Walipini: rendhagyó üvegház kiskertekbe

A walipini egy speciális üvegház, hiszen részben le van süllyesztve a föld alá. Ennek számos előnye van. A föld alá helyezett résznek köszönhetően kevesebb az üveg vagy polikarbonát felület, és e két tényezőnek köszönhetően ennek légtere jobban temperált a növények igényei szempontjából, mint a hagyományos hobbi üvegházak – főként a kisebb légterűek. A walipiniben nyáron kevésbé forrósodik fel a levegő, és télen fűtés híján is kevésbé hűl le, köszönhetően a föld alatti elhelyezés klímakiegyenlítő hatásának.

Ez az üvegháztípus eredetileg dél-amerikai indiánoktól származik, neve meleg helyet jelent. A Benson Intézet munkatársai megépítettek egy walipinit, ami 6 méter széles és 23 méter hosszú volt, ennek az volt a hírértéke, hogy állítólag átszámolva nagyjából 100 000 forintból hozták ki. Sokan ezt az összeget túl kevésnek tartották, ám való igaz, lehet takarékoskodni az anyagokon. A pincefalazó blokkok helyett használt deszkázattal is megtámaszthatók az oldalfalai annak érdekében, hogy a föld ne omoljon be.

Napos helyre kerüljön

Az üvegház számára az az ideális hely, amely állandóan napos – hiszen ha kell, pótlólag árnyékolni lehet, de egy épület rávetülő árnyékával nem tudunk mit kezdeni, ha nagyobb fény kellene. Dombos terepviszonyok között a déli lejtő a kedvezőbb hely. Amennyiben nem lejtős a terület, akkor a tetejének a lejtése déli irányba mutasson.

Az építéskor először ki kell ásni egy 2,5 méter mély gödröt, majd ezt bővítsük a tervezett alapterületnek megfelelően. Dombos környéken a mélyebb rész legyen a 2,5 méteres, a kevéssé mély része pedig a déli oldalon legyen. Ez a tájolás segíti majd az épület jó hőgazdálkodását.

A falak ne teljesen függőleges kialakításúak legyenek, hanem minden oldalon kissé kifelé dőlők, mintegy nekitámaszkodva a földnek, amit tartanak, mert ez akkor is véd a beomlástól, ha nagy földtömeget kell tartani. Főleg dombos terepen a vízelvezetést is meg kell oldani, hogy a lefolyó víz ne az üvegházunkban gyűljön fel. Ezt az építmény köré ásott vízelvezető árkokkal oldhatjuk meg.

A tető fóliaborítású is lehet

Belülre, az altalajra érdemes 25-30 centiméternyi kavicsot hordani drén rétegnek, majd erre a termőréteget, amiben majd a termesztés folyik. A lejáráshoz a bejárathoz szintén a talajból vájjuk ki a lépcsőt, amit stabilizáljunk járólapokkal. A tető lehet nyeregtető vagy egy irányba lejtő is. Az anyaga lehet üveg, polikarbonát, de fólia is, utóbbinál a tetőszerkezet elkészítése igen egyszerű, csak a talajból kiemelt alap fölé kell telepíteni a hagyományos félköríves fóliabordázatot. Az üveg esetében sűrűn kell elhelyezni a gerendákat, a fóliát pedig stabilan szükséges rögzíteni, hogy ellenálljon a széllökéseknek.

Nyáron, egy tűző napon lévő üvegházban a hőmérséklet elérheti az 50 °C-ot, a földbe vájt üvegházban ugyanekkor körülbelül 30 fok van. Ehhez azonban a szellőztetést is biztosítani kell, megfelelő irányú ablakokkal, melyeknél jó, ha több fokozatban nyithatók, és az enyhe légmozgás, de a kereszthuzat is megvalósítható legyen. Téli időszakban a benti hőmérséklet tovább emelhető éjszakánként is, ha egy-két nagy hordónyi vizet tartunk odalent. Ezek nappal felmelegednek és éjszaka ezt a hőt egyenletesen adják le. Látható, hogy a walipininek az építése részben más megoldásokat kíván, mint a hagyományos üvegház, hiszen itt a föld alatt ki kell ásni, mélyíteni az alapját, pincefalazó elemekkel megtámasztani azt, és üveg, vagy polikarbonáttal csupán a tetejét kell kialakítani.

A földbe süllyesztés előnye, hogy együttesen érvényesül a passzív napenergia felhasználás és a föld hőtartóképessége. A napközben keletkezett meleget a walipini tárolja, ezáltal éjszaka is optimális hőmérséklet van benne. Ez a hőmérséklet kiegyenlítő tulajdonsága nagyon jó környezetet biztosít a benne lévő növényeknek, hiszen kisebb a hőingadozás.