Formai javítások a karosszérián

A sorjázás többnyire nemcsak az alkatrészek élein, hanem a karosszériák felületén is szükséges, ha kimagasodó gerincek "tagolják". Ezeket előbb szike megfent élével húzzuk le a felület szintjéig, majd vizes polírpapírokat használva nedvesen koptassuk teljesen síkba. A polírpapír helyett azonban 00-ás fémszivacsot is használhatunk, akkor nincs szükség nedvesítésre. A fémszivacs szálai a húzás irányára merőlegesek legyenek (1). A koptatott felület finomításához 000-ás fémszivacsot használjunk, végül mosogatószeres puha ronggyal mossuk le a szinte tükörfényes felületet. A fémszivacs szálai közben persze eltördelődnek, ezért ajánlatos a koptatást újságpapír felett végezni. A fémszivacsok beszerezhetők a barkácsáruházakban, de csak a közepes és finom minőségűek használhatók a modellépítők számára. A sorjázott élek, gerincek lekoptatásához azonban önmagukban nem alkalmasak, csak a felületek finomításához, síkba csiszolásához megfelelők. Például az élek mellett általában kissé megvastagodott részek síkba csiszolását előbb lekoptatott finom csiszolópapírral kell elvégezni, és csak ezt követően lehet fémszivaccsal eltüntetnünk a csiszolószemcsék okozta karcokat.
Más esetekben a felületek simák ugyan, de enyhén hullámosak, így színre fújva ez a hiba már nagyon is láthatóvá válik, különösen ellenfényben. Ha a gyárilag felpolírozott felületet ellenfénybe tartva, laposan ránézünk, a fénylő felületeken azonnal észrevehetők lesznek az ilyen jellegű hibák. A hullámosságot előbb mindig hosszában dörzsöljük lágyan végig, és akkor a mattá vált részek alapján eldönthető, hogy további koptatás, vagy tapaszolás is szükséges-e a hullámosság megszüntetéséhez. Ha a felkoptatott felületen csak kis fényes foltok vannak, és ezek nem túl mélyek, akkor további koptatással eltüntethetők, ám ha nagyobb, fényes foltok tarkítják az átcsiszolt részt, akkor tapaszolásra is szükség van. Különösen akkor, ha beszívódott részek is vannak a karosszérián, ami sajnos gyakran előfordul a vastagabb részek tőszomszédságában.
A tapaszolás kényes feladat, anyagát a mélyedés mértéke alapján válasszuk meg. Sekély horpadásokhoz sztiroltapaszt (2), a mély beszívódások eltüntetéséhez pedig kétkomponensű műgyanta tapaszt használjunk (3). A jobb tapadás érdekében a mélyedések felületét borzoljuk fel finom csiszolópapírral. A sztiroltapaszt vékony rétegben, lekerekített élű fémlappal nyomjuk a felületre. Ez az anyag viszonylag gyorsan köt, és a feleslegét már fémszivaccsal kell lemunkálni. A "putti" tapasz két komponensét előbb kézben jó alaposan gyúrjuk össze, és ha már elég lágy, előbb kézzel, majd fémlappal lenyomva préseljük a por- és zsírtalanított felületű mélyedésbe. Ezt az anyagot elég nehéz kellő vastagságban elteríteni, ezért inkább túl vastag, mintsem vékony legyen a feltöltés. A felesleges anyag nagyjának lemunkálásához a kifoltozott részt vegyük körül kilyukasztott öntapadó tapétával, mert így csiszoláskor csak a kiálló anyagot koptatjuk le, és a környező felületet nem karcolhatjuk össze (4). A nagyoló csiszolás után távolítsuk el a védőfóliát, és most már teljesen összecsiszolhatjuk a foltozó anyagot a karosszériával.
A bemélyített tagolások mentén többnyire vastagabb a karosszériák anyaga. Fényesre festve ez is erőteljesebben válik láthatóvá. Ezen megint csak síkba csiszolással segíthetünk. A fémszivacs erre is kiválóan alkalmas, csak arra kell ügyelnünk, hogy a szálak a bemélyített árkokra keresztbe álljanak, és az összehajtogatott szivacsdarabot csiszoláskor lágyan az anyagra szorítva mozgassuk előre-hátra. Finomcsiszoláskor ez már nem olyan lényeges, a felület e nélkül is egyenletesen fényes lesz. A karosszériát ezzel kellően előkészítettük a fényezéshez, ám a festéssel az eddigi munkánkat még el is ronthatjuk, hiszen a festékszórásnak is megvannak a maga trükkjei, amelyeket majd legközelebb mutatunk be.