A fogalom a nyolcvanas évek elején jelent meg nemzetközi szinten. A szociális, valamint a környezeti problémák felismerését jelenti, ezek összefüggését a gazdasági fejlődéssel. E problémákat nem lehet külön vizsgálni, hanem csak sajátos módon, együttesen megközelítve.
Az ENSZ 15 globális kihívást azonosított, melyek egymással összefüggő komplex problémák. Az emberiség jövőjét attól teszik függővé, milyen megoldásokat, válaszokat sikerül találni ezekre a kérdésekre. Bár az emberiség kilátásai (például a várható életkor vagy az írástudás tekintetében) több területen javultak, de a gazdaság, és a társadalom szintjén jelentős környezeti problémákkal kapcsolatban kell lépéseket tenni.
Az ENSZ a fenntartható fejlődés „egymással összefüggő és egymást erősítő pilléreit” a következőkben állapítja meg: gazdasági fejlődés, társadalmi fejlődés és környezetvédelem. Ezek nem egymással párhuzamos folyamatok, hanem egymásba vannak ágyazódva: a gazdaság a társadalom alrendszere, a társadalom pedig az ökoszisztéma alrendszere. Az ökológiai fenntarthatóság a döntő, mert ez határozza meg a társadalmat, s azon keresztül a gazdaságot. Ugyanakkor a három alrendszer komplex kezelése elengedhetetlen az eredményes beavatkozáshoz.
A téma szoros kapcsolatban áll a gazdasági növekedésnek azon igényével, hogy lehetővé tegye a gazdaság hosszú távú növekedését anélkül, hogy a természeti erőforrások túlzott mértékű kihasználása a hosszú távú fejlődést gátolná. Sokak számára magának a növekedésnek a koncepciója is megkérdőjeleződik, lévén a Föld erőforrásai végesek. Az ivóvízhiány miatt a mezőgazdaságoknak ki kell dolgozniuk a saját fenntartható öntözési programjukat.