Május a palántázás szezonja

2021-06-02 16:27:05 | Módosítva: 2021-06-02 16:35:50

Hazánkban május 10-e után általában már nem kell számítani talaj menti fagyokra, így ekkortól a hidegre érzékenyebb zöldségek palántái is kiültethetők. Érdemes akár csak pár négyzetméteren elkezdve is haszonkertet létesíteni, mert kis területen is érdemi termésünk lehet.


Oltott palánták

A növények oltása a köztudatban a fás szárúakhoz, leginkább a gyümölcsfákhoz kapcsolódik ám a kertészek lágyszárúak esetén is alkalmazzák. Egyes árudákban már kaphatók oltott palánták is, melyek ára jóval magasabb a hagyományos, magról neveltekéhez viszonyítva, ami abból is adódik, hogy itt két palántát kell felnevelni magról: egy alanyt és egy nemest. A kettőből csinálnak egyet, az oltványt.

Az oltott palánták előállításának több célja is van. Ezek ellenállóbbak a talajból fertőző betegségekkel, és a talajból támadó kártevőkkel szemben. Gyakorta a különböző stressz hatások leküzdésére is jobban alkalmas egy oltott palánta, de a növekedési erély fokozására, ennek következtében pedig a termés minőségének és mennyiségének növelésére is alkalmas ez a módszer.


Ott is sikerrel alkalmazzák az oltott palántákat az árutermelő kertészetekben, ahol kicsi a terület, és emiatt nincs lehetőség a vetésforgó beállítására, vagy éppen a rendszeres talajfertőtlenítésre. Hiszen ha ugyanazon növény kerül egymás után évekig a területre, akkor óhatatlanul ott az adott faj kártevői és kórokozói felszaporodnak. Ez az oltással úgy küszöbölhető ki, hogy az alany általában valamilyen a talajlakó kórokozóknak és kártevőknek ellenálló faj, a ráoltott nemes pedig jól terem. A nemes saját gyökéren megbetegedne, ám így „kölcsön gyökérrel” elkerülhetők a talajból érkező fertőzések. A lágyszárúak oltását leggyakrabban paradicsom, padlizsán, uborka vagy dinnyék esetén alkalmazzák.

Talaj nélküli termesztésben is alkalmazzák

A hidroponika (vízkultúrás termesztés, ahol a növények nem talajban, hanem például kőzetgyapot kockába vannak ültetve, és tápoldat cirkulál a gyökerüknél) területén már bevett gyakorlat a növény fejlődésének és termőképességének fokozására az oltás alkalmazása. De más technológiákban is jellemző: heirloom (azaz örökség vagy táj) fajtákra oltják az új, nagy termőképességű, de növényvédelmi szempontból sebezhetőbb fajtákat, hogy a talajból támadó betegségeket le lehessen így győzni. Ám emellett a növények stressz-tűrése is fokozódik, vagyis az oltott palánta az ellenállóbb alany miatt kevésbé érzékeny a szárazságra, a túl magas, vagy épp a túl alacsony hőmérsékletre, esetleg a talaj nem ideális sótartalmára.

A zöldségoltás története

A lágyszárúak oltása nem új keletű, Kínában már i.sz. 500. környékén sütőtök növényeket alakítottak ki többszörös egymásra oltással abból a célból, hogy mélyre hatoló kiterjedt gyökereik legyenek, ezáltal javuljon a tápanyag ellátottság, és így közvetve növelhető volt a termésátlag. Itt ugyanazon faj két fajtájának összenövesztéséről volt szó. Olyat az 1900-as években csináltak először, hogy két különböző faj, vagy változat összeoltásából származó „nemesített fajtát” állítottak elő ilyen módon.

Koshiro Tateishi az 1920-as években úgy említette a zöldségoltást, mint egy forradalmi technológiát. Ekkortájt Ukichi Takenaka szintén Japánban sikerrel oltott tökre görögdinnyét, és az így elkészített növény ellenállt a fuzáriumos fertőzésnek.

Európában 1947-ben a hollandok az uborka oltását kezdték alkalmazni széles körben. 1962-ben jelentek meg az első oltott paradicsomok a kereskedelmi forgalomban, de a technológia 1990-es években terjedt el nagyon széles körben főleg a burgonyafélék (paradicsom) és a kabakosok (uborka, tök, dinnye) esetén. Napjainkban Japánban már csak oltott növényekkel termesztenek görögdinnyét, Európa mediterrán régióiban pedig a paradicsom, padlizsán, paprika, uborka és dinnye termesztésében sokan alkalmazzák.

A zöldségnövények oltásának az alapja és célja ugyanaz, mint a fák esetén. Az alany és a nemes különböző genetikai állományból eredő előnyös tulajdonságait kombinálják össze a két egyed összenövesztése során.

Ha a két növény, az alany és nemes összeférnek, edénynyalábjaik a vágási felületnél összeforrnak, így a víz és a tápanyag áramlásának nincs akadálya. Emiatt fontos, hogy lehetőleg azonos vastagságú szárakat próbáljanak meg összenöveszteni. Ez úgy történik, hogy az alanynak levágják a tetejét, (mert csak a gyökérre és a szárra van szükség), erre ráteszik a nemes hajtását, és egy rugalmas szilikon csővel rögzítik. Ha jól sikerült a folyamat, akkor a két növény összenő, és oltvány lesz belőle. Némi erősödés és edzés után a két növény egyként folytatja tovább az életét.

Palántázási tippek

Vannak növények, melyeket állandó helyre vetéssel termesztünk. Vagy azért mert a tavaszi hűvös időszakban is jól fejlődnek a szabadban, akkor minek palántaneveléssel bajlódni, vagy azért, mert nem tűrik az átültetést. A növények másik részét palántázzuk, azaz magról kelve felneveljük egy ideig, majd átültetve kerülnek ki a végső helyükre. Ez azért jó, mert egy sokkal fejlettebb növény kerül kiültetésre, ami előbb fordul termőre, így a hosszabb tenyészidő miatt többet terem, mint a szabadföldbe később vetett fajtársa.

A palántázással sok egynyári dísznövény és zöldségnövény kerülhet a kertünkbe. A palánták drágábbak, mint a magról vetés, de ekkor már egy fejlett növény kerül kiültetésre, amit eddig a stádiumig előneveltek – ennek pedig ára van.

A palánta lehet szabadgyökerű vagy tápkockás. Utóbbi egyszerűbben viseli a kiültetéssel kapcsolatos procedúrát, lévén nincs gyökérsérülés, így a fejlődése zavartalan – általában. Azért csak általában, mert ezekkel a növényekkel is sokan elkövetik azt a hibát, hogy szoktatás nélkül kiültetik, és ha addig egy árnyékolt fóliasátorban nevelkednek, akkor igen jelentős napégéses tüneteket szenvedhetnek el, ha előzetes szoktatás nélkül egyből tűző napra kerülnek. Szoktatni lehet úgy, hogy pár órára napra tesszük a palántákat, majd félárnyékba, de az is jó megoldás – ha nem akarjuk állandóan költöztetni őket –, hogy kiültetjük, és árnyékoljuk egy ideig a palántákat.


A kiültetés előtt lényeges a megfelelő talaj-előkészítés. A gyommentesítést precízen végezzük, mert ha elnagyoljuk, hamarabb gyomosodik a terület, és a gyomok a víz és a tápanyag elszívásával a haszonnövényeink fejlődését jelentősen visszavetik. A gyommentesítés, kapálás során a talaj aprómorzsás, porhanyós szerkezetű állapotba kell kerüljön.

A felszínén sorvonalazással jelölhetjük ki a kellő sortávolságokat, hogy egyenesek legyenek a sorok, és ezután már csak a megfelelő tőtávra kell a palántákat ültetni. A sor és tőtávolságot a fajta alapján határozzuk meg, hiszen nem mindegy, hogy egy paradicsom kisebb, determinált növekedésű, vagy folyton növő, így jóval nagyobb térállás kell neki. Ugyanez a helyzet cukkíninél, ami viszonylag kis termetű és kis helyigényű, ám egyes nagy növésű tökfajtáknak akár több négyzetméteres helyre van szükségük.

Fontos az ültetési mélység

A palántákat ideális esetben ugyanolyan mélységre ültessük, ahogy a cserepükben voltak. Ha szabadgyökerű a palánta, akkor a mélységet úgy válasszuk meg, hogy a növény stabilan álljon a földben az új helyére való begyökerezéséig is. Egyes palánták a nevelés során elszenvedett fényhiány miatt nyurgák, megdőltek, erre a paradicsom nagyon hajlamos. Ebben az esetben nyugodtan ültessük mélyebbre a növényt, lényeg, hogy ne dőljön el. Dőlés ellen karózhatjuk is a palántákat. A megdőlt palántapozíció nem előnyös, mert főleg szabadgyökerűeknél a gyökeres sérülése miatt a növény vízellátása egyébként sem ideális eleinte. Ha még meg is dől, még nehezebben jut el a víz és a benne oldott tápanyag a levelekbe. Az az ideális, ha a beültetetett és jól öntözött palánta egyáltalán nem lankad, mert akkor hamar megindul a gyökeresedése, és az újonnan nőtt gyökerek még több víz felvételére képesek, emellett már kapaszkodnak is a talajba, rögzítik a növényt.

Az ültetőfát is tudni kell használni

A palántázás végezhető kapával, ekkor gödröt képezünk a növénynek, de gyorsabb ültetőfával palántázni. Az ültetőfát a palánta helyén kell beszúrni a talajba olyan mélységben, amilyen hosszú a palánta gyökérzete. A gyökeret ne gyűrjük össze, és lefelé irányuljon, mert a lefelé hatoló gyökér később jobb hatékonysággal tud működni.

Az ültetőfát forgatva szúrjuk be a földbe, és húzzuk ki. A palánta lyukba helyezését követően az ültetőfával ferdén a lyuk mellé kell szúrni úgy, hogy az előző és a mostani szúrás hegye körülbelül találkozzanak a föld alatt. Az ültetőfával így a palánta felé, annak a gyökereihez tudjuk nyomni a földet úgy, hogy közöttük légüregek ne maradjanak. Ezt követően még szükséges a beiszapoló öntözés és a talaj további tömörítése. Ha ez elmarad, nedves földben is képes kiszáradni a növény, hiszen a nedves földből a vizet csak akkor képes felvenni, ha a talajrészecskék a gyökeréhez vannak nyomva. Ha laza lent a talaj, levegős, akkor a vízfelvétel gátolt lesz.

A palántázás utáni beöntözést még a palánták meglankadása előtt végezzük. A rendszeres öntözés mindaddig szükséges lesz, amíg a növények begyökeresednek új helyükön. Inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözzünk. A kis vízadagok miatt a gyökerek a talajfelszín felé koncentrálódnak, pont oda ahol hamarabb kiszárad a talaj. A mélyre hatoló gyökereket csak a nagyobb vízadagokkal tudjuk elérni, az ilyenekkel rendelkező növények később is sokkal ellenállóbbak lesznek a szárazságra.

Nyurgult palánták

A palánták megnyúlása a fénykeresés miatt történik, és ez nem csak esztétikai probléma. Az ilyen növények szöveti szerkezete lazább, könnyebben elhajlanak, eltörnek, de a kórokozók is könnyebben megtámadhatják őket. A palánták megnyúlását, szaknyelven etiolációját meg kell próbálni megelőzni. Ez több fénnyel, vagy alacsonyabb hőmérséklettel oldható meg. Utóbbi úgy segít, hogy csökkenti a növekedés gyorsaságát. A folyamat lassítására, vagy visszafordítására pótmegvilágítással is hathatunk (növénynevelő lámpákkal), de már az is segíthet, ha fényvisszaverést alkalmazunk. Például ablakban tartott palántákat a szoba irányából körbevesszük alufóliával, így az ablak felől érkező fény nem a szobába jut és elvész a növény szempontjából, hanem visszaverődik a növényre, tehát az többet tud majd hasznosítani belőle.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Másodtermesztés

A másodvetés lényege, hogy nyáron a területről lekerült rövid tenyészidejű kultúrák helyére más növények kerülnek, melyek szintén rövid tenyészidejűek, tehát télig még gazdasági hasznot...


A magcsírázás optimális körülményei

Bár tél van, a leglelkesebb kertészek ilyenkor sem tétlenkednek, lassan elkezdhetünk veteményezni az ablakban, melegházban, fűtetlen teraszon. Szinte bárhol, annak érdekében, hogy a májusi...