Víztakarékos fürdőszoba

Nincs olyan vízbőség, mint gondolnánk!

Az egyik legnagyobb pazarlás, hogy ivóvizet engedünk le a vécén, ez akár több száz liter is lehet naponta egy családnál. Ha komolyabb felújítás előtt állunk, akkor rengeteg vizet spórolhatunk, ha olyan rendszert építünk ki, amely a mosakodásra, mosásra használt szürke vizet hasznosítja vécéöblítésre.

Ha perlátort szerelünk fel a csapra, azzal a kifolyó víz mennyiségét nagyjából a felére csökkenthetjük, miközben meg sem érezzük, hogy drasztikusan kevesebb vizet használnánk. A perlátorok lényege ugyanis, hogy a csapból kifolyó vizet levegővel keverik össze, és így csökkentik a fogyasztást. Ha új csapot vásárolunk a fürdőbe, akkor választhatunk olyat, amelybe beépítették a perlátort. Kádhoz viszont nem érdemes ilyesmit beszerelni, mivel csak érzetre marad ugyanannyi a kifolyó víz mennyisége, a kád kétszer annyi idő alatt töltődne fel.

A kádfürdőzéshez képest a zuhanyozás jóval kevesebb vízfogyasztást jelent, különösen akkor, ha nem órákig engedjük magunkra a vizet. Egy gyors zuhany nagyjából 60 liter vizet igényel, míg a fürdéshez kádmérettől függően 140-160 litert pancsolunk el. Ugyanakkor a nem megfelelő hatékonyságú zuhanyrózsa percenként 23 liter vizet engedhet ki, tehát alig több mint 2 perc alatt elfolyik egy „kis” fürdőre elegendő mennyiség, 7 percnyi zuhanyozással pedig már egy teli kádra való. A víztakarékos zuhanyrózsa azonban percenként csak 9 liter vizet fogyaszt, így 3-4 perces tusolással is kevesebbet használunk el, mint a „kis” fürdővel. Fontos tehát a zuhanyfej kiválasztása is, keressük a víztakarékos változatokat, amelyek ugyanazt tudják, mint a perlátoros csapok.

Csökkenthetjük zuhanyzás közbeni energiafelhasználást, ha termosztátos zuhany-csaptelepet használunk. A termosztáttal beállíthatjuk a víz maximális hőmérsékletét és átlaghőmérsékletét. A víz így azonnal a kívánt hőmérséklettel folyik, és nem kell tartanunk a hőmérséklet ingadozásától.

A fürdőszobák mosdóinak hagyományos egykaros csaptelepeinél ezen kívül víztakarékos kartusokat is beszerelhetünk. Ezek a kartusok úgy vannak kialakítva, hogy a kart csak ellenállás ellenében lehet elforgatni ütközésig.

Ma már beszerezhetők a mozgásérzékelős mosdó-csaptelepek is. Elég ha odatartjuk a kezünket, így csak akkor folyik a víz, ha valóban szükség van rá. Az ilyen szerelvények higiéniai szempontból is jobbak, mivel nem kell hozzáérni a csaphoz kézmosáskor. Ezekkel biztosan nem fogjuk nyitva felejteni a csapot, vagy fogmosás közben folyamatosan zubogtatni a vizet. Felszerelése semmivel nem bonyolultabb, mint egy másik csaptelepé – na, jó, persze jóval drágább annál, de a vízfogyasztáson fokozatosan megtérül az ára.

Örök dilemma, hogy kád vagy zuhany kerüljön a fürdőszobába. A kádban macerásabb lehet zuhanyozni – egyáltalán nem lehetetlen –, de sokan a fürdés kikapcsoló élményéről is nehezen mondanak le. Bármelyiket is válasszuk, gondoskodjunk róla, hogy kényelmes élmény legyen a napi zuhanyzás. Ennek azonban nem része, hogy mondjuk a szappanozkodás közben folyamatosan folyjék a víz! Egy víztakarékos csatlakozóval leállíthatjuk a vízfolyást, miközben megmarad a hőmérséklet-beállítás. A víztakarékos betétek vagy átfolyás-korlátozók levegő hozzákeverésével csökkentik az átfolyó víz mennyiségét, és ezáltal a vízfogyasztást, ugyanúgy, mint a csaptelepeknél.

Jelentős mennyiségű vizet takaríthatunk meg, ha megfontoljuk egy piszoár beszerelését. A piszoárok kevesebb vizet használnak fel egy öblítéshez, mint a WC-k, ráadásul higiénikusabbak is. Komoly mennyiségű, ivásra is alkalmas minőségű vizet használunk el nap, mint nap WC-öblítésre. Egy 4 tagú család, akár naponta 100 liternél is több vizet kiengedhet így a csatornába. Fontos tehát, hogy itt is megpróbáljunk víztakarékos megoldást keresni. A legtöbb modern öblítőtartály már víztakarékos. Választhatunk olyan WC-tartályt, melynél magunk szabályozhatjuk az öblítővíz mennyiségét, illetve vannak olyanok, melyeknél eldönthetjük, hogy kevesebb, vagy több vizet szeretnénk használni. A hagyományos WC-tartályok minden lehúzásnál 10-15 liter vizet használnak el, a víztakarékos tartályok ennek nagyjából a felét.

Ennél kisebb beruházással a meglévő régi tartályt is átalakíthatjuk egy víztakarékos betéttel, amely megállítja az öblítést, mielőtt kiürülne az egész tartály. Jó megoldás még a tartály nélküli vízöblítő, ami csak addig engedi a vizet, amíg el nem zárjuk.

A bidékre ugyanaz vonatkozik, mint a mosdó- és zuhany-csaptelepekre. A vízhez levegőt keverő átfolyás-korlátozók ugyanolyan hasznosak, mint a víztakarékos kartusok.