Fűszer- és gyógynövények

Tematikus kert

A gyógynövények egyes fajainak „variegata”, azaz tarka levelű díszváltozataiból is él jó néhány példány az isaszegi kertben. Érdemes megemlíteni a hazánkban mindenütt megtalálható széles levelű útifű (Plantago major), a borbálafű (Barbareavulgaris), vagy az egyik mentafaj (Menthasuaveolens) tarka levelű változatait. Ha már a különleges levélváltozatoknál tartunk, jól mutatnak a levenduláknak a fogazott levelű fajai, melyekről első ránézésre nem is gondolnánk, hogy levendulák, ha csak a nálunk ismert két fajból indulunk ki, ilyen rendhagyó levélforma a jellemző például a Lavanduladentata fajra.

A podagrafű (Aegopodiumpodagraria) egy ehető vad növény. Kesernyés ízű, így csak kis mennyiségben használva ad jó ízt. Apróra vágott levelét zöldséglevesbe, salátákba, töltött húsok töltelékekbe, illetve gyümölcstortákba ajánlják. Kellemes ízt ad újkrumplira-, borsóra szórva, vagy olvasztott vajjal keverve.

A boldogasszony tenyere (Tanacetumbalsamina) a régi paraszti kertek gyakran ültetett évelő növénye volt. Levelét sokan tették könyvjelzőnek a Bibliába, amitől a könyv lapjainak nagyon kellemes illata lett, de emellett a szekrényekbe is került kis textilzsákba, mivel megvan az a jó tulajdonsága, hogy a rovarokat távol tartja, de illata az ember számára nemhogy riasztó lenne – mint a legtöbb rovarűző növényé –, hanem épp ellenkezőleg. Gyógynövényként is alkalmazták antibakteriális, antiszeptikus hatása miatt, de a gyomorbántalmak esetén is jó; nyugtatólag hat rá. Levelének forrázatát haj- és bőrápoló szerként is számon tartották, napjainkban is kapható helyenként a növény hidrolátuma, amit testpermetként lehet használni. A levelének kesernyés az íze, így csak keveset használva ad jó ízt. Apróra vágott levelét zöldséglevesbe, salátákba, sőt még gyümölcstortába is tehetjük. Fűszervaj is készíthető belőle.

A festőrekettye (Genistatinctoria) nevét onnan kapta, hogy korábban sárga kelmefestékként alkalmazták. Régebben gyógynövényként is használták vese és epeserkentő, vizelethajtó hatása miatt, de igen erős hatású gyógynövény, így házi használata már nem javasolt.

Az ápolkák (Monardassp.) sok névvel rendelkeznek: méhbalzsam, bergamott, indiáncsalán… Az Oswego tea alapanyagaként ismert, de leveleit használják limonádék és más hideg italok készítéséhez is. Fűszeres aromája miatt zöldfűszerként is megállja a helyét, de még a parfümkészítők is előszeretettel alkalmazzák. Virágszirmai is ehetőek, süteményekre, gyümölcssalátákba keverhetők. Számos díszváltozata van, így egy igazi univerzális növény: díszít, gyógyít és számos konyhai felhasználási módja is van.

A bordó levelű szent bazsalikomot – a Tulsi (Ocimumsanctum) – Indiában a lótusz mellett az ayurveda egyik legáldásosabb gyógynövényeként tartják számon. Indiában minden házban találunk bazsalikomot, ugyanis azt tartják, hogy tisztító hatással rendelkezik. A Tulsit leginkább egyszerű teaként fogyasztják, de gyakran – ízesítési célból – más gyógyfüvekkel keverik. Levelei egy világossárga színű illóolajat tartalmaznak, amely rovarok és baktériumok ellen használatos. Ennek az olajnak a legfontosabb alkotóelemei az eugenol és a carvacrol. A levelek nedve és a főzete, amit jushandának hívnak, enyhíti a hörgőhurut gyulladást, köhögést. Helyileg alkalmazva enyhíti a sömör tüneteit, és egyéb bőrbetegségeken is segít. Olaját fájdalom esetén fülcseppként is használják.

Tudományos kísérletek igazolták, hogy a Tulsi csökkenti a stresszt, enyhíti a gyulladást, megelőzi a gyomorfekélyt, csökkenti a lázat, és a megfázásos betegség lefolyását gyorsítja, valamint javítja az emésztést.

Érdemes megemlíteni, hogy a fűszernövényeket (így a bazsalikomokat is) régen nem csak ízesítő hatásuk miatt alkalmazták, hanem legalább ugyanilyen fontos volt emésztést segítő szerepük, továbbá az, hogy az erősen fűszerezett ételek később romlottak meg a növényi hatóanyagok miatt, ami igen fontos volt azokban az időkben, amikor nem volt hűtőszekrény, de az ételt tárolni kellett egy ideig.

Zsályákból is sokféle él a kertben, mint a krétai zsálya (Salviapomifera), de kifejezetten látványosak az orvosi zsályabicolor és tricolor színes levelű változatai is.

A tibeti-nepáli gyógynövények egyike a sárkányfűfaj (Dracocephalumtanguticum). Tibet legtöbb régiójában, északi hegyi lejtőkön, 3700-4500 méteres tengerszint feletti magasságban honos. Levelét, szárát, virágját és termését is használják. Tavasszal, virágzáskor gyűjtik, egyes gyomor- és máj rendellenességek kezelésére használják.

A szakállas csukókát (Scutellariabarbata) a kínai gyógyászat is előszeretettel használja. Évelő, 30-40 cm magas, nedvesebb helyet kedvelő, árnyékot is elviselő növény. Közép-Kína déli részén, Koreában, Japánban honos. Általában nyár végén gyűjtik. Vizelethajtó hatású. Méregtelenítőként alkalmazzák, továbbá bizonyos típusú daganatok, májbetegségek, torokgyulladás és mérgező csípések kezelésére.

A sztyeppei kakukkfű (Thymuskosteleckyanus) Közép- és Kelet-Európában, a Pannon síkságon honos, így hazánkban is gyakori kakukkfű faj. Kúszó szárú, lila virágú, levele ellipszis vagy lándzsa alakú, apró. Száraz, napos helyet kedvel, május végétől júliusig virágzik. Felhasználása a többi kakukkfűéhez hasonló – mind fűszerként, mind gyógynövényként.

Almazsálya

Boldogasszony tenyere

Bordó levelű szent bazsalikom

Csukóka

Festőrekettye

Lavandula dentata

Lavandula denudata

Podagrafű, ehető vadnövény

Borbálafű és madársóska

Színes levelű menta

Színes levelű útifű

Színes zsályák trikolor

Színes zsályák

Sztyeppei kakukkfű

Vadápolka vagy méhbalzsam