Bútor alapanyagok

Néhány kivételtől eltekintve a bútorok alapanyaga a fa. Feldolgozásakor a gyártás módja szerint különféle tulajdonságú termékek kerülnek ki a gyárakból. A farönkökből a hagyományos módon felszabva készülhetnek tömörfa bútorok készítésére alkalmas hagyományos fűrészáruk. E mellett még egyéb hagyományos laptermékek adják a bútorkészítésre alkalmas alapanyagok egy részét. A fafeldolgozás korszerűbb termékei pedig az apró forgácsokból készített, különféle szerkezeti felépítésű és felületkikészítésű faforgácslapok.
Bár ez a technológia alig több mint fél évszázados, mára már ezek az alapanyagok is hagyományosnak mondhatók és nagyon kedveltek. Előnyük, hogy a kitermelt faanyag teljes mértékben, szinte hulladékmentesen hasznosítható, a termékek mentesek a tömörfa alapanyagokra jellemző vetemedésktől, és legtöbbjük felületkikészítést sem igényel. Hátrányuk, hogy a kötőelem tartó képessége gyenge, és némelyik a széleken kitöredezésre is hajlamos. A bútorok készítéséhez használható alapanyagok ezért két nagy csoportba sorolhatók. A fa fűrészárukból kialakított különféle laptermékekre és a faforgácsból gyártott különféle lapanyagokra.

Léc- és lemezelt lapanyagok

Ezek két típusa a legismertebb: a lécekből és felületükön színfurnér lemezekkel borított bútorlapok és a rétegelt lemezek. Újabban lécekből, deszkákból is készülnek gyárilag táblásított lapok, amelyek homogén szerkezetű tömör faanyagok, és bútorkészítésre is kiválóan alkalmasak. Ezen anyagok hátránya, hogy felületüket utólagosan kell tartóssá, védetté tenni. Viszont ezek valóban az eredeti tömörfa érzését, látványát adják.

Lécbetétes bútorlapok

A tradicionálisnak tekinthető tömör bútorlapok csak a szó tágabb értelmében tömör faanyagok, ugyanis e lapok maganyaga lapjukkal vagy élükkel egymás mellé sorolt és összeragasztott, többnyire fenyőlécekből készült tábla, amelynek két oldala 0,6-2 mm vastagságú színfurnér lemezekkel fedett. Az ilyen táblák térfogatsúlya 500-700 kg/m3, tehát könnyebbek, mint az azonos vastagságú faforgácslapok, viszont ezeknél jobb a teherbírásuk, csavartartásuk, és valóban igényes tömörfa hatást keltenek. Érzékenyebben reagálnak a légnedvességre, amit megfelelő felületkezeléssel lehet kiküszöbölni. Általában A, B minőségben gyártják, ami főként a fedőfurnér minőségére utal. Az A/A minőségű bútorlapok mindkét oldalon első osztályú, hibamentes és azonos furnérral borítottak, míg az A/B minősítésűek színoldalukon hibátlan, a hátoldalukon pedig gyengébb vagy esetleg más fafajú furnérral fedettek.
Az igényesebb táblák kemény lombos, vagy akár egzóta furnérozással is készülnek, és ezek mindegyike natúron csiszolt felületű. A fedőfurnérozáshoz több mint 60 fafajt használnak, így a választékuk igen bőségesnek mondható. A lécbetétes bútorlapok vastagsága 12, 16, 22, 25 mm, táblaméretük pedig általában 2000x1250, vagy 2070 mm. Főként front felületek, korpuszok és sík felületű bútoralkatrészek készítésére alkalmasak, de látható éleiket fafurnérból készült élfedő anyaggal, vagy idomlécekkel kell lefedi. Műanyagot csak különleges esetekben célszerű alkalmazni.
Az élfedő furnérok hossztoldottak, és főleg a hazai kemény lombos fafajokból készülnek. Szélességük 24, 36, és 42 mm, vastagságuk általában 0,6-0,8 mm és ragasztható, illetve hőre olvadó ragasztóréteggel ellátottak, akár vasalóval is a darabok élére rögzíthetők. Fafajok szerinti választékuk azonban nem teljesen követi a fedőfurnérok sokféleségét, inkább a hazai fafajokból készültek a gyakoribbak. Az árnyalati és erezetbeli eltérések esetenként szembetűnők lehetnek, de ez a fatermékeknél magától értetődő és természetes jelenség.
Rétegelt falemezek
Ezeket a lapokat általában több vékony furnérlemezből ragasztással állítják elő. A vastagabb lapok öt, vagy még több rétegből állnak. Az egyes rétegek rostiránya egymáshoz viszonyítva 90 fokkal elforgatott, a fedőrétegeké viszont egyirányú. A lemezek készülhetnek azonos fafajtájú furnérok felhasználásával, de nem ritkák a kevert fafajú rétegelt lemezek sem. Az ilyen heterogén szerkezetű rétegelt lemezeknek a fedő felületét többnyire azonos nemes fafajok alkotják. A hazai választékban gyakori a bükk, tölgy vagy a lucfenyő, esetenként pedig még a finom pórusú nyírfa is fellelhető. Az egzóta furnérborításúak is gyakoriak.
A ragasztóanyag vízállósága alapján a legtöbb rétegelt lemez csak kis nedvességtartalmú belső terekben használható, de beszerezhetők kimondottan vízálló kötőanyagot tartalmazó víz- és főzésálló rétegeltlemezek is. A rétegeltlemez táblák térfogatsúlya 750-800 kg/m3 közötti, vastagságuk 3,6, 4, 6, 8, 9, 10, 12, 15, 18, 22, és 25 mm, általában 1250x2000 mm-es táblákban kaphatók. A normál rétegeltlemezeknek nagy a hajlító szilárdsága, könnyen megmunkálhatók, jó a teherbírásuk, és színfurnérozott változataik az igényes tömörfa hatását keltik pl. hátlapelemként alkalmazva. Léteznek hossz- és keresztirányban könnyen hajlítható rétegeltlemezek is, amelyek 5, 7 mm vastagok és táblaméretük azonos a többivel.
A normál rétegeltlemezeket nyír-, bükk-, nyár-, meranti-, és ceiba fafajokból készítik, míg a színfurnérozottak fedőrétegét a közkedvelt hazai kemény lombos fafajok adják. Minőségük eltérő, van közöttük mindkét oldalon azonos A/A, a hátoldalon papírral, illetve más fafajjal, vagy a fedőfurnér gyengébb minőségű változatával borítottak, ezek A/B minősítésűek. A vékonyabb lemezek főként hátfalként, vagy fiókok fenéklemezeként, a vastagabbak korpusz alapanyagként is alkalmazhatók. Éleiken a rétegeződést ilyen esetekben célszerű furnér élzáróval lefedni. A nyers fafelületeket természetesen ezeknél az anyagoknál is a célnak megfelelő bevonattal kell ellátni.

Táblásított lapok

Ezek valóban tömörfa termékek, mivel a táblákat méretre vágott, méretre gyalult lamellákból formaldehid-mentes ragasztóval alakítják ki. A táblákat alkotó elemek hossztoldással, vagy toldás nélkül kerülnek egymás mellé. A táblák összképe ennek megfelelően eltérő felületi tagolású lesz. A hossztoldás nélküli táblák mérete általában 800x1700 mm, toldott lamellákból álló tábláké pedig 650x1200-2500 mm. Térfogatsúlyuk a fafajtáktól függően 520-680 kg/m3 közötti. A táblák vastagsága általában 18, 21, 22, 24, 27, 32, 40 mm, de fafajonként szűkebb a vastagsági választékuk.
A táblákhoz vörös-, borovi-, és lucfenyő, valamint tölgy-, bükk-, éger-, kőrisfa elemeket használnak a gyártók. Az extra minőségű táblásított lapokon kívül van I. osztályú csomómentes és II. osztályú is, de mindegyik felülete síkba csiszolt. Megfelelő felületkezelést követően igen dekoratív, és rendkívül szilárd, teherbíró bútorszerkezetek készítésére alkalmasak. Marással fazonírozott felületek kialakítását is lehetővé teszik, mivel a táblák teljes vastagságukban azonos, homogén faanyagból állnak. A vágott élek lefedése is szükségtelen, ám utólagos felületkezelést ezek a lapanyagok is igényelnek, és ennek megfelelően akár időjárásállóvá is tehetők. Ez azonban kellő szakértelmet és gyakorlatot igényel.