Hidrokultúrás növénytartás

Talajt nélkülöző növénynevelés

A hidrokultúrában tartott növények nevelésénél kulcsszerepe van a víznek, ahogy ez az elnevezésből is kiolvasható (hidro). Ezek a növények föld helyett valamilyen semleges közegbe gyökereznek bele, ami lehet agyag granulátum, kőzetgyapot, vagy különféle szivacsszerű anyag.
A nevelőközeg a növény gyökereinek a kapaszkodását biztosítja. A tápanyagok a mindig jelenlévő vízben vannak, szabályozott mennyiségben. Ennek köszönhetően a növényt nem kell átültetni, hiszen nem merül ki a talaj tápanyagkészlete és szerkezete sem romolhat le.
A hagyományos földkeverékek szinte mindegyike tőzeg alapú. Ennek a szerkezete idővel változni kezd: csökken a víztartó képessége, a térfogata, az ásványi sók idővel a felszínre vándorolnak, gombák-, és káros baktériumok telepedhetnek meg benne.
Nagyüzemi vízkultúrás tartásnál a növényt egy kocka alakú kőzetgyapotba ültetik, ami alatt egy vályú van. Ebben folyamatosan kering a tápoldat, aminek összetétele a növény fajtájához életkorához, fenológiai fázisához van igazítva. Utóbbi is nagyon lényeges, hiszen a növényeknek más-más tápelem-arányokra van szükségük növekedési-, virágzási-, vagy termésérési időszakban.

Cserepes dísznövényeknél is alkalmazható

Házilag növényeinket speciális hidrokultúrás cserepekben tarthatjuk. Ebben az esetben a növény egy kívülről nem látható betétcserépben van, amelyet egy kerámia kaspóval takarunk el. A betétcserépben agyag granulátum van, ebbe kapaszkodik a növény gyökereivel. A cserépben egy vízmérő helyet is kialakítottak, ahol egy úszó jelzi a vízszintet. Így a túlöntözés veszélye kiküszöbölhető. Otthon nincs lehetőség speciálisan kevert tápoldat előállítására, hiszen nem tudjuk folyamatosan mérni a tápanyag-koncentrációt, nincs lehetőségünk visszajelzésre, hogy mely tápanyagokból, mennyit vett fel a növény az oldatból.
A házi hidrokultúra esetén ezért az agyag granulátumok közé legegyszerűbb, hosszú tápanyag-leadási idejű komplex műtrágyát kevernünk. Ez a tápanyag-leadási sebességének függvényében akár hat hónapig is elláthatja növényünket, csupán az oldószer szerepét is betöltő vízről és megfelelő hőmérsékletről kell gondoskodnunk, a műtrágya optimális tápanyagleadása érdekében.

A szükséges eszközök

Amennyiben cserepes növényeink némelyikét vízkultúrásan szeretnénk továbbnevelni először is szükségünk lesz agyaggolyócskákra. Ezek azon túl, hogy támasztják a növényt, tömegüknek 130 százalékát kitevő vízmennyiséget is képesek megkötni.
A hidrokultúrás cserepet is be kell szereznünk. Ennek belső lyukacsos betét részében helyezkednek el az agyag granulátumok, és ebbe ültetjük a növényt, majd ezt belehelyezzük egy dekoratív külső víztartó cserépbe. A két cserép közé öntjük locsoláskor a tápoldatot, vagy ha a granulátum közé hosszú hatásidejű műtrágyát kevertünk, akkor az öntözést elegendő tiszta vízzel végezni.
Az agyag granulátum egyébként nem csak a vízkultúrás tartásnál lehet segítségünkre. A földben nevelt cserepes növényeink talajának tetejére is szúrhatunk ezekből a golyókból. Amellett hogy dekoratívak, a már említett vízmegkötő képességüknek köszönhetően jelenlétükben nehezebben szárad ki a talaj. Emellett a felvett vizet fokozatosan adják le, és ez az állandó párologtatás kedvező mikroklímát teremt a legtöbb növény számára.

Áttérés hidrokultúrás tartásra

Mivel a hidrokultúrára szoktatás elég nagy sokkot jelent kezdetben a növénynek, ezért célszerű frissen meggyökereztetett példánnyal kezdenünk. Leginkább olyan dísznövényfajt érdemes kiválasztanunk, amely egyébként is vízigényes.
Ha idősebb, eddig virágföldben nevelt növényt ültetünk be hidrokultúrás cserépbe, akkor először a gyökereiről finoman mossuk le az összes földet. A sérült gyökérrészeket pedig távolítsuk el. Ezután ültessük be a növényt az agyag granulátumba. Mivel az új közeghez új gyökereket kell fejlesztenie a növénynek, kezdetben hanyatlás figyelhető meg az állapotában. Ennek oka az is, hogy a gyökerek sérülnek az agyaggolyók közé beültetéskor, így felborul a gyökér-lomb arány. Ugyanazt a lombfelületet, egy a sérülések miatt csökkent gyökérfelületnek kellene vízzel és tápanyagokkal ellátnia, ami némi zavart okozhat.
Ezt ellensúlyozhatjuk azzal, ha átültetést követően megmetsszük kissé a növényt, hogy kisebb legyen a lombja, ezáltal a párologtatási felülete. Ha nem akarjuk metszeni növényünket, akkor ideiglenesen húzzunk rá átlátszó műanyag zacskót és helyezzük árnyékos helyre. Az eredmény itt is a vízleadás csökkenése lesz, csak itt nem a levélfelületet csökkentettük, hanem a páradús mikrokörnyezet megteremtésével, a növény párolgásos vízleadását minimalizáltuk.

Előnyök és hátrányok

Bár házilag a hidrokultúrás növénytartás - legyen szó zöldség-, vagy dísznövényről - csak egy érdekesség kategóriába sorolható tevékenység (mivel előnyei csak üzemi méretekben számottevőek), néhány tapasztalattal gazdagodhatunk azért e kísérletnek köszönhetően.
A hidrokultúrában tartott növények gyorsabban fejlődnek, ritkán, vagy egyáltalán nem kell átültetnünk őket. A vízjelzőnek köszönhetően, mindig pontosan tudjuk, mikor kell öntözni, és akár hosszabb ideig is magukra hagyhatók a növények (például egy utazás alkalmával), úgy, hogy ezt nem sínylik meg. A tápanyag utánpótlásáról ritkábban kell gondoskodnunk. Míg a virágföld jó táptalajul szolgál a kártevők és kórokozók számára, ez nem mondható el a hidrokultúrás közegekről. Az agyaggolyók ezen túlmenően dekoratívak, és e tartástechnológia ott is alkalmazható, ahol a föld jelenléte higiéniai okokból nem kívánatos. A vízkultúrás közegek teljesen szagtalanok, és allergiás reakciót nem váltanak ki.
Hátrányként említhető, hogy drágább a technológia, és kevésbé természetes, mint a hagyományos módon, talajban tartott növények látványa.