Betakarítási tippek

A gazdasági növényeknél meg kell különböztetni biológiai érettséget és gazdasági vagy technológiai érettséget. A biológiai érettség azt jelenti, hogy a növény termése beérett, azaz abban csíraképessé váltak a magok. A gazdasági érettség olykor ezzel egybeesik, de sokszor nem. Egybeesik például a paradicsomnál, hiszen azt elvileg, amikor érett, akkor szedjük le. A paprika, retek, saláta stb. gazdasági érettsége nem esik egybe a biológiaival, hiszen ezeket akkor fogyasztjuk, amikor még szó sincs arról, hogy a növény csíraképes magot hozzon.

Az érettség fogalma

Vannak azonban érdekes esetek. Miért sokkal finomabb a saját zöldség, gyümölcs, mint amit a boltban, zöldségesnél, vagy akár a piacon veszünk? Gondolhatnánk, hogy ennek az elfogultság az oka, de ez nem így van. Akkor mégis miért ízletesebb egy a kertből leszedett szamóca, paradicsom vagy cseresznye, melyeknél elvileg a biológiai érettség egybeesik a technológiaival, tehát mindenhol akkor kellene leszüretelni, amikor érett? Oka a polcon-tarthatóság. A kertből akkor szedjük le ezeket, amikor teljesen érettek, bevisszük, megmossuk, és már fogyasztjuk is.

Azok a gyümölcsök, zöldségek azonban, melyek a kereskedelembe kerülnek, egy sokkal hosszabb utat tesznek meg, mire a fogyasztóhoz érnek, és hiába itt a profi csomagolás, ezeket mégsem teljes érésükben szedik le, hiszen akkor nem lennének szállíthatók. Tehát féléretten leszedik, amikor már színesek, de még kemények, így jól szállíthatók, és még napokig várhatják a vevőt a boltok polcain, azaz még jó a polcállóságuk. Közben ezek a termények utóérnek, de a zamatuk nem lesz ugyanolyan, mintha a tövön vagy a fán várták volna meg a teljes érettséget. Tehát biológiai, gazdasági érettség, polcállóság ide vagy oda, a kereskedelmi haszon nagyúr, ezért nem lesz soha olyan ízes egy zöldség, zamatos egy gyümölcs, ha vesszük, mint ha a kertünkből szedjük…

Azt eszünk, amit kapunk

A fajtakérdést is érdemes megvizsgálni. A kereskedelemben azok a zöldség vagy gyümölcsfajták kaphatók, melyeknek viszonylag jó az ízük, de ez kevésbé lényeges. Az igazán fontos szempont, hogy nagyüzemileg egyszerű legyen a termesztésük, minél inkább gépesíthető a betakarításuk, és szép a küllemük. Az íz gyakorlatilag ezek után a szempontok után következik. Érdemes belegondolni, hogy míg kozmetikai szereket, ruhákat gyakran a márkanevük alapján veszünk, addig a megvásárolt zöldség-gyümölcs fajtájáról általában semmit sem tudunk. Pedig számtalan almafajta, paradicsom, burgonya, dinnye van, és fajtáik eltérnek egymástól ízben, keménységben. De mivel erre nem mutatkozik vásárlói igény, azt vesszük amit kapunk.

A házi kerti termesztés előnye az is, hogy a fajtákat is mi választhatjuk meg ízlésünk szerint. Egy apró adalék még ehhez; hogy az eperaromát egy németországi gyár állítja elő egy ausztrál fa fűrészporából, alkoholból és néhány más titkos vegyi összetevőből, és ezt esszük meg a fagylaltokban és az egészségesnek hirdetett joghurtokban. Ma a világon annyi epres termék van, hogy ahhoz a Föld epertermését legalább meg kellene százszorozni!

Mire figyeljünk betakarításnál

Minden zöldségnek, gyümölcsnek meg vannak a betakarítási fortélyai, ám érdemes néhány általános szabályt is ismerni. A szüretet – legyen szó bármilyen növényről is – akkor kell elvégezni, amikor száraz az időjárás, és a hajnali harmat is felszáradt már. Ha nedvesek a zöldségek-gyümölcsök, akkor biztos nem tudjuk sokáig eltartani őket. Ennek oka, hogy betakarításkor kis sérülések mindig keletkeznek a termésen, és ha ráadásul nedvesek is, akkor a víz közvetítésével baktériumok, gombák juthatnak be ezeken a kis réseken, amelyek felszaporodva hamar romlásnak indítják a tárolásra szánt terményt.
Egyes terméseket érdemes kesztyűben szedni: szilva, alma, káposzta stb. Ezek felületén viaszos-hamvas védőréteg van, ami jó, ha megmarad, hiszen a termés tartósságát fokozza.

Vigyázzunk, hogy ne ütődjön (kicsit sem) a termés. Egy almán, vagy tökön a nyomódás gyors romláshoz vezet. Roncsolódnak a sejtek, a sejtek közé kifolyó lé hamar erjedni kezd, majd az egész gyümölcs megromlik.
A terményeket lehetőleg sötét, hűvös helyen tároljuk, ahol fontos a folyamatos légcsere, a jó szellőzés.

A káposztának és a hagymának csak azokat a leveleit, burokleveleit szedjük le, amelyek szennyezettek vagy sérültek. Az épeket hagyjuk meg, hiszen védelmet biztosítanak.

Osztályozzunk, a betakarításkor, válogassuk szét a tárolásra alkalmas terményt, és a kicsit hibásat. Ez utóbbi még felhasználható pár napig, vagy hétig, de a tárolásra szántakat megbetegítheti.