Vízszigetelések I.

A víz az élet alapvető feltétele. Víz nélkül sajnos nem tudunk élni, de vele sem szeretünk igazán. Az ember életének és tevékenységének színhelyei általában száraz felületű, meghatározott légállapotú (hőmérséklet, páratartalom) tereket igényelnek. Épületszerkezeteinket szintén védeni kell a nedvesség hatásaival szemben. Nedvességet pedig a természet bőségesen produkál. Jöhet felülről csapadék formájában, alulról különféle intenzitású talajnedvesség hatásokként. Mindehhez még mi magunk is teremtünk nedvesség forrásokat az épületek belsejében a víz használatával. Az építményeket érő nedvességhatásokat az A ábra szemlélteti. Ezen hatások ellen az épületeinket szigetelnünk kell.

Szigetelő szerkezeteinket a vízen kívül egyéb hatások is érik: pl. meteorológiai hatások év- és napszakonkénti hőmérsékletváltozások, ibolyántúli sugárzás, szélhatások; vegyi hatások: légkörből, agresszív talajvizekből, az épület használatából adódó hatások; mechanikai hatások az épület szerkezeti mozgásaiból, az épület használatából (munkavégzés, hasznosított tetők stb.) adódó igénybevételek.
Az eddigiekből kitűnik, hogy a vízszigetelések anyagainak és szerkezeteinek, ahhoz hogy a feladatukat tartósan ellássák, nagyon sok követelményt kell kielégíteni amit az anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy beruházás összköltségéhez viszonyítva a vízszigetelés költsége eltörpül, ugyanakkor „saját értékénél” jóval drágább szerkezeteket és berendezéseket véd, esetleges meghibásodás esetén a szigetelés értékénél nagyságrendekkel nagyobb károk keletkezhetnek. A vízszigetelésen történő spórolás a megtakarított összeg sokszorosába kerülhet később.
Ebben az írásban megpróbálunk áttekintést nyújtani a leggyakrabban alkalmazott vízszigetelő anyagokról és szerkezetekről, hogy a szigetelésekkel kapcsolatos döntésekhez némi támpontot adjunk. A cikk nem foglalkozik a speciális ismereteket és megvalósítást igénylő létesítmények (utak, hidak, alagutak, tárolók stb.) szigetelésével, mivel az meghaladja egy ismeretterjesztő írás kereteit. Az első rész a vízszigetelő anyagok alapvető anyag- és termékismertetőit, azok rendszerezését és az alkalmazásukkal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza, a második rész pedig a vízszigetelési szerkezetek csoportosítását, szerkezeti kialakításukat és kivitelezésükkel kapcsolatos alapvető tudnivalókat ismerteti.

A vízszigetelés anyagai

A víz elleni szigetelések céljára széles választékban állnak rendelkezésre különféle anyagok. A bőséges választék viszonylag kis számú anyagféleséget takar, ezeket a következőképp rendszerezhetjük:
BITUMENES ANYAGOK: desztillációs bitumenek,
oxidált bitumenek, modifikált bitumenek:
APP (ataktikus polipropilén) plasztomer
SBS (styrol-butadién-styrol) elasztomer
EPM (etilén-propilénkaucsuk) elaszto-plasztomer
bitumen emulziók, bitumenes oldatok
MŰANYAGOK:
plasztomerek: PVC (poli-vinil-clorid)
 PIB (poliizobutilén)
 ECB (etil kopolimer bitumen)
 EVA (vinil-acetát kopolimer)
 OCB (olefin kopolimer bitumen)
elasztomerek: CSM (szulfoklórozott polietilén)
 IIR (butilkaucsuk)
 EPDM (etilén-propilén-dién-monomer)
 CR (polikloroprén)
EGYÉB ANYAGOK
anyagszigetelések, fémlemezek, vegyianyagok,
telítő anyagok, bevonatok.

Az egyes anyagcsoportok bizonyos meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek az abba tartozó termékeket is jellemzik, meghatározva azok várható tulajdonságait és alkalmazási körét. Ezeket a tulajdonságokat természetesen jelentősen befolyásolja a gyártástechnológia, az alkalmazott hordozó-, töltő-, adalék-, erősítőanyagok minősége stb.

A szigetelőanyagok megjelenési forma szerint:
amorf, megömlesztendő anyagok,
folyékony anyagok (egy-, kétkomponensű) oldatok
vizes emulziók
lemezek, fóliák.

Bitumen és a bitumenes anyagok

BITUMEN

A bitumen természetben is előforduló, vagy a kőolaj lepárlása során viszszamaradó fekete, hőre lágyuló, lehűlés után megszilárduló (thermoplasztikus) szénhidrogén elegy. A bitument már az ókori keleten is alkalmazták, homokkal vagy növényi rostokkal keverve, kötő- és tömítő anyagként. Magyarországon csak olaj lepárolással állítanak elő bitument.
A bitumen alkotórészei (nagy molekulatömegű szénhidrogének) folyadékokkal, gázokkal általában nem lépnek reakcióba, „vízátnemeresztőek”, a kőolajszármazékok (olajok, petróleum, benzin), állati zsírok, növényi olajok, szerves oldószerek viszont már kis mennyiségben is lágyítják a bitument. Ezt a tulajdonságot a bitumenes termékek alkalmazásánál figyelembe kell venni.
Fizikailag a bitumen nagy viszkozitású folyadék (kolloid diszperz-rendszer). Az ilyen anyagokra jellemző, hogy hőmérsékletváltozással a viszkozitásuk változik. Az alacsony hőfokon szilárd bitumen a hőmérséklet növekedésével képlékeny, majd nehezen folyós, végül hígfolyós lesz, lehűlve pedig ismét megszilárdul. A bitumenes szigetelések készítése során ezt a tulajdonságot használjuk ki.
A szabadban lévő bitumen „öregszik”. Hő hatására az illóanyagok eltávoznak, a bitumen rideg, törékeny lesz. Ezt a hatást a napfény még fokozza. Az ibolyántúli sugárzás hatására fotokémiai folyamatok mennek végbe, ami szintén ridegedéshez vezet. Ezért a bitumenes szerkezeteket védeni, árnyékolni kell.
A felhasználás szempontjából a bitumenek legfontosabb jellemzője a hideghajlíthatóság és a lágyuláspont. Az a két hőmérsékleti határérték 0 °C-ban amikor a bitumenes termékek még bedolgozhatók illetve alaktartók. A desztillációs bitumeneknél ezek az értékek általában 0 °C és + 60 °C közé esnek, ami nem túl jó érték. Fontos jellemző még a duktilitás (nyújthatóság) és a penetráció (a bitumen állagának kifejezője)
A minél szélesebb körű alkalmazhatóság érdekében, a bitumenes termékek gyártói különböző műanyagok hozzáadásával javítják, módosítják az alapbitumen tulajdonságait. Az így létrejött anyagokat nevezzük modifikált bitumeneknek. Az 1. táblázat néhány bitumenfajta hajlíthatósági és lágyuláspont értékét mutatja meg:

A bitumen típusa  Hideg hajlíthatóság(°C) Lágyulásipont (°C)
Oxidált bitumen 0...+5 70-80
APP-vel modifikált bitumen –15 ... –20 135–155
SBS-sel modifikált bitumen –20 ... –40 100–110
EPM-mel modifikált bitumen –10 ... –15 120–130

Bitumenemulziók

A víz és a benne finomeloszlású cseppek formájában lebegő bitumen diszperz rendszert alkot. Mivel a víz és a bitumen nem elegyedik, ezért emulgeáló és stabilizáló anyagokkal segítik elő a részecskék keveredését és az emulzió stabilitását. A bitumenemulzió nagy előnye, hogy melegítés nélkül felhordható és nedves felületen is alkalmazható. A felhordott bitumenemulzió kiszáradása után összefüggő, víztaszító védőbevonatot kapunk.
Ismertebb termékek: BITUGÉL, EMULBIT, ISO-BIT.
FONTOS: A vizes bitumenemulziók a fagyra érzékenyek! Szállítani, raktározni és bedolgozni csak +5 °C-nál magasabb hőmérsékleten szabad!

OLDÓSZERES BITUMENEK

Különféle szerves oldószerekben (benzol, benzin stb.) oldva a bitument, bitumenes lakkokat, alapozó mázakat állítanak elő. Töltőanyagok hozzáadásával pedig szigetelő masszákat készítenek.
Az oldószeres bitumenmázakat főleg bitumenes lemezszigetelések alapozójaként, műtárgyak víztaszító bevonataként, vagy korrózió elleni védőbevonatként alkalmazzák. FONTOS! Az oldószeres bitumenek tűzveszélyesek! A gyártók erre vonatkozó előírásait szigorúan be kell tartani! A polisztirol hőszigetelő habokat és a műanyag vízszigetelő-lemezek jó részét az oldószerek megtámadják. Ezeket oldószeres bitumenekkel rögzíteni TILOS!
A bitumen alapú szigetelő alapozók és bevonatok ismertebb gyártói vagy forgalmazói: BOTAMENT Baustoffe, DEITERMANN Hungária, KEMIKÁL, MUREXIN, VILLAS Hungária.

MŰANYAGGAL MODIFIKÁLT BITUMEN EMULZIÓK

Egy vagy két komponensű, műanyaggal vagy műkaucsukkal módosított, a helyszínen szórással, vagy kenéssel felhordható szigetelő masszák. Általában alábbiak szerint épülnek fel az ilyen szigetelések: alapozó, szigetelőmassza, fedő emulzió és segédanyagok. Előszeretettel alkalmazzák felújításoknál és bonyolult formájú, erősen tagolt felületű szigeteléseknél.
Ismertebb termékek: BITEPOX, BITULAX, CONCRETIN (kátrányepoxi).

BITUMENES SZIGETELŐ-LEMEZEK

A vízszigetelések leggyakrabban alkalmazott anyagai a bitumenes szigetelő-lemezek.
A lemezek alkotórészei:
bitumen, (lásd fent)
hordozóanyag,
töltőanyagok,
felületképző anyagok.
A hordozóanyag a bitumenes vízszigetelő anyagok „tartóváza”. Tulajdonságai nagyban meghatározzák a lemezek mechanikai tulajdonságait (szakítószilárdság, szakadó nyúlás). Régebben nemezhordozójú, majd nyerspapír betétes szigetelő-lemezeket készítettek. Magyarországon a múlt század végén kezdték el gyártani az ilyen anyagokat. (Az első nagy szigetelési munka amiről írásos dokumentáció maradt fenn, a Milleniumi Földalatti Vasút szigetelése, bitumennel itatott nemezszigeteléssel készült.) A szerves (korhadásra hajlamos) hordozójú szigetelőanyagok, napjainkban egyre inkább visszaszorulnak, helyettük tartósabb, nagyobb szilárdságú, nem korhadó hordozóanyagokat használnak.
A leggyakrabban alkalmazott ilyen anyagok: üvegfátyol, nem szőtt műanyag textíliák, üveg és műanyag szál szövetek, fém és műanyag fóliák. Az üvegfátyol (1), műgyanta kötőanyaggal egymáshoz kötött vékony üvegszálak rendezetlen halmazából áll. Amint a grafikonon látható, kis nyúlás után, viszonylag kis erő hatására már elszakad. A vékonylemezekhez 60–80 gr/m2, a hegeszthető vastaglemezekhez 75–90 gr/m2 súlyú fátylakat használnak. A hordozóanyagot általában „V”, vagy „GV” betűjellel jelzik a gyárak. Az üvegfátyol hordozójú lemezeket a kis igénybevételű, szerkezeti mozgásra nem hajlamos felületeken alkalmazzák.
Nagy terheléseknek kitett szigetelések hordozóanyaga az üvegszövet (2). A 100–300 gr/m2 tömegű szövetek szakítóereje igen nagy, 600–2000 N/5 cm. Az üvegszövetet általában „G”, vagy „GG” jelzés mutatja. Ezt a hordozót már inkább a magasabb értékű modifikált bitumenes vastaglemezekhez használják.
A műanyag (poliészter, poliamid, polipropilén szál) szöveteket és nem szőtt textíliákat (3) nagy nyúlóképesség, (40–50%) és viszonylag magas szakítóerő jellemzi (600–1200 N/5 cm). Korrózióval szemben ellenállóak és rugalmasak, így a magas műszaki értékű szigetelőanyagokhoz előszeretettel alkalmazzák az ilyen hordozókat. Betűjelzésük általában: „P, PV”
A műanyag fóliák általában a modifikált bitumenes öntapadó szigetelő-lemezek hordozóanyagai. A vékony PE fóliát a hegeszthető lemezek alsó felületén, a tekercselt lemez összetapadását megakadályozó választó rétegként is alkalmazzák.
A fémfóliák főleg a párazáró lemezek (általában alumínium fólia), vagy a növényzettel telepített tetők (zöld tető) gyökérálló szigetelő-lemezeinek (sárgaréz fólia) betétanyagaként, használatosak. Jelzésük: „Al”, „Cu” Az ilyen lemezek használatának korlátot szab a fém és a bitumen hőtágulása közötti nagy eltérés.
A felületképző anyagok egyik feladata a lemezfelületek tapadásának meggátlása. Erre a célra hintőanyagokat, durva vagy finom homokot, („H”, „F”) vagy talkumot („T”) esetleg vékony polietilén fólia kasírozást („K, PE”) alkalmaznak. A lapos tetők legfelső rétegeként használatos zárólemezeket érő UV sugárzás, valamint a túlzott felmelegedés meggátlására palaőrlemény hintést használnak. Jelölésük: „MIN”, „S”, „SOLAR”. Páranyomást kiegyenlítő lemezeknél kavics vagy polisztirolgyöngy hintést, vagy filclemez társítást alkalmaznak a lemez alsó felületén.

A BITUMENES SZIGETELŐ-LEMEZEK ALAPTÍPUSAI

Az eddig felsorolt alkotórészek különböző kombinációival a szigetelő-lemezek igen sokféle változatát állítják elő. Az eligazodást elősegíthetik az előzőekben leírtak. A „rejtjelezésnek” tűnő gyári betű és számjelzések általában az alábbiakat takarják: MÁRKANÉV/bitumen típusa/a lemez tömege (gr, kg/m2) vagy vastagsága (mm)/hordozó/felületképzés.  Ezekből az adatokból nagy biztonsággal eldönthetjük, hogy a lemez milyen szigetelési feladatra alkalmazható és mi a beépítés módja.

A beépítési mód és a felhasználási terület alapján az alábbi csoportosítást tehetjük:
bitumenes vékonylemezek (forró bitumenes vagy hideg-
ragasztás)
bitumenes vastaglemezek (lángolvasztás, mechanikai
rögzítés vagy leterhelés)
páratechnikai lemezek (száraz fektetés vagy pontonkénti
ragasztás)
zárólemezek felületvédelemmel (lángolvasztás vagy leterhelés)
öntapadó lemezek.

A bitumenes vékonylemezek közül a bitumenes csupaszlemezek bitumennel átitatott, felületi bevonat és hintőanyag nélküli nyerspapír lemezek. A hordozóanyag tömege 333–500 gr/m2.
A bitumenes fedéllemezek szintén telített papírhordozójú, de mindkét oldalán bitumennel bevont és homokhintéssel ellátott termékek. Üvegfátyol hordozóval is készítenek fedéllemezeket. A vékonylemezek elhelyezése forró bitumenbe történő ragasztással történik.
A bitumenes vastaglemezeknél a bedolgozáshoz szükséges bitument a gyártás során viszik fel a hordozóanyagra legalább 4 mm vastagságban. A bedolgozáshoz PB-gázzal vagy gázolajjal működő lánggal olvasztó berendezéseket használnak. A hegeszthető nehézlemezeket valamennyi hordozóanyaggal és bitumenfajtával, esetleg azok kombinációival gyártják.
A páratechnikai lemezek közül a párazáró lemezek feladata megakadályozni, hogy a szigetelés rétegei közé páradiffúzió vagy légáramlás útján káros mennyiségű nedvesség jusson be. Az ilyen lemezek hordozóanyaga általában alumínium fólia. A páranyomást kiegyenlítő lemezek célja a szigetelésbe bezárt, vagy utólag bejutott, ott felmelegedő nedvesség nyomásának eloszlatása. Speciális kialakításuk (perforálás, filcalátét) és a száraz fektetés, vagy pontonkénti ragasztás következtében, vékony légréteg képződik a vízszigetelés alatt, egyúttal a legfelső réteg és az aljzat egymástól eltérő mértékű mozgását is lehetővé teszik.
A zárólemezek felépítése megegyezik a bitumenes lemezekével annyi különbséggel, hogy a felső oldalukra UV-sugárzás elleni védelmet nyújtó és esztétikai szerepet is betöltő védőréteget helyeznek el. Ez általában 2-3 mm szemnagyságú palazúzalék hintés, vagy ritkábban fémfólia. Ezek a lemezek csak nem járható tetőknél alkalmazhatók!
Az öntapadó lemezek műanyag (SBS) adagolással előállított, nagy rugalmasságú speciális vízszigetelő-lemezek. Az alsó oldalukon szilikonos védőfólia, a felsőn polietilén fólia vagy palazúzalék van. A szilikon fólia eltávolításával a lemez azonnal az aljzatra ragasztható. Alkalmazásuk ott előnyös, ahol a forró bitumenes vagy lángolvasztásos technológia munkavédelmi vagy tűzrendészeti előírások miatt nem lehetséges.
A bitumenes vékonylemezek és a páratechnikai lemezek túlnyomórészt hazai előállítású termékek. A bitumenes lemezeket előállító hazai gyártók a 2. táblázatban láthatók. A magyar piacon a magasabb értékű, modifikált bitumenes hegeszthető lemezek és zárólemezek kínálatában a hazai termékek mellett, jelentős az import aránya. Legelterjedtebbek az olasz lemezek. Ezen kívül német, osztrák, és szlovák szigetelő-lemezek találhatók számottevő mértékben. Néhány forgalmazót és terméket a 3. táblázat ismertet, a teljesség igénye nélkül. FONTOS: A bitumenes lemezeket csak a végükön állítva lehetőleg naptól védve tároljuk.

Műanyag vízszigetelő anyagok

Mivel a hagyományos bitumenes szigetelés meglehetősen nehéz, tűz- és balesetveszélyes munka, a fejlesztők már régóta keresték az egyszerűbb, biztonságosabb megoldásokat. Ennek a fejlesztésnek egyik eredménye a már fentebb ismertetett korszerű bitumenes lemezek kialakulása, a másik pedig, a sok tekintetben egyszerűbben kivitelezhető, de szigorú technológiai fegyelmet kívánó, egy rétegben alkalmazható műanyag szigetelő rendszerek létrejötte. Az első vízszigetelésre alkalmas, poliizobutilén alapú műanyagot, a 30-as évek elején Németországban fejlesztették ki OPPANOL-B néven. Ezt aztán az 50-es évek végétől egyre bővülő kínálat követte.
A műanyag szigetelők a rugalmasság és megmunkálhatóság szempontjából két csoportba sorolhatók. A plasztikus tulajdonságú, nyúlásra kevéssé képes, de hő hatására meglágyuló és alakítható, forró levegővel, vagy oldószerekkel hegeszthető (plasztomer) műanyagok és a nagy nyúlóképességű, rugalmas, hőre nem lágyuló, az oldószereknek ellenálló – így nem hegeszthető – (elasztomer) műkaucsuk lemezek. Az ilyen szigetelő-anyagokat is készíthetik valamilyen erősítő hordozóanyaggal vagy anélkül, fátyol vagy filc alátéttel stb.
A műanyag szigeteléseket egy rétegben készítik, ezért hibázni tilos. Ennek érdekében a gyártók szigorú kivitelezési utasításokat írnak elő, és csak azok betartása estén érvényesíthető az anyagokra adott hosszú garancia. Ezt elősegítendő, nem csak a szigetelő-lemezeket, hanem egy egységes rendszert kialakítva, minden szükséges tartozékot, rögzítőt, segédanyagot is szállítanak. Például a műkaucsuk lemezek a kivitelezés folyamán már nem alakíthatók, ezért a csomópontokhoz, (sarkok, áttörések, összefolyók stb.), üzemben előregyártott idomokat adnak a gyárak.

PLASZTOMER MŰANYAG SZIGETELŐ-LEMEZEK

PVC (polivinil-clorid)

A PVC-hez különböző stabilizáló, lágyító és töltőanyagokat keverve állítják elő a szigetelő-lemezeket. Vastagságuk általában 1,2–2 mm, alkalmazási hőmérsékletük –30 °C... +80 °C, páradiffúzióval szembeni ellenállásuk kedvező. Az összetétel és a hordozóanyag célszerű megválasztásával a gyárak a különféle szigetelő szerkezetekhez (mélyépítés, épületen belüli, lapos tető) megfelelő anyagokat fejlesztettek ki. Magyarországon GRABODACH és HUNGISOL márkanéven gyártanak PVC szigetelő-lemezeket. FONTOS! A PVC-t több építőanyag is támadja pl. bitumen, a műanyag hőszigetelő habok lágyítói, oldószerek stb. A gyártók ide vonatkozó beépítési előírásait szigorúan be kell tartani! Ma már létezik bitumenálló PVC is.

PIB (poliizobutilén)

Polimerizált izobutilénből előállított, nagy molekulasúlyú, hőre lágyuló, rugalmas, gumiszerű, nem vulkanizálható anyag. A hidegfolyásra hajlamos lemezek vastagsága 1,5-2 mm, alkalmazási hőmérsékletük –30 °C ... +80 °C, páradiffúziós ellenállásuk igen magas. A légköri hatásoknak, UV-sugárzásnak jól ellenállnak. Az olaj, benzin és több oldószer (xylol, toluol) oldja, illetve duzzasztja. A lemezek toldására is az oldószeres duzzasztást alkalmazzák. Nálunk kb. 10 éve megszűnt a nem túl jó emlékű NEOACID nevű PIB lemez gyártása, ami a német PREWANOL gyenge utánzata volt. Ezeken kívül még számos, nálunk még nem annyira ismert, de egyre inkább elterjedő, igen kiváló tulajdonságú plasztikus szigetelő-lemez létezik, amelyeket hely hiányában nem ismertetünk részletesen. Ilyenek az EVA, (etilén-vinil-acetát-kopolimer), az ECB (etilén- kopolimer bitumen) és az OCB (olefin kopolimer bitumen) szigetelőanyagok. Az anyagok gyártóiról, főbb adatairól a 4. táblázat ad felvilágosítást.

ELASZTOMER MŰANYAG SZIGETELŐ-LEMEZEK

Az ilyen anyagok jellemzően gumiszerű tulajdonságokat mutatnak. Jellemző rájuk a mechanikai erőhatásokkal szembeni nagyfokú ellenállás, majd az erőhatás megszűnése után az eredeti állapot visszanyerése. Ugyancsak nagy mértékben ellenállnak a légköri hatásoknak (ózon, UV-sugárzás,), valamint a hő- és vegyi hatásoknak. Ez a sok jó tulajdonság egyúttal a „hátrányuk” is, mivel sem forró levegős, sem oldószeres hegesztéssel nem lehet(ett) toldani a lemezeket egymáshoz, és formálni sem a helyszínen. Magyar gyártmányú elasztomer termék a butilkaucsuk (IIR) alapanyagú TAURUS W lemez, ami összes jellegzetességet magán viselte.
Ma már egyre több korszerű rugalmas szigetelő-lemezt hoznak be a magyar piacra, amelyek biztosítják a könnyű helyszíni toldások kialakítását is. Léteznek már olyan szigetelőanyagok is amelyek a kétféle műanyag előnyös tulajdonságait egyesítik. Ilyen pl. a polipropilénnel módosított gumi alapú (FPA) lemez.

Egyéb szigetelő anyagok

Az eddig felsorolt lemez- vagy fóliaszigetelő anyagokon kívül nagyon sokféle szigetelési eljárás létezik, és napról napra új anyagok jelennek meg a piacon. Ezek legtöbbje kenéssel vagy szórással felhordható, egy vagy kétkomponensű, műanyag vagy szervetlen alapú bevonat.

MŰANYAG BEVONATOK

Általában műgyanta, (epoxi, poliuretán) bázisú igen jó tulajdonságú (repedésáthidaló, rugalmas, jól tapadó, vegyszerálló, vízzáró) bevonó anyagok. A kivitelezés során fontos a felületek megfelelő előkészítése, alapozása, a levegő és a felület megfelelő hőmérséklete (> +50 °C). Sokszor többrétegű felépítéssel készülnek (alapozó-, bevonó- és fedőréteg). Jó minőségű beton vagy vakolt felületekre, elsősorban medencék, teraszok és belső terek szigetelésére készítenek ilyen bevonatokat.
Néhány ismertebb műanyag bevonat: AQUAFLEX, CONCRETIN, FLEXTON, FURTOLAN, ISOTHENE, KEMPEROL, MAPELASTIC, PCI-LASTOGUM SINODUR.
Speciális műanyag szigetelő-rendszer a tetőfelületen kihabosodó, szórt poliuretánhab szigetelés. A speciális, kétkomponensű szóróberendezéssel, két rétegben felhordott szigetelés egyszerre hő- és vízszigetelés. A szigetelést UV-sugárzás elleni bevonattal kell védeni. Bonyolult felületeken alkalmazható előnyösen.

SZERVETLEN ANYAGÚ SZIGETELŐ BEVONATOK, HABARCSOK

Általában cement, ásványi töltőanyagok és speciális keverő folyadékok alkotják az ilyen bevonatokat. Legtöbbször egyszerűen felhordható, nagy tapadóképességű, (esetleg a beton pórusaiban kikristályosodó), sokszor a víz támadásával ellentétes oldalon is alkalmazható anyagok. Főként az utólagos szigeteléseknél és a ragasztott kerámia-burkolatok alatti szigetelő bevonatként alkalmazzák. Többnyire nem mérgezők, nem tűzveszélyesek, nedves felületre is felvihetők, fagyra érzékenyek.
Néhány ismertebb márka a bőséges választékból: BOTAMENT, COPROX, DEITERMANN, ETISOL, KEMIKÁL termékek (BARRA, RESOLIT), MAPEI, MUREXIN, PCI, SCHOMBURG, SEALOFLEX, SOMIPLAST, VANDEX.
Következő számunkban a vízszigetelési rendszerek bemutatásával folytatjuk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: vízszigetelés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Nedves falak felújítása

Napjainkban az új építésű házaknál a pincét lakótérnek tervezik, pl. irodának, hobbicélú helyiségnek, vendégszobának vagy akár wellness-teremnek. A külső pincefal hőszigetelése alapfelszereltségnek...


Fürdőszobai vízszigetelések

A fürdőszobai beázás az egyik legalattomosabb és legbosszantóbb jelenség, ami egy társasházban előfordulhat. Általában az elégtelen szigetelés okozza, de gyakran szóba jöhet a régi csővezetékek...