Erre figyeljünk palántázáskor

Miért palánta?

A palántaként kertbe ültetett egyedek jó esetben hamarabb kezdenek teremni, ez a koraiság pedig érték, hiszen a dömping mennyiséget hozó szezon előtt minden zöldség ára magasabb – ha meg kell vegyük. A palántaként ültetett növény valószínűleg többet fog teremni, mint az állandó helyre vetett: logikusan, ha hamarabb kezd teremni kiültetéskori méretbeli előnye miatt (az állandó helyre vetettekhez képest), és az első fagyok késő ősszel mindkettőt ugyanakkor pusztítják majd el, akkor a palántázottnak hosszabb lesz a tenyészideje.

A palánta ezeket az előnyöket azonban csak akkor tudja ténylegesen beváltani, ha fejlődése folyamatos, és intenzív. A palánták fejlődését több dolog visszavetheti.

– Ha túl korán ültetjük ki a növényt, és az megfázik, azonnal elveszítheti az előnyét a helyrevetett társaihoz képest. Vagy a talajmenti fagyveszélyes időszak után ültessünk, vagy takarással, például fátyolfóliával védjük május elején még a növényeket.

– Amennyiben a palántákat nem szoktatjuk hozzá fokozatosan a kinti körülményekhez, könnyen napégés áldozatai lesznek a levelek. Ezért ne egyből ültessük ki ezeket, hanem pár napig fokozatosan szoktassuk a megváltozott körülményekhez, akár árnyékolással. A szoktatás során némi vízmegvonást is alkalmazhatunk, mert a kerti talajban sem lesz annyira ideális a vízellátás, mint a cserépben a fóliasátorban volt.

– A palánta lehet szabadgyökerű vagy tápkockás. Utóbbi jobban viseli a kiültetéssel kapcsolatos procedúrát, lévén nincs gyökérsérülés, így a fejlődése zavartalanabb. A tápkockás vagy cserepes palánta könnyebben indul fejlődésnek a kiültetés után, de az áruk is magasabb ezeknek.

– A kiültetés előtt lényeges a megfelelő talaj-előkészítés és a gyommentesítés. A talaj legyen aprómorzsás szerkezetű. Ha rögös a talaj, és az nem tapad megfelelően a gyökerekhez, az a víz- és tápanyagellátást is akadályozza majd. A gyommentes talaj pedig azért lényeges, mert a gyomok nagyon életrevalóak, víz- és tápanyag konkurensei kultúrnövényeinknek. Ha a gyomok jelen vannak és megerősödnek, elveszik a víz és a tápanyagok egy részét a palántáinktól, illetve ha föléjük nőnek, akkor még árnyékukkal is akadályozzák azok fejlődését.

– A sor- és tőtávolságot a faj és fajta alapján határozzuk meg, hiszen nem mindegy, hogy egy paradicsom kisebb, determinált növekedésű vagy folyton növő, így jóval nagyobb térállás kell neki. Ugyanez a helyzet cukkíninél, ami viszonylag kistermetű, kis helyigényű, ám egyes nagy növésű tökfajtáknak akár több négyzetméteres helyre van szükségük.

– Már elejétől fogva karózzuk, amit kell. Viccesen nézhet ki egy kis palánta mellett egy nagy támasztó karó, ám hasznos. Ha a palánta átmeneti vízzavara miatt lankad, és elfekszik, szára meggörbül, és sokkal nehezebben tud ebből a pozícióból visszaegyenesedni. Ha egy karó mellett van a növény, és nem tud elfeküdni, a vízszállítása sokkal kevésbé akadályozott, könnyebben áll vissza az egyensúlyi állapot. A széltöréstől is véd a támasztókaró, és jobb előbb kitenni, mint később, mert idővel még inkább szükség lesz rá, például ezért, hogy a termések tömegének a megtartásában is segítsen.

– A palántákat ugyanolyan mélységre ültessük, ahogy a cserepükben voltak. Ha kissé megnyúlt a palánta, akkor a mélységet úgy válasszuk meg, hogy a növény stabilan álljon a földben.

– A kiültetés épp elég sokk a növénynek, ekkor adjunk elég vizet nekik, legalább az ne hiányozzon. A gyökerekhez tömörítsük a nedves földet, hiszen a gyökérszőrökön keresztül a vizet csak akkor tudja felvenni a növény, ha a nedves talaj közvetlenül érintkezik vele. A levegős talaj ilyenkor nem ideális.

– A kórokozók és kártevők megjelenését is késleltessük – akár gombaölő és rovarölő szerekkel. Mivel ilyenkor a növény messze van még attól, hogy termést hozzon, ezek a szerek bőven kiürülnek belőle a betakarításig.