Kerti teendők februárban

Rövidesen itt a veteményezés ideje

2010-03-21 23:50:12 | Módosítva: 2010-04-01 09:43:50

Februárban elkezdődik a veteményezés szezonja. A hidegtűrő növényeket már most el lehet vetni, amint kienged a fagyott talaj, és nedvességtartalma engedi, hogy munkát végezhessünk rajta. A magvetéssel történő növényszaporítás az egyik legelterjedtebb szaporítási mód.

Állandó helyre vetés

Az állandó helyre történő, szabadföldi veteményezéskor a magokat ott vetjük el, ahol a növény az élete nagy részét tölti majd. Ekkor nem tudjuk annyira figyelemmel kísérni a magoncok fejlődését, mint szobai körülmények között, ám előnye e módszernek, hogy a növények nem lesznek átültetve, aminek köszönhetően fejlődésük teljesen zavartalan lesz. Bizonyos fajok - melyek nem bírják az átültetést, vagy az értelmetlen lenne - csak így szaporíthatók (borsó, csemegekukoricastb.).

Palánták az ablakpárkányonÁllandó helyre vetésnél fontos a gondos magágy-előkészítés, hogy a magok megfelelően porhanyós és gyommentes talajba kerülhessenek. Ha túl rögös a talaj, akkor sokszor hiába öntözünk a csíra kiszárad, hiszen a rögök közötti részeket kitöltő levegő nem teszi lehetővé számára a víz felvételét.
Ha ugyanekkor letömörítjük a talajt, akkor pedig miután teteje megszikkad, a talajtípustól függően megkeményedik, amit a csíranövény nehezen tud áttörni. A magas homoktartalmú talajok a legideálisabbak a vetéshez: ezek nem állnak össze és nem keményednek meg a felszínen, ám a növény későbbi élete szempontjából ezek már kevésbé előnyösek, mivel vízgazdálkodásuk nem túl ideális: gyorsan felveszik ugyan a vizet, de az hamar a mélyebb rétegekbe vándorol.
Az állandó helyre vetés után szinte mindig szükség van ritkításra; főleg az apróbb magvaknál nem lehet jól kiszámolni vetéskor a leendő állománysűrűséget. Már veteményezéskor ügyeljünk a helyes sor és tőtávolságra. Előbbit ekkor tudjuk meghatározni, utóbbival ritkításkor és pótláskor még tudunk változtatni.

A homok jól fertőtleníthető, így optimális vetőközeg Az az ideális térállás, ha a növények állománya kifejlett korukban is csak annyira sűrű, hogy minden egyed elegendő fényhez tud jutni. Itt már a fajtaválasztáskor sok minden eldől, hiszen például paradicsomból választhatunk folyton növő, féldeterminált és determinált változatokat. Előbbinek jóval nagyobb a helyigénye, és támasztékot is igényel, utóbbiak azonban kevesebb hellyel is beérik. A magoncok ritkítására az optimális térállás kialakítása érdekében fiatal, néhány leveles korban kell időt szentelni. A túl sűrűn kelt részeken ritkítsunk, és a ritkább részekre ekkor visszapótolhatjuk a növényeket - ahol erre mód van. A saláta, káposztafélék, paprika és paradicsom ritkított példányai alkalmasak visszapótlásra palántának, ám retek, mák, sárgarépa petrezselyem nem jó eséllyel palántázható, ezért ezeket csak ritkítjuk, ahol kell, visszapótolni nem tudjuk.

Vetés palántaneveléshez

A palántaneveléssel történő vetést olyan, általában melegigényes fajoknál alkalmazzuk, amelyek tenyészideje hosszabb, mint a hazánk éghajlatán megszokott vegetációs időszak, vagy így szeretnénk a termésmennyiséget fokozni.

A tojástartó is jó szolgálatot tehet A paprika, paradicsom, padlizsán például szabadföldön csak májusban vethető el, és a hőmérsékleti viszonyok függvényében a kelése vontatott lehet, emiatt megtörténhet, hogy csak nyár végén hozza első terméseit, a terméshozás pedig az első fagyokkal a növény pusztulásával leáll. Ha már februárban fűtött körülmények között vetjük ezeket, akkor május közepére, mire kiültethetjük (ekkor már nincs talaj menti fagyveszély), 25-40 centiméteres, sokszor már virágbimbóval rendelkező egyedek kerülnek kiültetésre. Ezek így előnyben vannak a szabadföldi vetésűekhez képest, mivel hamarabb kezdenek teremni, és termésmennyiségük is nagyobb lesz emiatt.
Szobai körülmények között a szükséges környezeti tényezők arányát nehezebben tudjuk biztosítani, ezért gyakori, hogy a magas hőmérséklet és a kevés fény miatt a szobában nevelt palánták kissé megnyúlnak. Ha ez az elváltozás nem túl jelentős, akkor annyi a megoldás, hogy kiültetéskor majd kissé mélyebbre kerül a talajba a növény.
Ha nagyon megnyúlnak a növények az már számos növényvédelmi problémát is felvet, hiszen a betegségekre sokkal fogékonyabbak az ilyen egyedek.

Mi kell a csírázáshoz?

Kiemelt ágyásSzabadföldi vetésnél az a jó, hogy a természet elvégezi, ami kell: a magok csak akkor fognak csírázásnak indulni, ha minden tényező optimális számukra: a víz mennyisége, a hőmérséklet és ez utóbbi arányban van a szükséges fénymennyiséggel.
Szobai körülmények között a csírázás 23-25 oC-on a leggyorsabb. A keményhájú magokat érdemes pár órára vízbe beáztatni vetés előtt. Lényeges, hogy a magvak, ha egyszer vizet vettek magukhoz, akkor a kicsírázásukig már ne száradjanak ki, mert ez a növény pusztulásához vezet.
A kicsírázott, már szikleveles magoncokat tartsuk minél világosabb helyen, és körülbelül egy hétre legalább csökkentsük a hőmérsékletet a csírázáskor tartott értékhez viszonyítva körülbelül 7 oC-kal. Ez lényeges, mert így a leendő palántáink megnyúlásának esélyét csökkentjük.
Kiültetésig igyekezzünk a legjobb kondícióban tartani növényeinket, már amennyire ezt a szobai körülmények engedik. Sokat számít a kiültetés után a növény fejlődése szempontjából, hogy eredetileg mibe vetettünk. A szaporító tálca előnye, hogy nagy mennyiségű növényt állíthatunk elő benne, ám kiültetéskor nagy a gyökérsérülés veszélye, emiatt az ilyen palánták növekedése kiültetés után megtorpan. Cserépben nevelve ez nincs, de jóval nagyobb a helyigény, így kevesebb palántát tudunk előállítani.

Ritkán, de szükség lehet pótmegvilágításra A legjobb megoldás a sejttálcába történő szemenkénti vetés, így a palánták kis helyet foglalnak, de mégis egyedenként elkülönítve nevelkednek, kiültetéskor nincs gyökérsérülés. Sejttálcás vetésnél egy dolgot lehet elrontani: ha elszámoljuk a palántaneveléshez szükséges időt. A sejttálcában nagyon kis tér áll rendelkezésére a gyökereknek, ezért ebben hosszasan fejlődni nem tud a növény, sőt még vízfelvétele is korlátozott. A sejttálcából ezért a néhány leveles növényeket mindenképp ültessük ki. Ha a kinti időjárás még nem alkalmas a kiültetésre, akkor tegyük át nagyobb cserepekbe a magoncokat, de a sejttálcában - ha kinőtték azt - semmiképp ne hagyjuk őket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nzr


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Május a palántázás szezonja

Hazánkban május 10-e után általában már nem kell számítani talaj menti fagyokra, így ekkortól a hidegre érzékenyebb zöldségek palántái is kiültethetők. Érdemes akár csak pár négyzetméteren...


Magvetés vagy palántázás?

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk...