Németországban a legrégebbi, még használatban lévő favázas házak szerkezete a 13. századra datálható. Ez azt bizonyítja, hogy a fa, szakszerűen megmunkálva, a nedvességnek, penésznek és a kártevőknek ellenáll, a kémia segítsége nélkül is. Manapság a rönkfából való építkezés reneszánszát éli.
A rönkházak legnagyobb előnye a téglából vagy kőből rakott épületekkel szemben, hogy szinte pillanatok alatt fel lehet építeni, nem kell várni a falak szép lassú kiszáradására, azonnal lehet kezdeni a belső munkákat. Mint természetes anyag, a fa olyan képességgel is rendelkezik, hogy nedvességtartalma a környezethez alkalmazkodik. Ez azt jelenti, hogy magas nedvességtartalom esetén a légtérből vizet von ki, majd – amint szárad a levegő – ezt kibocsátja magából. A falak hőszigetelése kiváló. A 16 cm-es átmérőjű rönkfa esetén a fal hőszigetelése önmagában kétszer jobb, mint a kétoldalt vakolt B30-as illetve a 38 cm-es kisméretű téglafalé.
A faházak tűzvédelmét a vegyi kezeléseken (égéskésleltetők) kívül a nagy keresztmetszet adja. Mivel a széles gerendák, rönkök átmelegedése nagyon hosszú idő, így tartós szúrólángtól gyulladnak csak meg. Ilyenkor kb. 1 cm mélyen beégnek, a keletkező elszenesedett réteg azonban az oxigén utánpótlást elzárva megakadályozza a tűz terjedését.