb 3-4 menetnyire hajtsuk vissza a befogóhüvelybe, majd a hüvely szélét óvatos kalapácsütésekkel peremezzük rá a gégecső palástjára. Visszacsavaráskor a burkolat tekercselésével azonos irányba forgassuk rá a hüvelyt, mert így kisebb lesz a burkolat átmérője, és könnyebben rácsúsztathatjuk a befogóhüvelyt. Belülről pedig nem árt kissé bővebben adagolt pillanatragasztóval is a hüvelyhez ragasztanunk a gégecső hüvelyben levő meneteit (12).
Az előbbihez hasonló hibák a műanyagcsöves kézi zuhanyozók csatlakozóinál is előfordulhatnak. Javításuk hasonló az előbb leírtakhoz. A hollandi anyás csatlakozásoknál is előfordulhat, hogy kicsúszik belőlük a műanyag cső vége, ilyenkor azonban csak ragasztással tudjuk visszaerősíteni a csővégeket. Előtte ajánlatos a csővég felületét kissé felérdesíteni, ami a ragasztó jobb tapadását eredményezi. Mást e részeken nem tehetünk.
A rézcsöves vízvezetékek forrasztott fittingjeinél is előfordulhatnak apróbb szivárgások. A hiba eleinte még jelentéktelen, később azonban a csőcsatlakozás tömítetlensége növekedhet, és a vízszivárgás egyre nagyobb tócsákat eredményezhet. A szivárgás helyét egy száraz törlőkendővel könnyen megtalálhatjuk a lemázolt vezetékcsatlakozásnál, a textília ugyanis azonnal felszívja a vizet, és a nedves folt elárulja, hol a baj (13). A vizet ilyenkor zárjuk el, majd ereszszük le a vezetékből, hogy a forrasztást ez ne gátolja. Ilyen esetekben zárjuk el a szakaszoló sarokcsapokat, vagy ha ez nem elég, az ún. strang-elzárókat, de szükség esetén a főelzárót kell használnunk. A csapok kinyitásával pedig az esetleges gőzképződésnek adjunk utat.
Következő lépésben a sérült vezetékcsatlakozás festékrétegét égessük le. A vezeték mögé helyezzünk hőálló anyagot, azbeszt lapot, vagy üvegszálas paplant, eternitlapot, de egy nagyobb csempelap is megteszi. A csatlakozó idomtól 10-15 cm-nyire csavarjunk a vezetékre jól benedvesített textíliákat, majd hőlégfúvóval, PB-gázpalackos forrasztó készülékkel (14), vagy benzinlámpával égessük le a csőrészről a festéket, és egyben szárítsuk is ki a vezetékcsatlakozást. A leégetett festéket acélszivaccsal távolítsuk el, közben teljesen koptassuk fémtisztára a felületet (15). Ezt követően újból hevítsük fel a csőidomot, majd a forró idom csatlakozási helyeire olvasszunk forrasztóónt (16). Ha a lehatárolt vezetékszakaszt előzőleg kellően felhevítettük, akkor az ón szinte azonnal felolvad, körbefutja a csőperemet, és a résbe is befolyik. Ha vízszintes csőrészen nem tökéletes a forrasztott csőkötés, akkor kissé nehezebb a dolgunk, ám az ón e helyeken is megolvad, csak nehezebb a résbe folyatni. Ezen úgy segíthetünk, hogy közvetlenül a ráolvasztása után textíliával körbe törölve, a feleslegét eltávolítva simítjuk az idom pereme mellé (17).
Ellenőrzésként helyezzük nyomás alá a vezetéket, s megint csak törlőronggyal vizsgáljuk meg, hogy a megolvasztott ón teljesen körbefutotta-e a csőpalástot, és a szivárgás megszűnt-e. Ha továbbra is ereszt a csőkötés, akkor ismételjük meg a műveletet, de most alaposabban tisztítsuk meg a fémfelületeket, mert az ón csak ebben az esetben tapad megfelelően a rézhez. Az ilyen javításokhoz lehetőleg gyantaeres forrasztóónt használjunk, mert ez jelentősen elősegíti a forraszanyag tapadását a fémekhez. A megfelelő tömítettség elérését követően a felületet megint csiszoljuk át fémszivaccsal, majd pótoljuk a kijavított rész festékrétegét.
Az ilyen jellegű apró munkákat bárki elvégezheti, nem szükséges vele szakemberhez fordulni, így mentesülhetünk a viszonylag magas javítási költségtől és a kellemetlen várakozástól is.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fürdőszoba design

Az idei év igazán sokszínűnek tekinthető a fürdőszoba trendeket illetően, hiszen a teljes letisztultságtól kezdve a minimalista stíluson át a színes fürdőszobáig változatos termékpalettáról...


Modern csaptelepek

Első gondolatra az ember úgy vélheti, hogy minek fejleszteni egy csaptelepet, hiszen annak egy nagyon egyszerű funkciója van, mégpedig, hogy víz jöjjön ki rajta. Ennél azonban jóval több funkciót...