Átalakulnak a vadkárok: nem csak téli probléma már

2021-06-05 20:06:25 | Módosítva: 2021-06-05 20:11:19

A törvény szerint a vadászatra jogosult köteles a vad által okozott kárt a károsultnak megtéríteni. Ez jól hangzik, de a gyakorlatban nem ennyire egyszerű a megoldás, célszerűbb a megelőzésre koncentrálni. Míg régen a nagy hóban élelmet kerestek a kertekben a vadak, ma már télen sincs nagyon hó, így más jellegű a kártétel is.


Vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot meghaladó része. Ez a tíz százalék a természetes önfenntartási érték, amit tűrni kell, az e feletti mérték pedig a vadkár. Bár a vadkár fogalmába csak az előbb felsorolt állatok kártétele számít bele még több más állat is problémákat okozhat, például a seregély, fácán, darázs stb.

Miért okoz kárt a vad?

A vadállatok táplálkozásukkal, vonulásukkal, taposásukkal vagy akár az agancsnövekedésük miatti viszketésük enyhítésével is károkat okozhatnak a kultúrnövényekben. A taposási kár a szarvasnál és a dámnál figyelhető meg főleg a szántóföldi kultúrákban. A túráskár a vaddisznóra jellemző, míg a rágáskár az élő mezőgazdasági termények elfogyasztását jelenti. Ez a vaddisznó és a szarvas nyári fő tápláléknövényénél, a búzánál, rozsnál figyelhető meg, de általánossá vált a szőlő- és gyümölcsfák rügyeinek megrágása is. Ez viszont a nyugalmi periódusban jellemző, és az őz, szarvas, dám végzi előszeretettel. Az őz válogatós, „csipegető” táplálkozásformája kiemelkedően káros. Emellett sűrűn előfordul a hántáskár: kéreghántást, -rágást kérődző állatfajok okoznak, de a mezei nyúl kártétele is ilyen.


A Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Egyesülete a közelmúltban készített egy tanulmányt az okozott vadkárokról. Ebben a közölt statisztikai adatok a vadászatra jogosultak adatszolgáltatásán alapulnak, így nem tartalmazzák az összes keletkezett vadkárt. Ennek egyik oka, hogy sok termelő a kisebb mértékű kárt nem jelenti, ahogy a kiskert- és nyaraló­tulajdonosok sem, nem kérnek kártérítést, mert nem akarnak konfliktust a vadászatra jogosulttal. Másrészt az adatsorok csak a kifizetett kártérítések összegét tartalmazzák. Amikor a vadászatra jogosult nem hajlandó megtéríteni a keletkezett kárt, és a termelő kénytelen a bírósághoz fordulni, a statisztikai adatszolgáltatásban nem szerepelnek e kifizetetlen, függőben levő összegek sem. Számtalan esetben előfordul, hogy a megállapított és kifizetett kár értéke jelentősen alacsonyabb a ténylegesen keletkezett kárnál. Emiatt a statisztika erősen torzít, és jelentősen, akár 50%-kal kevesebb összeg kerül be a vadgazdálkodási jelentésbe, mint a ténylegesen keletkezett vadkár mértéke, összege.

A vadkártétel ma már nem csak téli műfaj

A jól körbe kerített területeken az őz, szarvas vagy vaddisznó kártétel ritka. Gyümölcsösben fő ellenség a seregély, mert a hosszú érési időszakban gyakran feltűnnek és nehéz ellenük védekezni. Nagy hanghatású eszközök használata a települések közelsége miatt nehezen járható út, a mű sast pedig hamar megszokják. Leginkább hálózással lehet ellenük védekezni, ami nem olcsó, nem esztétikus, és a zöldmunkákat is akadályozza. A seregélyek ellen megoldás lehet még az infra-hangos illetve a ragadozó madárhangokat utánzó vadriasztó. A nagyvadaknál (őz, szarvas) elsősorban az ültetvények szélső sorai a veszélyeztetettek, a seregélyeknél az egész tábla.

A szőlők kevésbé fontosak a vadak étrendjének szempontjából, inkább a fürtök cukortartalma és az aszályos időszak befolyásolja a kártételek helyszínét, tehát késő tavasszal, nyáron vízhiány esetén annak pótlására rágják a zsenge növényeket.

Tavasszal az őzek és a nyulak főleg a rügyeket rágják le, kora ősszel pedig a vaddisznók okoznak károkat. Utóbbi keresztülmegy mindenen, tör-zúz, ez okozza a problémát. Vannak, akik próbálkoznak a területre kutyaszőrt kihelyezni, de idővel semmilyen látványos hatása nincs, megszokják a vadak. A legbiztosabb megoldást a vadhálós kerítés jelenteti, amit 60 centiméterre leásható a föld alá, és ott vissza is hajtható, így a vadak számára megkerülhetetlen.

Az Agrárkamara több helyen felhívta már a figyelmet arra, hogy az utóbbi 10 évben fokozatosan nőtt a nagyvad állomány az országban, miközben az apróvadak száma meredeken esett. Ennek oka, hogy az előbbiekre természetes ragadozó nem leselkedik, az erdősített területek aránya pedig folyamatosan nő az országban. A vadgazdák és a mezőgazdák közötti nézeteltéréseket csökkentheti, ha legalább a vadkár nagyságának megítélésében nincs vita köztük. Ezt a célt szolgálja az egységes vadkárfelmérési útmutató.


A vadkár elhárítása kötelesség

A károk megelőzése közös érdeke a föld használójának és a vadászatra jogosultnak is. A vadászati törvény mindkét fél kötelességeit előírja a kár megelőzése terén, de hatékonyan csak akkor lehet védekezni, ha azt mindkét fél be is tartja. Az ezzel kapcsolatos rendeletek számos kárenyhítő megoldást tartalmaznak. Egyik ilyen, hogy a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászokat haladéktalanul értesíteni kell.

Másik hasznos és elvárt módszer a károkozás csökkentése érdekében, hogy közvetlenül az erdősült terület mellett található kert, ültetvény vagy mezőgazdasági tábla esetén gondoskodni kell arról, hogy az erdősült terület szélétől legalább 5 méter szélességben olyan növénykultúra legyen, amely magassága alapján lehetővé teszi az erdőből kijövő vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát.

Profi módszerek kombinációja

A professzionálisabb lehetőségek közül megkülönböztetünk szaghatáson alapuló riasztószereket, a mechanikai védekezés eszközeit (kerítés, vadháló, villanypásztor) valamint hang és fényhatáson alapuló védelmet (karbidágyú, periodikus villanó fény, fényvisszaverő fóliacsíkok). A szaghatáson alapuló riasztószerekkel szembeni követelmény, hogy hatásosak legyenek, de a megvédendő kultúrát, az állatokat, embert ne veszélyeztessék. Érdemes e védekezési formát a mechanikai módszerekkel kombinálni. A mechanikai módszerek közül tökéletes megoldás a vad ellen a feszített, csúszásmentes csomózású vadhálóból készült fa oszlopos kerítés. A villanypásztor pedig csak az őzek ellen nyújt védelmet, a szarvas gond nélkül átugorja, a vaddisznó pedig áttör rajta. A villanypásztor rendkívül karbantartás igényes, esős időben a fű gyorsan belenő, a szél ágakat törhet rá, és az áram ekkortól a földbe csatlakozik.

A hang és fényhatáson alapuló védelmi megoldások közül a karbidágyúk éles hangja riasztóan hat a vadakra. Működési elve, hogy egy fényérzékeny, elektromos automata az esti sötétedéskor bekapcsolja a szerkezetet, és az rendszeresen, vagy mozgásra villámfény erősséggel villan, és hozzá robbanó hangot is ad. A tapasztalatok szerint a vadkár ellen nem egy, hanem többféle megoldással érdemes egyszerre védekezni, amennyiben nincs lehetőség a terület körbekerítésére. És jó dolog a szomszédok összefogása is a kérdésben.



További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Védekezés a vadkárok ellen

Az őszi-, téli-, tavaszi időszakban a táplálékhiány sok állatot csalogat az erdő közeli telkekre, megművelt területekre. Többféle állatbarát módszer létezik arra, hogy értékeinket megvédjük -...


Vadbaleset

Bár az állatok nappal többnyire kerülik a forgalmas utakat, éjjel és csekély forgalmú területeken bármikor találkozhatunk az utat keresztező vadakkal. Internetes fórumokon rémtörténetek tucatjait...