Védekezés a vadkárok ellen

A vadkár kifejezés többféle kártípust foglal magában, amik általában jellemzőek egy-egy fajra. A taposási kár a szarvasnál és a dámnál a szántóföldi kultúrákban ölthet jelentős méreteket. Mindkét faj a kritikus őszi és téli időszakban jellemzően nagy csapatokba tömörül, így az őszi vetésű gabonák, repce taposási kára igen jelentős lehet. A túráskár jellegzetesen a vaddisznó által okozott kárforma. Elsősorban a kukoricát látogatja a vetéstől a kétleveles állapotig. A sorokra ráállva nagy területeken, maradék nélkül felszedi a vetőmagot, így a vetés megismétlése is szükséges lehet.
Rágáskárnál az érő mezőgazdasági termények elfogyasztása a jellemző: a vaddisznó és a szarvas nyári fő tápláléknövénye a búza, zab, rozs, a kukorica lett az utóbbi időben, ami jelentős termésveszteséget okozhat. Szőlő- és gyümölcsoltványok rügyeinek megrágása a nyugalmi periódusban általános kárforma (őz, szarvas, muflon, dám), különösen az őz válogató, csipegető táplálkozásformája káros.

A táplálék kikaparása a szarvas és a dám kártétele. Elsősorban a takarmányrépánál, cukorrépánál és burgonyánál fordul elő ez a kárkép. Hántáskárt, vagyis kéreghántást, -rágást kérődző vadfajaink okozhatnak. Elsősorban a simakérgű fákat hántják, általában vékonyrudas, rudas korban. Leggyakrabban lucfenyőn szokott előfordulni, de mivel a lucosok térfoglalása viszonylag csekély hazánkban, jelentősége sokkal kisebb a rágáskárénál. Helyileg jelentős lehet egyéb fajok hántása is, például az ezüsthársé. Számottevő hántáskárt a gímszarvas okoz. A gyümölcsfák törzsének megrágása a mezei nyúl legjelentősebb kártétele, elsősorban fiatal alma- és körteültetvényekben.
Különösen erős téli hidegekben, nagy hóban okozhat óriási károkat a mezei nyúl azzal, hogy a gyümölcsfa törzsén a fa háncsrétegét - részben vagy egészen - körberágja. A rágáskár nagysága nem arányosan nő a vadállomány sűrűségével. Viszonylag alacsony sűrűségű vadállomány esetében a rágáskár nem meghatározó. Amikor a vadsűrűség az állomány növekedése miatt átlép egy kritikus küszöböt, a vad már élőhelyének fokozott kihasználásra kényszerül, és a rágáskár is hirtelen meg fog nőni.

Védekezési lehetőségek

Mechanikai védekezés

Leggyakoribb, és egyben a legismertebb módja a vadkár elleni védekezésnek a kerítés. A kerítés készülhet huzalból, fonatból, paneles elemekből, deszkából stb. Fontos szempont a létesítése során, hogy a magassági és stabilitási követelményeknek megfeleljen. A szarvas kártétele ellen 220-250 cm magas kerítést kell építeni, dám esetében legalább 200-220 cm-es, őz esetében minimum 150 cm-es a kívánatos magasság. Olyan területeken, ahol apró vad (pl. gyümölcsösben mezei, ill. üregi nyúl) kártételével is számolni kell, a nagyvadas kerítéseket - a téli hómagasság figyelembevételével - legalább 80 cm-es magasságban sűrű 5-8 cm lyukbőségű hálóval is ki kell egészíteni. Vaddisznó, illetve üregi nyúl ellen a kerítésfonatot alul legalább 10 cm-re a földbe kell süllyeszteni.
Helyi védekezésként, kisebb állatok ellen gyümölcsfáinkat külön is körülvehetjük műanyag- vagy drótfonattal. A kerítés védőhatását fokozni lehet az ún. szemöldökfa alkalmazásával, amely jobban láthatóvá teszi a vad számára, nem kísérli meg a kerítés átugrását. A kerítéssel védett terület ne legyen kisebb, mint 2 ha (ökonómiai korlát), és nagyobb, mint 10-20 ha (ökológiai korlát). A kerítések felállítása nagy körültekintést igényel; a sok kerítés rontja a vad élőhelyi feltételeit, gátolja a természetes migrációt, csökkenti az erdők közjóléti értékét, és a felvehető táplálék összetétele is megváltozik.

Elektromos védekezés

Villanypásztorok esetén szükséges lehet speciális napelemek és akkumulátorok alkalmazása, ami hálózati áramellátás hiánya estén is biztosítani tudják a megfelelő feszültséget a rendszerben A legmodernebb berendezéseknél fix, földbe állított oszlopokra csak ritkán van szükség Az áram vezetésére 6-8 szál nagy szakítószilárdságú, korróziómentes acélhuzal szolgál, ami gondos visszabontás után többszörösen felhasználható. A nyomvonal folyamatos gyommentességét biztosítani kell az üzembiztos működéshez. Érdemes az akkumulátort egy nem látható, nehezen hozzáférhető részen elhelyezni.

Hang- és fényhatás

Hanghatás elérésére önműködő karbidágyúk használatosak, amelyek éles hangja riasztólag hat a vadakra. Egy fényérzékeny elektromos automata az esti sötétedéskor bekapcsolja a szerkezetet, és az rendszeresen, vagy mozgásra villámfény erősséggel villan, és hozzá robbanó hangot is ad. A gyakorlatban a kultúrnövény táblája szélére elhelyezett drótzsinegre felkötött üres - egymást elérő, ezért zörgő - alumínium dobozok, villogó tükörcserepek, színes műanyag zsinegek stb. használata az elterjedt. Ezek azonban csak akkor érik el a kívánt hatást, ha a telepítő rendszeresen cserélgeti őket (pl. a különböző táblák között). A vad ugyanis pár napon belül megszokja őket.

Biológiai-kémiai védekezés

A vadriasztó vegyszerekkel szembeni elsődleges követelmény, hogy biztos, tartós riasztó hatásúak legyenek, mindemellett a megvédendő kultúrát, embert, állatot ne veszélyeztessék. Olyan anyagot érdemes választani, amit a vad nem szokhat meg. A biológiai-kémiai védekezést érdemes kombináltan használni a mechanikai távoltartással.

A kereskedelemben kapható védőszerek közül néhány, a teljesség igénye nélkül:

• Dendracol - erdei lombos fafajok és fenyőfélék csúcsrügyeinek, csúcshajtásainak vadrágás elleni védelmére.
• Ekán I.,II.,III.
• Pirol - vajsav illetve vajsav-metilészter tartalmú készítmény, alkalmas őz, szarvas, vaddisznó és muflon riasztására.
• Buvad R. - erdei fák csúcsrügyeinek védelmére,
• Buvad H. - kéreghántás elleni szer.

Cikkünk elkészítésénél a www.cont-eco.hu volt segítségünkre.