Víztakarékos fürdőszoba

2024-03-20 14:07:59 | Módosítva: 2024-03-20 14:13:27

Bár Magyarországon azt tartjuk, hogy nálunk bőségesen áll rendelkezésre a víz, mostanában egyre többször lehet hallani ellenkező véleményeket is. Egyesek már egyenesen vészharangokat kongatnak az ipar drasztikusan növekvő vízfogyasztása miatt. Erre ugyan sok ráhatásunk nincs, de saját háztartásunkban igenis lehet és érdemes figyelni a vízfelhasználásunkra. A lakás legnagyobb fogyasztója pedig a fürdőszoba és a WC!


Nincs olyan vízbőség, mint gondolnánk!

Az egyik legnagyobb pazarlás, hogy ivóvizet engedünk le a vécén, ez akár több száz liter is lehet naponta egy családnál. Ha komolyabb felújítás előtt állunk, akkor rengeteg vizet spórolhatunk, ha olyan rendszert építünk ki, amely a mosakodásra, mosásra használt szürke vizet hasznosítja vécéöblítésre.

Ha perlátort szerelünk fel a csapra, azzal a kifolyó víz mennyiségét nagyjából a felére csökkenthetjük, miközben meg sem érezzük, hogy drasztikusan kevesebb vizet használnánk. A perlátorok lényege ugyanis, hogy a csapból kifolyó vizet levegővel keverik össze, és így csökkentik a fogyasztást. Ha új csapot vásárolunk a fürdőbe, akkor választhatunk olyat, amelybe beépítették a perlátort. Kádhoz viszont nem érdemes ilyesmit beszerelni, mivel csak érzetre marad ugyanannyi a kifolyó víz mennyisége, a kád kétszer annyi idő alatt töltődne fel.


A kádfürdőzéshez képest a zuhanyozás jóval kevesebb vízfogyasztást jelent, különösen akkor, ha nem órákig engedjük magunkra a vizet. Egy gyors zuhany nagyjából 60 liter vizet igényel, míg a fürdéshez kádmérettől függően 140-160 litert pancsolunk el. Ugyanakkor a nem megfelelő hatékonyságú zuhanyrózsa percenként 23 liter vizet engedhet ki, tehát alig több mint 2 perc alatt elfolyik egy „kis” fürdőre elegendő mennyiség, 7 percnyi zuhanyozással pedig már egy teli kádra való. A víztakarékos zuhanyrózsa azonban percenként csak 9 liter vizet fogyaszt, így 3-4 perces tusolással is kevesebbet használunk el, mint a „kis” fürdővel. Fontos tehát a zuhanyfej kiválasztása is, keressük a víztakarékos változatokat, amelyek ugyanazt tudják, mint a perlátoros csapok.


Csökkenthetjük zuhanyzás közbeni energiafelhasználást, ha termosztátos zuhany-csaptelepet használunk. A termosztáttal beállíthatjuk a víz maximális hőmérsékletét és átlaghőmérsékletét. A víz így azonnal a kívánt hőmérséklettel folyik, és nem kell tartanunk a hőmérséklet ingadozásától.

A fürdőszobák mosdóinak hagyományos egykaros csaptelepeinél ezen kívül víztakarékos kartusokat is beszerelhetünk. Ezek a kartusok úgy vannak kialakítva, hogy a kart csak ellenállás ellenében lehet elforgatni ütközésig.

Ma már beszerezhetők a mozgásérzékelős mosdó-csaptelepek is. Elég ha odatartjuk a kezünket, így csak akkor folyik a víz, ha valóban szükség van rá. Az ilyen szerelvények higiéniai szempontból is jobbak, mivel nem kell hozzáérni a csaphoz kézmosáskor. Ezekkel biztosan nem fogjuk nyitva felejteni a csapot, vagy fogmosás közben folyamatosan zubogtatni a vizet. Felszerelése semmivel nem bonyolultabb, mint egy másik csaptelepé – na, jó, persze jóval drágább annál, de a vízfogyasztáson fokozatosan megtérül az ára.

Örök dilemma, hogy kád vagy zuhany kerüljön a fürdőszobába. A kádban macerásabb lehet zuhanyozni – egyáltalán nem lehetetlen –, de sokan a fürdés kikapcsoló élményéről is nehezen mondanak le. Bármelyiket is válasszuk, gondoskodjunk róla, hogy kényelmes élmény legyen a napi zuhanyzás. Ennek azonban nem része, hogy mondjuk a szappanozkodás közben folyamatosan folyjék a víz! Egy víztakarékos csatlakozóval leállíthatjuk a vízfolyást, miközben megmarad a hőmérséklet-beállítás. A víztakarékos betétek vagy átfolyás-korlátozók levegő hozzákeverésével csökkentik az átfolyó víz mennyiségét, és ezáltal a vízfogyasztást, ugyanúgy, mint a csaptelepeknél.

Jelentős mennyiségű vizet takaríthatunk meg, ha megfontoljuk egy piszoár beszerelését. A piszoárok kevesebb vizet használnak fel egy öblítéshez, mint a WC-k, ráadásul higiénikusabbak is. Komoly mennyiségű, ivásra is alkalmas minőségű vizet használunk el nap, mint nap WC-öblítésre. Egy 4 tagú család, akár naponta 100 liternél is több vizet kiengedhet így a csatornába. Fontos tehát, hogy itt is megpróbáljunk víztakarékos megoldást keresni. A legtöbb modern öblítőtartály már víztakarékos. Választhatunk olyan WC-tartályt, melynél magunk szabályozhatjuk az öblítővíz mennyiségét, illetve vannak olyanok, melyeknél eldönthetjük, hogy kevesebb, vagy több vizet szeretnénk használni. A hagyományos WC-tartályok minden lehúzásnál 10-15 liter vizet használnak el, a víztakarékos tartályok ennek nagyjából a felét.


Ennél kisebb beruházással a meglévő régi tartályt is átalakíthatjuk egy víztakarékos betéttel, amely megállítja az öblítést, mielőtt kiürülne az egész tartály. Jó megoldás még a tartály nélküli vízöblítő, ami csak addig engedi a vizet, amíg el nem zárjuk.

A bidékre ugyanaz vonatkozik, mint a mosdó- és zuhany-csaptelepekre. A vízhez levegőt keverő átfolyás-korlátozók ugyanolyan hasznosak, mint a víztakarékos kartusok.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kád vagy zuhany?

Elsőre antagonisztikus ellentétnek gondolnánk. Ráadásul mindkét megoldásnak vannak eltántoríthatatlan hívei. Egy használt lakás megvásárlása után a fürdőszoba az első helyiség (a konyha a...


Mosdó, WC

Figyelemmel kísérve a reklámokat, könnyen észrevehető, hogy ma már az illemhely is a lakás ugyanolyan szerves részének számít, mint bármelyik másik helyiség. Az időzített és mozgásérzékelős...