Fokföldi ibolya

E növény magyar neve duplán megtévesztő, hiszen Fokföldtől igen messze él, és az ibolyákhoz sincs semmi köze botanikailag, leszámítva, hogy a levél és a virág formája valamelyest tényleg emlékeztet a mi ibolyánkéra. Tehát helyesebb nevét fokföldi ibolya helyett afrikai ibolyaként használni, de még jobb a hangzatos latin neve: Saintpaulia. Elsőként Tanzánia hegyeiben Walter von Saint-Paul-Illaire báró fedezete fel 1892-ben. Azóta számtalan díszváltozatát nemesítették ki.

Megfelelő gondoskodás mellett otthonainkban is jól érzi magát, és gyakorlatilag egész évben virágzik, bár november és március között rendszerint virágzás szempontjából pihenőidejét tölti. Enyhén szőrözött levelei levélrózsát képeznek, amik közül az apró színes virágok laza csoportokban bújnak elő. A növény kb. 10-15 cm magas és 38 cm széles, de esetenként ennél szélesebb is lehet. Léteznek még mini, szuper mini és futó változatok is. Ma már egyre több helyen látni telt virágú vagy épp színes levelű saintpauliát. Aki egyszer megszerezett és lakásában sikeresen újravirágoztatott egy ilyen kis „ékszernövényt”, utána már szinte vadászni fog az új színekre, és új fajtákra. Amennyiben különböző színű afrikai ibolyákat összeültetünk egy nagyobb lapos tálba, nagyon szép asztaldíszt kapunk. A mini növényeket pedig kisebb tálba, vagy floráriumba ültessük.

Gondozása nem bonyolult

Kedveli a meleg napos ablakokat, szobákat, félárnyékban nem virágzik. Trópusi származásából adódóan egész évben 18-22 °C-os helyen érzi jól magát. Páraigényes, de levelét soha ne permetezzük vízzel, mert az a rothadásához vezet.

Nyáron öntözzük rendszeresen, de a két locsolás között hagyjuk a földjét mindig kiszáradni, télen mérsékelten locsoljuk. Ha kaspóban tartjuk a növényt, figyeljünk oda, hogy ne álljon meg a cserép alatt a víz. Legjobb, ha alulról öntözzük, és 15 perc után kiöntjük a vizet, amit nem szívott fel az alátétből. Így elkerülhetjük a gyökérrothadást. Ha az alsó levelei kókadni kezdenek, ez más növényekkel ellentétben nála inkább a túlöntözés és a pangó víz jele, mintsem a vízhiányé.

Kétévente egyszer érdemes átültetni nagyobb cserépbe, jó vízáteresztő, de humuszban gazdag tápdús talajba. Tavasztól őszig a kéthetente adott tápoldatot meghálálja.

Szaporítása nem nehéz, de időigényes és érdekes elfoglaltság, hiszen levéldugványról szaporítható. A levágott levelet pár napig hagyjuk beszáradni, majd ültessük be egy kis cserépbe, és tartsuk ugyanolyan körülmények között, mint a kifejlett növényeket. Lehetőleg gombaölő szeres vízzel öntözzük, hiszen ekkor még inkább fogékony a fertőzésekre. 4-6 hét elteltével a levél gyökeret ereszt és megjelennek a kis levelek is a már kész új növényen.