Május elején indul a palántázási időszak

A palántanevelés és kiültetés célja, hogy korábban szüretelhessünk termést a szabadföldbe veteményezett növényekhez képest. A korábban kezdődő termésérés miatt a fagyok beálltáig ezt az időszakot meghosszabbítjuk, így a palántaként kiültetett tövekről több termést tudunk betakarítani a vegetációs időszak alatt.

Tápkockásat, vagy szabad gyökerűt

A rövidebb ideig a kisebb fagyokat elviselő növényeket már április végén, a fagyérzékeny trópusi eredetűeket (paradicsom, paprika...), május 10. után ültessük ki, mert a sokéves megfigyelések szerint ezen időpont után a talajmenti fagyok esélye szinte nulla. Kiültetni jól fejlett, edzett, dús gyökérzettel rendelkező palántát célszerű, mert ezek képesek gyorsan "magukhoz térni" az új helyükön.
A tápkockában, cserépben nevelt palánták előnye, hogy a gyökerek kiültetéskor nem sérülnek, így hacsak a közvetlen napfénytől nem perzselődnek meg a növények, akkor különösebb megtorpanás nélkül fejlődnek tovább. A perzselődés a palánták edzésével, eleinte árnyékolásával és fokozatosan az új körülményekhez szoktatásukkal előzhető meg. A tápkockás palántát olyan mélyre ültessük, hogy földlabdája tetejére körülbelül egy centiméternyi friss föld kerüljön.
Az olcsóbban beszerezhető szabadgyökerű palánták esetén a sérült gyökérrészeket távolítsuk el (sőt van, aki kissé meg is metszi a gyökeret), így serkentve azt később dúsabb elágazásra.

Az ültetési mélység is lényeges

A zöldségek többsége érzékeny a túl mély és a sekély ültetésre egyaránt. Sekélyen ültetve egy öntözés is elegendő ahhoz, hogy kidőljön a növény. Általában a palántákat a legalsó levelekig, a sziklevelekig kell a földbe ültetni. A paprika, a paradicsom és az uborka ellenben nem érzékeny a mélyültetésre, ezeknél az esetleg kevésbé egészséges, felnyurgult példányokat jóval mélyebbre is a talajba helyezhetjük. E fajok a száraikon is képesek járulékos gyökereket fejleszteni, ezért nem árt nekik, ha mélyebbre kerülnek.
A szabadgyökerű palántáknál figyeljünk arra, hogy a gyökereik ne visszahajolva felfelé, hanem lefelé álljanak a palántázó lyukban. Ez azért fontos, mert ha a gyökerek behelyezéskor felfelé kunkorodnak, és így is temetjük be, akkor a növény fejlődésének látványos megtorpanására számíthatunk. Hiszen a palántának nem kis erőfeszítésébe telik majd, míg az általunk helytelenül elrendezett gyökereit ismét jó irányba fordítja.
Sokan nagyon nagy méretű fejlett palántákat ültetnek kertjükbe. Gyakorta látni olyan paprika és paradicsompalántákat a piacokon, amelyeken már a kis termések is megfigyelhetők. Ezeket érdemes már palántázáskor kis karókhoz kötözni, ugyanis ha lankadni kezdenek a nagy méretű tövek, akkor a szárban a vízszállító csövek meghajlanak, és ebből a pozícióból sokkal nehezebb újra felegyenesedni a növénynek. Míg ha karózva vannak, a szár lankadáskor sem hajlik el, így sokkal gyorsabban tud újra vizet felvenni.

Vízzel tömörítsük a talajt

Míg fásszárú növények ültetése esetén a gyökerekhez tömörítéssel nyomjuk a földet, itt a zsenge gyökerek sérülékenysége miatt más módszert alkalmazzunk. A lazán a gyökerekre hintett talajt annyira locsoljuk be, hogy azt a víz tömörítse a gyökerekhez. Ez az iszapoló öntözés a későbbiekben is fontos, azaz inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözzünk.
Gyakori kis vízadagoknál a növény hozzászokik ehhez, és gyökereit nem ereszti mélyen a talajba, csak a felszínen várja a vizet. Így a gyökerek támasztó, a növényt tartó funkciójukat sem tudják maradéktalanul ellátni, és egy öntözés kimaradásakor is károsodhat a növény.