Palántanevelés tőzegtermékekben

2018-04-25 10:18:44 | Módosítva: 2018-04-25 10:24:37

A tőzeg és az ahhoz hasonló tulajdonságú anyagok (kókuszrost, papír…) az utóbbi években nagyon elterjedtek a kertészeti termesztésben. Ennek oka, hogy a tőzeg kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Jól tartja a nedvességet, gyommentes, tápanyagot nem tartalmaz, ezért azok mennyisége, összetétele tápoldattal pontosan beállítható. A tőzeg virágföldek alkotóeleme, önálló termesztő közeg, de készülhet belőle tőzegcserép, tőzegkorong, melyekkel a palántanevelés könnyíthető meg. Nézzük meg, milyen régi, és modernebb lehetőségek adódnak a palántanevelésre.


Kerti zöldségeinket vagy helybevetéssel, vagy palántaneveléssel szaporítjuk. Helybe vetni egyszerűbb, de utána ritkítani kell, és később lesz termés általában a helybe vetett növényeken, mert azt csak akkor vethetünk szabad földbe, amikor már az időjárás melegebbre fordul, azaz április vége, május eleje felé. A palántanevelést üvegházban, melegágyban vagy akár a szoba ablakpárkányán is végezhetjük, jóval korábban. Az így felnevelt palántákat május 10 után ültethetjük ki a talaj menti fagyok elmúltával, ám ekkor a helyre vetett növények még alig kelnek ki a földből. Palántaneveléssel jóval fejlettebb növény kerül ki, viszonylag korán a kertbe, ami hamarabb is fog teremni.

A tőzegről

A tőzeg az erősen nedves, víz által borított és levegőtől elzárt (anaerob) körülmények között, az ott elhalt növények törmelékéből képződik biológiai, kémiai és fizikai folyamatok révén. A tőzegképződésre alkalmas élőhelyeket tágabb értelemben lápoknak nevezzük, de a mára már kiszáradt lápok területén is fellelhető a tőzeg. Magyarországon valamennyi láp védett. A 2013-as „láptörvény” értelmében pár helyen engedélyezett a tőzegbányászat, de a hazánkban kapható tőzegek és abból készült termékek többnyire külföldről származnak.

Régi módszerek


Korábban a palántát gyepkockában nevelték, ez annyit jelentett, hogy egy gyepes részből kivágtak kb. 6x6x6 centiméteres kockákat, fejjel lefelé rakták le őket (a füves rész kerül alulra, ami így idővel elhalt), és ebbe vetették a magot. A fűfélék gyökere volt hivatott összetartani a földet addig, amíg a belevetett növény gyökere átszőtte a földkockát. Ennek hátránya az volt, hogy a talaj minőségét nem lehetett befolyásolni, az olyan volt, amilyen az adott helyen, ahonnan felszedték a gyepdarabot. A palántanevelés következő állomása a tápkocka volt, itt már a növény igényeinek alapján bekevert föld volt az alap, amit kissé préseltek, majd kockákra vágtak, és belevetették a magot. Ezt addig nem lehetett elmozdítani, amíg a benne kikelő növény gyökerei át nem szőtték a földet, hogy egyben tartsák azt. Az előbb leírt két módszer a szabadföldi, de fólia vagy üvegfelület alatti palántanevelésnél is már annyival fejlettebb, hogy a növény gyökerei a kiültetésnél alig sérülnek, így a fejlődés zavartalan. A szabadföldi palántanevelés legnagyobb hátránya ugyanis az volt, hogy a gyökerek kiszedéskor sérültek, a végleges helyre kerüléskor összekuszálódva jutottak a földbe, így a növény 1-3 hetet is csak vegetált, mielőtt újra fejlődésnek indult volna. E módszereknek vannak házikerti megoldásai is, így lehet palántát nevelni tejfölös pohárban, WC papír gurigában, papír tojástartóban, de újságpapírból hajtogatott kis cserép is alkalmas erre. Ez persze szétázik majd, de addig összetartja a földet, ameddig kell, utána meg már a gyökerek gondoskodnak erről.


A tőzegkorong, tőzeghenger és tőzegcserepek

Ezek már a palántanevelés legmodernebb változatai, megfizethetők, és házikerti szinten is megéri használatuk. A tőzegpogácsát száraz, préselt korong formában gyártják többféle: 18, 25, 30, 38, 42 mm-es átmérővel. Míg a tőzeghengert speciális papír, a tőzegkorongot vékony műanyag háló veszi körül, a korong tetejébe lyukat préselnek, a háló itt azt nem fedi. Vízzel felszívatva a korongok átmérőjüknek megfelelő magasságot érnek el, azonnal felhasználhatók dugványozásra, vagy magvetésre. A tőzeghenger a koronggal ellentétben eleve nedvesen kerül forgalomba, öntözéskor már méretnövekedésére nem kell számítani. A hengerek és korongok többféle méretben készülnek a növények méreteihez fejlődési intenzitásához igazodva. Tőzeg helyett egyes gyártók kókuszrostot is használnak. Mind a korong, mind a henger könnyű, és egyszerűen mozgatható már akkor is, amikor a gyökerek még nem szőtték át azt. Legfőbb előnye mindkettőnek, hogy a növények ezzel együtt átültethetők, így elkerülhető a gyökerek sérülése.

Ha ilyenekben vetünk, vagy hajtásdugvánnyal szaporítunk gyorsabb gyökeresedésre, korábbi átcserepezhetőségre, könnyen szabályozható vízháztartásra, melegen tartható közegre számíthatunk. Emellett ezek használata minimalizálja a gyökerek sérülését, és ha szükséges a növényeket szállítani, akkor egyszerűbb a csomagolás is.

A hengereket, korongokat mély, átlátszó műanyaggal lefedhető tálcába, egymás mellé lehet helyezni, és máris kész a mini palántanevelő üvegház. A tőzegkorong, mivel száraz, ezért használat előtt ezeket nekünk kell benedvesíteni, és ez alatt éri el megfelelő méretét is. A falát alkotó hálón nehezebben tudnak a gyökerek áttörni, ami hátrány, de stabilabb emiatt a földlabda összetartása – ami meg előny. Hátránya még, hogy a háló lebomlása több évig is eltarthat, illetve fény hatására bomlik, amit a komposzt nem tud biztosítani.


Érdemes még megemlíteni a tőzeg vagy papírcserepeket. Ezek ugyanolyanok, mint más cserepek, csak anyagukból adó­dóan a növény gyökere ezen át tud majd törni, azaz e növények cseréppel együtt ültethetők majd ki a szabadföldbe. E préselt cserepek jó indikátorok is, hiszen ha a cserép nedves, akkor tudjuk, hogy a benne levő föld is az, ha a cserép oldalfala száraz, akkor öntözni kell, mert belül is száraz a termesztő közeg a gyökerek körül.

A sejttálcák pedig műanyagból készülnek, 100-140 palánta nevelhető bennük egyszerre, a rekeszeik mérete többféle lehet – a növények igényeihez igazodva. Itt is gyakorlatilag arról van szó, hogy e műanyag rekeszek tartják össze a földet, amíg a gyökér átszövi, ezután a palánták egy mozdulattal kiemelhetők, és gyökérsérülés nélkül ültethetők. Áprilisban is érdemes még palántanevelésbe kezdeni, hiszen ekkor már több a napsütéses órák száma, így a palánták megnyúlására – amit a fényhiány okoz – is kevéssé kell számítani.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Indul a balkon-növények szezonja

Május közepétől már talaj menti fagyokra sem kell számítani, így a fagyérzékeny egynyári növények szezonja is beindul, és benépesülhetnek a balkonládák. A jó növényválasztásnak és a helyes...


Új termesztő közeg: kókuszrost

A virágföldek alapanyaga eddig a tőzeg volt, és jelentős részüknél még most is ez a jellemző. A tőzegnek, bár tápanyagtartalma elhanyagolható, vízgazdálkodása kiváló, ezért használják virágföld...