Szobanövények

Nem csak szobanövényekre igaz

Végiggondolva pár dolgot magunk is logikusan kikövetkeztethetjük, hogy egy növénynek mikor nagyobb, és mikor kisebb a vízigénye. A szobanövények esetén azonban ez azért sokkal fontosabb, mert cserépbe vannak ültetve, ami gyökérfejlődésüket korlátozza. A cserépben lévő talaj vízgazdálkodása is eltér a szabad földben élő növények számára adott feltételektől, így abban sokkal hamarabb jelentkezhet a vízhiány.
Egy szabad földben élő töknövény (ami ugyebár csak tavasztól őszig él), összes gyökerét egy vonalba tennénk, akár a 16 kilométer hosszúságot is elérné. Gondoljunk csak bele, hogy egy cserépbe szorított növénynek mennyivel kevesebb esélye van vízhez jutni akkor, amikor nem nagyon van belőle, mint mondjuk az előbb említett töknövénynek, a kiterjedt gyökérrendszerével.
A növényekről általában tudjuk, hogy milyen a vízigényük, de ha ismeretlen növényről van szó, akkor ránézésre is megsaccolhatjuk igényeit. Ha például levelei, szárai húsosak, pozsgásak, azaz vizet raktároznak, akkor valószínűleg a növény jól tűri a szárazságot. Ha levele vékony, hamar hervadni kezd, akkor ez már jelzi, hogy egy vízigényes növénnyel van dolgunk.

A hőmérséklet is befolyásolja a növények vízigényét, hiszen ha melegebb van, gyorsabban párologtat a növény, azaz több vízutánpótlás kell neki a talajból. Ám meleg időben a talaj kipárolgása is nagyobb. Azaz a talajban is pont akkor van kevesebb víz, amikor a növénynek több kellene.
A növények vízigénye fenológiai fázisonként is különböző. Intenzív hajtásnövekedés időszakában, virágzáskor és magról vetés esetén leginkább csírázáskor elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű víz. A termés érésekor azonban már csökken a növények vízigénye.
A gyökér-lomb arány is igen jelentősen befolyásolja a növény vízigényét. Ideális esetben a lombtömeg arányban van azzal a gyökértömeggel, ami vízzel ellátja. Ez az ideális eset azonban csak szabadföldben élő növényeknél valósul meg. Cserépben neveltek esetén nekünk kell gondoskodni - elsősorban tapasztalati úton - arról, hogy az adott gyökérmennyiség mekkora levélzetet képes megfelelően ellátni.

Egynyári virágokon - például petúniákon - jól látszik, hogy május-júniusban szépen virágoznak a cserépben, hiszen ekkor méreteik még kicsik. Ám augusztus-szeptember végére a cserép már szűknek bizonyul a gyökérzetüknek, míg hajtásaik a májusihoz képest - metszés híján - akár tízszeresére is növekedtek ekkorra. Azaz tízszer annyi vizet párologtat a növény, mint pár hónappal korábban, ám a gyökér nem fejlődhetett olyan ütemben, hogy ezt el bírja látni.
A megoldás a rendszeres metszés, azaz a lombtömeg növekedését csak akkorára hagyjuk, amit a gyökérzet ellátni képes. Megoldás lehet még persze a nagyobb cserépbe ültetés. Ha a gyökér-lomb arány felborul, azt könnyen észrevehetjük arról, hogy a növény hamar lankadni kezd, szinte csak akkor érzi jól magát, ha folyamatosan víz van alatta. Ekkor érdemes metszenünk.

Hirdokultúra a lakásban

Vízigényes növényeket hidrokultúrás közegben is tarthatunk. Ez azt jelenti, hogy a növény gyökere állandóan vízben, pontosabban tápoldatban van. E közeg kertészeti méretekben lehet kőzetgyapot, szobai körülmények között agyaggolyók, vagy újabban biogél golyók.
A biogél egy különleges mesterséges, ám maradéktalanul lebomló anyag, ami vízbe helyezve eredeti méretének százszorosára duzzad. Ezek különféle formában (golyó, amorf) és változatos színekben kaphatók. Általában egy évre elegendő tápanyagot is tartalmaznak, és üvegtálba helyezve nagyon dekoratívak.
Alkalmasak vágott virágok tárolására, vagy gyökeres növények is beültethetők e közegbe, de csak vízigényes fajok. A biogél golyók idővel veszítenek térfogatukból, akkor újra vizet kell önteni rájuk, hogy visszanyerjék méretüket. A térfogatváltozás oka, hogy víztartalmukból folyamatosan veszítenek, ám e vízveszteség biztosítja a beültetett növények számára a nedvességet.