Fotelheverő

A kényelmes pihenőfotel elkészítéséhez 24-25 mm vastag rétegeltlemez táblára, 10-es köldökcsap rúdra és erős faragasztóra lesz szükségünk. A szükséges vastagságú anyagot két 12 mm vastag rétegelt tábla összeragasztásával is kialakíthatjuk. A nyersfa alkatrészek bevonásához esetleg megfelelő színű pácot és színtelen bútoripari lakkot is szerezzünk be, továbbá két nagyobb bútorfogantyút és 6´50-es facsavarokat a fotelláb összeerősítéséhez.
Első teendőnk az legyen, hogy négyzethálós rajzunk alapján szerkesszük ki a mozgatható ülés két oldalkeretét (1). A lábtámaszt, az ülés és a háttámla hosszát azonban rajzunktól eltérően, a saját méretünkre igazítva módosíthatjuk is. Az oldalkeretből két darabra lesz szükségünk, amelyeket úgy célszerű összeforgatva a táblára rajzolnunk, hogy a legkevesebb legyen a leeső hulladék és ezekből esetleg még a többi alkatrészt is kivághassuk. A kiszerkesztett darabokat lyukfűrészgéppel, közvetlenül a vonalak mentén, de a darabon kívül vágjuk ki (C). A kivágott két oldalhevedert tegyük egymásra, majd csavaros szorítókkal összefogva, éleiket szalagcsiszolóval, vagy fúrógépbe fogott palástcsiszolóval (D) munkáljuk teljesen egyformára.
A két teljesen egybevágó darab külső oldalaira, a felső élektől 30 mm-re húzzuk be az üléslécek középfelező vonalát. A lécek helyét úgy határozzuk meg, hogy az ülőrész öblébe egy léc a lekerekítést követően ferdén kerüljön majd a helyére. Ettől felfelé kilenc, egymástól 60 mm távolságra levő léc kerüljön. Az ülőfelülethez és a lábtámaszhoz pedig újabb négy-négy léc helyét jelöljük fel.
A léceket vagy hosszú csapfészkekbe illesztve, vagy köldökcsapokkal erősíthetjük a kávaoldalak közé. A köldökcsapozás egyszerűbben kivitelezhető, a csapfészkes megoldás viszont igényes kialakítást igényel, ám nagyon szilárddá teszi fotelünk állítható ülését. A köldökcsapos kötéshez pontosan azonos távolságba fúrt 17 mm mély lyukak szükségesek, amelyeket lehetőleg állványos fúrógéppel készítsünk el (E). A hosszú csapfészkeket felsőmaróval alakíthatjuk ki a legpontosabban, feltéve, ha a gépet léccel megvezetve használjuk. A fészkek így biztosan egy vonalban lesznek, a közöttük levő távolság azonosságát pedig köztartó lécek felszegezésével biztosíthatjuk.
A fészkek kialakítása után készítsük el az ülés hevederléceit (5). Ezeket vagy 20-25 mm vastag rétegeltlemezből levágott 50 mm széles csíkokból, vagy hasonló keresztmetszetű keményfa lécekből szabjuk le. A lécek hossza függ a kötés módjától, ezért a köldökcsapos kötésűeket 500, a sajátcsapos darabokat pedig 524 mm hosszúságúra szabjuk le. A köldökcsapok furatait pontosan jelöljük be az alkatrészek bütüin, majd lehetőleg köldökcsapozó készüléket használva fúrjuk ki (F). A lyukak 33 mm mélyek legyenek.
Az eddig elkészült alkatrészek hosszanti éleit kerekítsük le. Ha van felsőmarónk, akkor gyorsan és pontosan elvégezhetjük az élek lekerekítését (G). Kézi munkával ez kissé tovább tart és kevésbé lesz szabályos a lekerekítések rádiusza. A nagyoláshoz ráspolyt (pl. Surform gyártmányút) használjuk, majd a lekerekítéseket kézi csiszolással munkáljuk sima felületűvé. Vigyázzunk, az alsó élek közül az ülés alatti részeket csak finoman kerekítsük le, mert ez a rész fekszik majd fel a fotelállvány támlapjának humorúan ívelt éleire.
Az így előkészített alkatrészeket most ragasszuk is össze. Először a köldökcsapokat ragasszuk a kávaoldalak lyukaiba, majd ezután az ülésléceket is üssük a csapvégekre (H). A másik oldallapba is ragasszuk be a csapokat, majd a lécek végét is kenjük be ragasztóval, és üssük helyére a még hiányzó oldalelemet. Az összeállított, derékszögbe igazított ülőrészt csavaros szorítókkal összepréselve fogassuk össze (I).
Amíg az ülőrész ragasztása szárad, készítsük el a fotel talpát. Két homorúan ívelt darabját (3) az ülőrész alsó lekerekítéséhez igazodóan vágjuk ki, majd a homorú éleket a végeik felé egyenesítsük ki, és a darabok csúcsát kerekítsük le. E két lap élére támaszkodik majd fel az ülőrész alsó oldaléle, tehát a talpak összekötő elemét (4) nagyon pontosan, a köldökcsapos üléslécekkel azonos hosszúságúra szabjuk le, majd csapozva erősítsük a két talp közé. A talplapokat azonban menetes rudakkal, anyákkal és alumínium csövekkel is szilárdan összefoghatjuk. Ehhez a talpba előbb pántmaróval a cső átmérőjével azonos fészkeket kell marnunk, majd a közepük átfúrása után (J) csak a támcsöveket és a menetes rudakat kell méretre vágnunk, és máris összeszerelhetjük a foteltalpat (K). Ebben az esetben természetesen a csövek hossza a lényeges, amelyek a süllyesztékek mélységével legyenek hosszabbak, mint a köldökcsapos üléslécek. Az M8-as menetes rúd anyái alá tegyünk nagyobb alátétet, majd a felesleges részeket az anyák meghúzása után vágjuk le.
A talp külső oldalaira két takarólap (2) is szükséges; ezeket is vastag rétegeltlemezből kanyarítsuk ki. Belső oldalukra csak a csavaros összefogású lábak esetében kell fészkeket marnunk az anyák számára. Csapozottan összeerősített talpakra néhány facsavarral is felfogathatjuk a köríves takarólapokat. Ezt megelőzően azonban ne felejtsük el felszerelni oldalaikra a két hordfogantyút. Ezek fémből készültek és teherbíróak legyenek, hogy elbírják az egész fotel súlyát. Ha a talpat teljesen összeállítottuk, illesszük helyére az ülőrészt, és ráülve ellenőrizzük, hogy jól illeszkedik-e a talpra, könnyen különféle helyzetekbe állítható-e. Ha az egymásba illő elemek ívelt éle kellően sima, akkor az ülőrész pozícióját felsőtestünk előre, vagy hátradöntésével használat közben is megváltoztathatjuk.
Az esetleges igazításokat végezzük el, majd a pihenő fotel ülőrészét és talpát még a felületkezelésük előtt csiszoljuk simára. Ez különösen az éleken nagyon fontos, hiszen az anyag diagonálisan egymásra ragasztott falemezekből áll, és minden éle többé-kevésbé szálirányra merőleges bütünek mondható, amelyeket köztudottan nehéz teljesen simára munkálni. Ha a faanyag színtónusát sötétíteni kívánjuk, akkor a finom csiszolást követően szivacsecsettel pácoljuk be egyenletesen, majd a színezőanyag száradása után a megduzzadt farostokat, finomszemcsés csiszolópapírral koptassuk újból simára.
A portalanítás után hozzáláthatunk az ülőrész és a talp lakkozásához (L). Legalább kétszer kenjük be mindkét részt, és nagyon ügyeljünk, hogy mindenhová kerüljön lakk, de sehol se folyjon meg az ecsettel felkent réteg. A közbenső csiszolást se felejtsük el, mert így nagyobb az esélyünk arra, hogy a lakkozott felületek simák lesznek. Ha a lakk megszáradt, a talp és az ülőrész ívelt élét kissé csiszoljuk meg, majd vonjuk be gyertya megolvasztott viaszával. Ez a bevonat könnyebbé teszi az ülőrész mozgatását, egyben meggátolja az élek idő előtti kikopását is. A viaszolást a későbbiekben ajánlatos megismételni, ha az ülőrész már nehezen mozgatható. A talp alá ajánlatos a padlóburkolat anyagához való csúsztató betéteket szerelni, amely megkönnyíti az új bútordarab mozgatását, és ha már a kiválasztott helyére állítottuk, beleülve ki is pihenhetjük elkészítésének fáradalmait (M).