Talaj menti fagy, sebkezelések, szoktatás

Tavaszi szezon

A fametszéseknek az ideje többnyire tavasz vagy ősz, amikor nincs lomb a fákon. Ennek előnye, hogy ekkor mélynyugalmi állapotban vannak a növények, nincs nedvkeringésük, így kisebb a sebek fertőződésének a veszélye. Ám a 3 centiméteresnél vastagabb vágáshelyeket ekkor is érdemes faseb-kezelővel bekenni, valamint a lemosó permetezést a metszés utánra időzíteni.

Azonban van olyan eset, hogy az ágvágás nyárra esik, például mert egy vihar megtépázza a fát. Ekkor is a sérült részt úgy kell levágni, hogy minél egyenletesebb és minél kisebb legyen a vágási felület, valamint – az ág pozícióját figyelembe véve – a ráhulló csapadék mielőbb lefolyjon róla. Ennek érdekében akár ferde vágást is csinálhatunk, a lényeg, hogy a víz ne álljon meg a seben. A sebkezelő anyagok többnyire víztaszítóak, ezért is érdemes használni ezeket.

A nagyobb sebek kiterjedésük miatt nehezebben forradnak, mint a kisebbek. A sebkezelés célja lezárni a sebet a kórokozók és a kártevők elől, a sebszövetek gyógyulásának, a sebforradásnak elősegítése. A jó kezelőanyagok hidegben is jól, és könnyen kenhetők, jól fedik a sebet, az eső nem mossa le őket és fertőtlenítő hatással is rendelkeznek.

A sebkezelés elmaradása sok hátrányt okoz. A nyitott seb szélén bejuthatnak a növény belsőbb részeibe a kártevők, gombák baktériumok. A szitkárok igen kellemetlen rovarok, mert megtelepednek a kéreg és a farész között. A kambiumot pusztítják, így a sebforradás nem megy végbe, a kéreg és a farész is pusztul, előbb-utóbb a fának a megtámadott része elhal. A nyitott sebeken keresztül látványosan fertőznek a nektriás ágpusztulást okozó gombák, melyek elölik a kambiumot, mely a fa anyagcseretermékeinek szállításában fontos szerepet játszik. A törzsön, vastagabb ágakon emiatt fekete elszíneződés alakul ki, és az ilyen fa néhány év múlva elhal.

A sebkezelés során a kéregnek a vágás során kisebb-nagyobb mértékben roncsolt részeit egyenesre kell vágni. A sebek széleit simára kell alakítani éles késsel. A kacorkések formája pont ehhez lett kialakítva. A munka során csak a kérget vágjuk körbe, a farész lehetőleg maradjon épen. Ezután kenjük fel a sebzáró készítményt. Ezek sebzárók szellőző, de vízlepergető felületet alkotnak, egyesek még gombaölő-szert is tartalmaznak, és gátolják a vízhajtások nagy számának megjelenését.

Amennyiben nincs sebzáró anyagunk, ezt helyettesíthetjük, ha réz és kén tartalmú szer egy százalékos oldatával beecseteljük a felületet. Erre bármelyik lemosó permetezőszer alkalmas. Miután ez a szer megszáradt, sötét olajfestéket kenjünk rá. Van, aki egy menetben végzi ezt: az olajfestékbe kever rézszulfátot, ez is jó megoldás.

Lemosó permetezés, ha elkéstünk inkább hagyjuk

A lemosó permetezés nagyon hasznos az áttelelő kórokozó és kártevők meggyérítésére, ám a rügypattanás után már inkább ne végezzünk, vagy csak nagyon körültekintően ilyen kezelést, mert perzselhet. Egyes fajokon már a kipattant levélkezdeményeket is károsíthatja a szer, másokon a virágbimbók kifejlődéséig nem okoz problémát, tehát ekkor, kissé megkésve, már fajonként, fajtánként eltérő a növények érzékenysége a megkésett lemosó permetezésre.

A réztartalmú készítmények jellemzője, hogy a lisztharmat kivételével a gombás és a baktériumos betegségek egész sora ellen hatékonyak. Ilyenek almafélékben a baktériumos és gombás ágelhalás, tűzelhalás, varasodás. Csonthéjasokban baktériumos és gombás ágelhalások ellen is védenek például a kajszi pszeudomonászos és leukosztómás elhalása (köznyelvben ez a fa gutaütése), meggyben, cseresznyében, szilvában és kajsziban monília, levéllyukacsosodás és egyéb levélbetegségek, őszibarackban, szilvában pedig a tafrinás betegség ellen is alkalmas. A málna és a szeder esetén is jót tesz a lemosó permetezés; a didimellás, leptoszfériás vesszőbetegségek esélyét csökkenti. A réz tartalmú szert azért szokás kénessel is kiegészíteni, mert az már a lisztharmat ellen is véd. Széles hatásspektruma miatt alkalmas a lemosó permetező-szer sebkezelés céljára is.

Növények szoktatása, edzése

Május 10-ig számítani lehet talaj menti fagyokra. Amennyiben zöldségpalántákat ültetünk ki, a hidegtűrőkkel (káposztafélék, saláta) nem lesz gond, ám a hidegre érzékeny növényeknek egy ilyen éjszaka a végét is jelentheti, de hogy hetekkel visszaveti a fejlődésben a növényt ha megfázik, az is nagy hátrány. A paprika, paradicsom, uborka és tök palántáit ezért május előtt ne ültessük ki, és még a hónap első dekádjában számítsunk lehűlésekre. Nagy befőttesüveg borítással, vagy fátyolfóliával megvédhetjük a hidegtől a már kiültetett palántákat, ám ez igen sok munkával jár (estére feltenni, reggel levenni a takarást), tehát ez egy kisebb kertben megoldható, nagyobban már kevésbé.

A bent telelő növényeknél is gond lehet, de a hozzánk került palántáknál is, ha nem szoktatjuk őket a kinti körülményekhez. És ez nem csak az előbb említett éjszakai lehűléseket jelenti. Nem tudjuk, hogy a palánta milyen körülmények között élt addig, esélyes, hogy fóliasátorban tartották és volt rajta némi árnyékolás. Ha kiültetjük, és magára hagyjuk, akkor egyrészt az éjszakai lehűlések, másrészt a direkt napfény lesz szokatlan számára, utóbbitól megperzselődhetnek a levelei. Ezt edzéssel előzhetjük meg, azaz a megvásárolt cserepes palántát ne egyből ültessük ki, hanem legalább egy hétig még tartsuk a cserépben, de fokozatosan tegyük egyre naposabb helyre, hogy hozzászokjon az új körülményekhez.

A palántázás után gyakori hiba a sokszor kis vízadaggal történő öntözés, emiatt a növény gyökerei a talajfelszín közelében koncentrálódnak. Ez nem jó, mert ez a rész szárad ki legelőször, így később a növény nem lesz ellenálló a szárazsággal szemben. Ehelyett inkább ritkábban, de nagy vízadaggal öntözzünk, hogy a víz a talaj mélyebb rétegeibe is leérjen, ezzel ösztönözve a növényt, hogy gyökerei inkább lefelé növekedjenek.