Felkészítés az idényre

Kerékpár

A tavasz első jeleire előkerülnek a kerékpárok a tárolókból, garázsokból, pincékből. Sokszor úgy, ahogy a váratlanul jött zord őszön elraktuk; talán sárosan, piszkosan, de mindenképpen a tavaszi gondos beüzemelés nélkül. Pedig ezt a beüzemelést nem érdemes akkor elkezdeni, amikor már az első túrára indulnánk. Inkább most, az idény előtt szánjunk rá pár órát a kétkerekűre, és akkor biztosan nem lesz gondunk vele útközben.

3-as képEgy alapos letisztítás mindenképpen előzze meg az ellenőrzési, karbantartási munkákat. Lehetőleg kerüljük el az autómosásnál bevált bővizes, nagynyomásos lemosást, mert a kerékpárnak sok érzékeny alkatrésze védtelen a nagynyomású víztől. Egyáltalán nem jó, ha a kormányoszlopba, a kerékcsapágyakba víz kerül, ahonnan kiszáradni nem tud, rozsdásodást indít el. Egy vödör samponos víz és egy jó szivacs elegendő még a makacsabb szenynyeződések feloldására is, legfeljebb alaposan áztassuk fel, és többször töröljük át a váz elemeit. A rejtettebb részekhez csíkokra hasított vászondarabokat használjunk. Ezekkel könnyebben hozzáférhetünk a kerékagyakhoz, a pedál tengelyéhez, a küllőkhöz, vagy éppen a „ráf” fényezett felületeihez is.
A csutakolásból ne hagyjuk ki a gumiabroncsokat sem. Ezeket viszont érdemes lassan csordogáló slaggal áztatni, és gyökérkefével dörzsölni. Ha a téli pihenő alatt a guminyomást többé-kevésbé megtartották, és az utánfújást követően sem eresztenek a szelepek, akkor bízhatunk abban, hogy a következő télig nem lesz gondunk velük. Különösen akkor, ha tisztítás és száradás után szilikon spray-vel fújjuk át, vagy vékonyan bekenjük paraffin olajjal.
A karbantartást a legfontosabb alkatrész, a fék átvizsgálásával illene kezdeni. A peremfékek azonban csak a jól kicentrírozott kerekekhez igazíthatók be helyesen, ezért mindenek előtt állítsuk fejre a kétkerekűt, és ellenőrizzük le a kerekek sima futását. Segédeszközként használjunk egy krétát vagy zsírkrétát, amelynek segítségével meg tudjuk jelölni a kerék ütésének pontos helyét (1). Kisebb (egy-egy milliméteres) eltérésnél még nem feltétlenül érdemes beavatkoznunk, 2-3 milliméternél viszont már muszáj, mert az a fékek hatékony működését is gátolja. A jelölés felől benyúló küllőt a speciális küllőkulccsal egy fordulattal lazítsuk, a túloldalon pedig ugyanennyivel húzzuk (2), majd ellenőrizzük mire jutottunk. A küllőanyákat mindig párosával, és mindig csak kis mértékben csavarjuk el, hogyha beavatkozásunk növelné a hibát, akkor vissza tudjuk állítani az eredeti állapotot.
4-es képHa a kerék nem oldal-, hanem sugárirányban üt, akkor a „kidudorodó” résznél és környékén párosával lazítsuk a küllőanyákat, a behorpadó részeknél pedig ugyanennyivel feszítsünk rajtuk. Most is minden beavatkozási lépést ellenőrizzünk, nehogy a hiba korrigálásával egy újabb hibát hozzunk létre.
Ha szépen futnak a kerekek, akkor már tényleg következhetnek a peremfékek. Először ellenőrizzük le a féktuskókat. Ha már túlságosan kopottak, speciális bordázatuk lesimult, akkor cseréljük újra őket, ne kezdjük a túraidényt csak tökéletes fékgumikkal. A féktuskókat az imbuszcsavar meglazítása után olyan helyzetbe állítsuk be, hogy azok teljesen szimmetrikusan, a gumiabroncs alatt a fém ráf sima felületére fogjanak rá (3). A féktuskók a kerékhez viszonyítva érintő irányúak legyenek, kiengedett állapotban kb. 2 mm-re legyenek a ráftól, és ezen belül az elejük 1 mm-rel közelebb legyen a kerékhez, mint a forgásirányt tekintve a hátsó részük. Kevesen tudják ugyanis, hogy a peremfék kellemetlen csikorgó hangját ezzel lehet megszüntetni.
Ha a féktuskókat a konzoloknál szimmetrikusra állítottuk, akkor a bowden megfelelő feszességét a kiegyenlítő tartóhorgánál (4) tudjuk beállítani. Ha a megfelelő fékhatáshoz a fékkart a kormányig be kell húzni, akkor a bowdenen itt kell feszítenünk. Kisebb finomításra a legtöbb fékrendszernél a fékkaron is van lehetőség. Ha például a gumituskók kiengedett féknél kissé hozzáérnek a kerékhez, és hangot adnak, akkor a fékkarnál (5) vagy valamelyik tokvégnél (6) lazítsuk a bowdent.
A bowdenek állapotának ellenőrzése a legfontosabb feladatok egyike. Ha a befogási pontokon belül szálszakadást észlelünk a bowdent cserélni kell. A bowden szabadon maradó vágott végét ajánlatos leforrasztani, vagy legalábbis szigetelő szalaggal betekerni. Bowden-szereléskor érdemes a kihúzott belső részt teljes hosszában vékonyan beolajozni, a régebben használt tokot pedig petróleumban átmosni, és függőlegesre állítva szintén beolajozni. Szerelt bowdent csak a tok végénél tudunk átolajozni (7), de a fékkar húzogatásával a finom gépolaj (nem használt fáradtolaj) eljut a belső részekhez is.
A divatos peremfékek mellett nem szabad megfeledkeznünk a jó öreg kontrás fékrendszerről sem. A kereket kiemelve nem nagy ördöngösség ezt sem megbontani, szétszerelni, csak az alkatrészek egymás utáni sorrendjét jegyezzük meg alaposan (8). Az elkoszolódott kontrás agyat ajánlatos gázolajban kimosni, majd a csapágyazott részeknél jól bezsírozni. A fékpofákhoz viszont ne kerüljön zsír, mert utána hiába nyomjuk majd a pedált.
11-es képA kormány rendszerint nem szokott magától elállítódni, meglazulni, ellenőrzésére azonban feltétlenül szükség van. Ha a lábunkkal leszorított keréknél a kormányt meg tudjuk mozdítani, akkor a kormányoszlop tetejénél lévő imbuszcsavaron húzzunk utána a feszítőéknek (9). Ha a kormányoszlop kotyogna vagy szorulna, akkor a homlokcső tetejénél érdemes megbontani a A nagy anya oldásához csak jobb híján használjunk vízpumpafogót (10), és ha a bordás anyát is kicsavartuk, akkor ellenőrizzük a kormánycsapágyat. Ha kell vékonyan zsírozzuk be, sőt petróleumos átmosására is szükség lehet, de utána pláne zsírozzuk meg újra. Visszaszereléskor a bordás anyával állíthatjuk be a legmegfelelőbb kormányjátékot (ne kotyogjon, de a legkisebb mértékben se szoruljon a kormány), majd ezt az állapotot a hatlapfejű anya meghúzásával rögzíthetjük. A művelet befejezése után újra ellenőrizzünk, mert a hatlapfejű anya megszorításakor a kormánycsapágy könnyen befeszülhet.
A lánc és a soksebességes váltók egymással szorosan összefüggő alkatrészek, így átvizsgálásukat is együtt kezeljük. A megfelelő állapotú, de elkoszolódott láncot leszerelés nélkül is átmoshatjuk gázolajban. (Ha nincs a láncon patentszem, akkor mindenképpen erre a megoldásra kényszerülünk.) Megfelelő eredményt érhetünk el azzal, ha a lánc alá helyezzük a gázolajos edényt, és ecseteléssel mossuk át teljes hosszában. Még jobb, ha a hátsó kerék kiemelésével a láncot lelazítjuk, és a lelógó részt a gázolajos edénybe belemártva tudjuk végigecsetelni a láncot. Tisztítás után dúsan olajozzuk vagy még inkább zsírozzuk vissza teljes hosszában és ellenőrizzük a feszességét (11) Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hátsó váltó feszítő rugója folyamatosan húzza a láncot, de legyen annyi mozgástere, hogy a lánc a legnagyobb hátsó lánckerékre is kényelmesen fel tudjon lépni.
17-es képA váltók gondos beszabályozása talán a leggyakrabban elmulasztott művelet. A 16-21 fokozatos csodaváltókat bizony nem ritkán hallhatjuk folyamatosan kerregni, vagy éppen azt tapasztalhatjuk, hogy a szélső helyzetekbe nem hajlandók felváltani. A lánckerekeknél az első (12) és a hátsó (13) váltónál is láthatunk egy-egy csavarpárt. A két csavarral a váltó mozgásterének szélső helyzeteit határolhatjuk be. A csavar állításakor a váltómechanizmust a rugó ellenében kézzel tehermentesítsük, majd a szélső váltóállásokat úgy állítsuk be, hogy a terelő villa pontosan a szélső lánckerekek vonalában fusson, és ha a lánc ezeken a lánckerekeken van, akkor egyáltalán ne érjen a villához (14).
A szélső helyzetek behatárolása után állítsuk be a bowden feszességét úgy, hogy a váltómechanizmust – a rugó ellenében – a legszélső helyzetbe is be tudja húzni. A feszesség állítására a bowdentok valamelyik szabad végén – a váltókarnál, a váltónál, vagy a váznál, egy szabadon futó bowdenszakasznál – van lehetőség (15).
Ne felejtkezzünk meg a váltórendszer kenéséről, olajozásáról se. Ebbe bele tartozik a bowden valamennyi szakasza, különösen a védtelenül, szabadon futó szakaszok csúszkái, a tokozott részek végei (16), a váltómechanizmus forgáspontjai és csuklói valamint a láncterelő görgők is.
Befejezésül vessünk egy pillantást még a pedálokra is. A hajtókar csapágyazása sokban hasonlít a kormányoszlopéra. Ha könynyedén és kotyogás mentesen forog, akkor lehetőleg ne bontsuk meg. Ugyanígy a hajtókar felékelését sem a lánckerék tengelyén. A pedáloknak könnyen kell pörögni a pedáltengelyen. Ha valamilyen okból esetleg le kell vennünk, akkor ne felejtkezzünk meg arról, hogy a bal pedál tengelye balmenetes, a jobb pedálé jobbmenetes (17). A pedál tengelycsapágyai a tengelyvég anyáinak oldásával érhetők el. Ezek az anyák rendszerint nem láthatók, mert porvédő sapka takarja őket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: kerékpár

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Elektromos kerékpár a hátizsákban

Az innovatív fejlesztéseknek egyik érdekes terméke a hátizsákban is elférő elektromos hajtású kerékpár. Kompakt kialakítása lehetővé teszi, hogy meglepően kicsire lehessen összecsukni, így...


Kerékpáros tudnivalók

Ahhoz, hogy kerékpárunkat évekig kényelmesen használhassuk, fontos, hogy a testméreteinknek és a felhasználási körülményeknek megfelelő méretű biciklit válasszunk. Még gyakorlott bringások is...