Vadak és madarak riasztása

2023-01-12 13:53:58 | Módosítva: 2023-01-12 14:01:57

A vadak nem csak a táplálkozásukkal, de akár taposással is tetemes kárt okozhatnak a kertekben, ha bejutnak. Távoltartásukra a legbiztosabb megoldás a kerítés, ám néha ezt is érdemes kiegészíteni más védelmi módszerekkel. Főleg madarak kapcsán, akiknek nem akadály egy kerítés.


Sok kár megelőzhető

Az állatok okozta kárveszélyek a kertészeti termesztésben szinte egész évben jelen vannak. Télen a rügyek lerágása, tavasszal agancs növekedéskor a fák dörzsölése mellett a vaddisznók taposási károkozása mindig jellemző, és akkor mindez kiegészül még terméséréskor a gyümölcsöt is evő madarak megjelenésével.

Hazánkban becslések szerint a mezőgazdasági és erdészeti vadkárok értéke évente több mint 2,5 milliárd forintot tesznek ki, és az az összeg növekszik. Ennek részben a vadállomány növekedése az oka, mert a vírushelyzet miatt kevesebb külföldi vadász érkezett hazánkba az elmúlt években, így nehezebb szabályozni a vadállomány méretét, összetételét.

Állatok riasztása ultrahanggal

Ultrahangnak a nagyfrekvenciás hanghullámot, a 20 000 Hz-nél nagyobb frekvenciájú hangot nevezzük. Ezt az emberi fül már nem érzékeli. A 20 Hz a legmélyebb, a 20 000 Hz (20 kHz) a legmagasabb hang, amit az emberek képesek hallani, ám viszonylag sokan nem hallják a 12 000 Hz-nél magasabb hangokat sem. Az infrahangok a számunkra nem hallható, 20 Hz-nél alacsonyabbak hangok. Az ultrahangot az emberek szintén nem hallják, viszont több állat képes érzékelni, ennek köszönhető, hogy felhasználható a kertészeti termesztésben is bizonyos állatok riasztására.

Az ultrahang vadriasztásra való alkalmazása állatbarát megoldásnak számít, hiszen az állatnak nem esik baja, csak a zavaró hanghatás miatt odébbáll. A vadriasztók többnyire 18-30 kHz tartományban lévő hangokat bocsátanak ki, de ezek véletlenszerű sorrendben váltakoznak, így az állatok nem szoknak hozzá. A folyamatos változás bizonytalanságot és félelemérzetet kelt bennük, ezért távolodnak el inkább minél inkább a hangforrással védett területről, ahol már nem érzékelve az ultrahangot, nincsenek állandóan menekülésre késztetve.


Az ultrahangos vadriasztó készülékekből kibocsátott hangok terjedését a fák, falak, és más tereptárgyak jelentősen befolyásolják, ezért célszerű jól megtervezni az eszköz helyét. Jó megoldás az is, ha időnként áthelyezzük a vadriasztót. Így a vad érzékeli, hogy a zavaró hanghatás nem a megszokott irányból, vagy helyről érkezik, ami a territóriuma megváltoztatására készteti, és arra, hogy még inkább eltávolodjon a zavaró hatástól. A hanghullámok terjedésének szabályai miatt az ultrahangos vadriasztó hatása nyílt terepen jóval nagyobb lehet, mint egy gyümölcsösben. Az ultrahangos riasztók zárt térben is alkalmazhatók rágcsálók távoltartására, melyek szintén érzékenyek erre a technológiára.

Komplex megoldások

A vadak távoltartása érdekében sokszor célszerű egyszerre több módszert is bevetni. A terület körbekerítése egy nagyobb kert esetén drága, és nincs is rá mindenütt lehetőség. Ha mégis a kerítés mellett dönt valaki, fontos, hogy viszonylag mélyen legyen leásva a drótháló, különben a vaddisznók képesek kitúrni, és alatta bemenni. Ha pedig tolvajok átvágták a dróthálót, ott a vad is bejárhat a területre. Épp ezért még a kerítéssel védett területeken is érdemes más vadriasztó módszereket is alkalmazni.

A kerítésnél olcsóbb megoldás a villanypásztor, ám ennek a magasságát is nagyon jól kell megválasztani (mert az őzek, szarvasok könnyen átugorják, ha nem elég magas), emellett rendszeres felügyeletet igényel az eszköz, főleg akkor, ha nincs a közelben elektromos hálózat, és emiatt csak akkumulátorról, napelemről működtethető. Ez a rendszer is jól kiegészíthető – és ezzel hatékonyabb lesz a vadriasztás – például szaganyagok, vagy ultrahangos eszköz kihelyezésével. Az előbbiek hatásfoka jó, ám azt az időjárás, például a sok csapadék ronthatja.


Számos érv

Az ultrahangos vadriasztók kihelyezése nagyon egyszerű, akár csavarozással, akár kábelkötegelővel rögzíthetők egy oszlophoz. A napelemes típusok hálózatról is tölthetők, de a rajtuk elhelyezett napelemek hosszú ideig biztosítják a működést hálózati töltés nélkül is. A vadriasztókon található – többnyire polikristályos – napelemek a reggeli és esti kevésbé intenzív fényt is tudják hasznosítani, valamint borús időben is képesek tölteni a készülék akkumulátorát, mely mínusz 20 és 60 °C közötti hőmérsékleti tartományban is jól működik. Az ultrahangos vadriasztó készülékek vízre érzékeny alkatrészeit vízálló burkolat védi, így nem teszi tönkre sem a vihar, sem a lassan olvadó hó. Az eszközök háza ütésálló, UV ellenálló anyagból készül.

A hanggenerálás szoftveresen beállított módon történik, változó időközönként más frekvenciájú, és időtartamú hangot hoz létre. Vannak olyan típusok is, melyek mozgásérzékelővel és villanó fénnyel is rendelkeznek. Ezek csak akkor lépnek működésbe, ha állat mozgását érzékelik, és akkor az ultrahang mellett még zavaró villogásba is kezdenek. Egyes típusok seregély riasztására is alkalmasak, ekkor a készülék hol az emberi fül által nem hallható, de a nagyvad számára riasztó ultrahangot ad ki, máskor pedig szintén véletlenszerű időközönként a ragadozó madarak hangjai szólalnak meg a hangszóróból.

Az emberi hallástartomány feletti hangokat kibocsátó, ultrahangos állatriasztók hangját a madarak nem tudják érzékelni, ellenben a rágcsálók és a nagyvadfajok igen. Emiatt a madarak csak az emberek által is hallható tartományú hanggal riaszthatók. A céltól függően általában külön vásárolható az egyes riasztási módok feltöltése-aktiválása ugyanarra a készülékre.

Ahogyan az emberek is különböző erősségűnek hallják az azonos hangerővel kibocsátott, de különböző frekvenciájú hangokat, az állatok egyéni érzékenysége is eltérő. Ebből következően igen lényeges az eszköz optimális elhelyezése, fás területen az esetenkénti áthelyezése, sőt már kaphatók olyan típusok, melyek két vagy három hangszóróval felszereltek, azaz egyszerre több irányba sugározzák a hangot. Nagyobb területre ilyet érdemes telepíteni, az egy hangszóróval rendelkező típusokat pedig érdemes úgy kihelyezni, hogy a hangszórója a vad által látogatott területrészek felé nézzen.

A madarak távoltartása kerítéssel nem oldható meg

Míg egyes madarak a rovarkártevők gyérítésével kifejezetten hasznosak egy gyümölcsösben vagy egy szabadföldi kertészetben, más fajok igen nagy károkat tudnak okozni a termésérés idején. Főként a seregélyek, varjak, galambok és szarkák jelenléte nem kívánatos a gazdálkodók területein. A klasszikus madárijesztők kora már leáldozott, hiszen hamar megtapasztalható, hogy a madarak csak nagyon rövid ideig ijednek meg a területre kihelyezett bábútól. A nem mozgó védelmi eszközökhöz a madarak nagyon gyorsan hozzászoknak, és a félelmük nem tartható fönn hosszabb ideig. A hanggal történő riasztást többnyire a közelben élő lakosság tolerálja rosszul. Létező védekezési mód még a védőhálók kifeszítése, az idomított héják röptetése vagy a lézeres riasztás, ám ezek kifejezetten magas költségvonzatú megoldások.

Vannak ragadozó madarakat imitáló bábuk – sólyom, bagoly, holló –, melyek kihelyezhetők, de ezek főleg a ház körüli madárriasztás feladatát látják el, ahol a terasz vagy a ház közvetlen környékének a madárürüléktől való védelme a cél. Kapható madárriasztó ballon, is melyre több oldalról nagy szemnek látszó matricák ragaszthatók. Ennek látványa, és a ballon mozgása szintén elűzi a kisebb kártevő madarakat.



A kártevő madarak riasztása akkor a leghatékonyabb, ha a felhasznált eszköz egy repülő ragadozó madarat mintáz, mozgásának sebessége és iránya is változó, és ez a területen belül időnként más-más helyen jelenik meg.

Egyre kedveltebbek a hosszú, kinyitható flexibilis póznára telepíthető riasztó bábúk. E madárriasztó típus pár perc alatt felállítható eszköz, az állvány hegyes végét a földbe kell szúrni, majd a teleszkópos rudat ebbe belehelyezni. A madár bábut a készlet részeként kapott kapcsokkal lehet rögzíteni a rúd tetején. A riasztó már igen kis szélsebességnél, 2 km/h-nál is működőképes. Ennek ellenére javasolják, hogy nyílt területen az épületektől minél távolabb állítsák föl, hogy a szél jobban mozgásba hozhassa az eszközt. Ha a szélsebesség meghaladja a 45 km/h-t, vagy vihar közeleg, a madárriasztót célszerű leszerelni. Az eszközt ott kell elhelyezni, ahol akadálytalanul lenghet rajta a bábu. Ahogy növekedik a szél ereje a tartórúd kilengése egyre nagyobb lesz. Ajánlatos a szerkezetet hetente egy alkalommal legalább 3-4 méterrel távolabbra áthelyezni az eredeti ponttól, nehogy a madarak megszokják jelenlétét. A termelési idény végén, illetve, amikor már nincs rá szükség, az eszközt le kell szerelni.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Állami beavatkozás az építőipari anyagárakba

Az árszínvonal megugrása nyomán a családoknak szánt otthonteremtési, lakásfelújítási támogatások egyre nagyobb hányadát teszik zsebre az alapanyagokat forgalmazók. A kormány sokrétű,...


Vadkárok mérséklése

A vadak okozta kártételről a kertben már többször írtunk, és számos vadriasztási megoldást mutattunk be. Most néhány ötletet adunk arra, hogy ha már megtörtént a baj, hogyan gyógyíthatjuk...