50 éves az Ezermester

-Hogy elszaladt az idő - nézett rám mosolyogva, majd miután kényelmesen elhelyezkedtünk, gyorsan elsorolta, hogy mi minden történt a családtagjaival. Innen néhány átkötő gondolat után már azt sorolta, hogy most milyen cikkeken dolgozik, mert aktivitása töretlen, rendszeresen publikál a Népszabadság technika és tudomány rovatában.
-Tudod a munka éltet - mondja, - különösen, ha valaki 81 éves és töretlen a munkakedve.
Innen kanyarodunk vissza a szeretett lapunk, az Ezermester születésére és 50 évnyi sikeres történetére.
-A lap kiötlője Sztrókai Kálmán volt, aki még emlékezett a 20-as évek cserkészmozgalmának barkács füzeteire, és úgy vélte, hogy az 50-es évek végén újból életképes lehet egy ilyen havonta megjelenő praktikus kis füzet. A sors iróniája, hogy ő már nem érhette meg az első szám megjelenését. Ez 1957 januárjában volt. Az pedig, hogy ez a lap folyamatosan a mai napig megjelenik, létjogosultságán túl szerencsés momentumoknak és sok munkának köszönhető.
-Jó időben történt a start - mondja Szűcs József - szinte a gazdasági nyitás kezdetén. A lapban politika nem volt, így békében hagyták szerkesztőit dolgozni, kapcsolatokat teremteni.
-A szerkesztőségben a "vasfüggönyön" inneni és azon túli társlapok szerkesztői és kereskedők is rendszeresen megfordultak, a kapcsolatok inkább barátiak, mint üzletszerűek voltak. A névsor bizony elég hosszú volt.
- Az Ifjusági Lapkiadónak az Ezermester közben hasznot is hozott, így utána már szinte azt csináltunk, amit akartunk - emlékezik vissza a korábbi főszerkesztő.
- Az Ezermester és Úttörőbolt Vállalat megalakulása után egyre több barkácsboltot nyitottak, amelyekben eleinte a gyárak hulladék anyagait lehetett fillérekért megvásárolni, majd a választék szerszámokkal bővült. Ez megmozgatta a kreatív emberek fantáziáját, és a szerkesztőségbe egyre több olvasói ötlet érkezett. Rövid idő alatt a lapszámokat részben az olvasók által elkészített - és többnyire rosszul illusztrált - ötletek töltötték meg.
- Akkoriban dicsőség volt az Ezermesterben "ötletgazdaként" megjelenni. A beszerezhető alapanyagok bővülésével már különböző pályázatokon komoly díjakat lehetett nyerni, pl. Multimax-, Evig barkácsgép készletet stb. Azután jött a hegesztőtrafó, vagy a sajátkészítésű kertigépek "őrülete", amelyek már a nyugati gépminták hatására készültek.
- Később az elektronikai szerkentyűk leírásának a sokasága következett, hogy csak a hirtelen eszembe jutottakat említsem. Mellesleg ne feledkezzünk meg az Ezermester Kiskönyvtáráról sem, amelyből 36 kötet jelent meg 20 év alatt. Ezekben a kötetekben már kevésbé volt terjedelmi korlát, ami a lapban még a 70-ben bekövetkezett formátumváltás ellenére is korlátozta a leközölhető témákat. Az Ezermester ABC című könyvem pedig hat nyelven jelent meg.
- A legtöbb külső cikkanyag persze közel sem volt nyomdakész, közlésüket avatott illusztrátorok és szakírók tették lehetővé. A siker lényege talán abban volt, hogy a szerzői leírásokat lényegre törő, szakszerű cikké alakítva, perspektivikus ábrákkal kiegészítve tettük közérthetővé, megvalósíthatóvá. Nem volt könnyű, de emlékezetem szerint mindannyian élveztük ezt a munkát.
- Valójában ez most sincs másként - gondolunk vissza az elmúlt röpke öt évtized emlékeire. Csak idősebbek lettünk néhány évvel. Ám nemcsak a világ, a szemléletünk és az igényeink is megváltoztak, és ez tetten érhető az Ezermester hónapról hónapra megjelenő új lapszámainak tartalmán is.
Még sokáig csapongtunk a múltbeli sztorik között, majd a mostani kollektíva nevében is jó egészséget és sok sikert kívántam az Ezermester korábbi főszerkesztőjének, Szűcs Józsefnek. Jó volt együtt emlékezni arra, hogy mi mindent éltünk meg olyan körülmények között, amelyek ma már csak az idősebbek számára érthetőek. Ám a régi Ezermester mindannyiunk számára emlékezetes marad.