Növényi változatok

Ha megnézzük egy növény latin, azaz tudományos nevét, előbb a nemzetség, utána a fajnév következik. Vadon élőknél ezt követi a fajt felfedező, leíró botanikus nevének a rövidítése. Kertészeti változatoknál ez kimarad, itt vagy a fajtanév, vagy a változat milyenségére utaló jelzés áll. A fajnevet követő név – ha van – a fajon belüli kisebb rendszertani alkategóriát, vad taxonok esetén az alfajt, nemesített növények esetén, az alfajjal egyenrangú, de kertészeti szelekcióval előállított, tehát vadon nem előforduló fajtát jelöli. A fajtanevek gyakran fantázianevekből erednek, ám esetenként ezekből következtethetünk a növény habitusára, színére, növekedési formájára. Ilyenek például:

Színváltozatok

Purpurea: vörös lombszínre utal.
Nigra: fekete vagy nagyon sötét bordó szín.
Variegata: többszínű (általában zöld alapszín, sárga vagy fehér mintázattal).

Formaváltozatok

Nana vagy compacta: alacsony növésű.
Tömör változat fastigiata: magas, felfelé törő növekedésű.
Tortuosa: csavart.
Pendula: csüngő.

Viccesek: a díszgyomok

A képek között is felfedezhetjük, hogy néhány nálunk teljesen vadon élő növény – melyek akár gyomosíthatnak is – rendelkeznek díszváltozattal. A porcsint (Portulaca sp.) például úgy nemesítették régen, hogy nagyobb levelei legyenek, hiszen ezt salátának használták. De szelektáltak sárga levelű változatot is: miért ne mutasson jól a tányéron? A kerek repkény (Glechoma hederacea) fűgyom, mellette gyógynövény, mindenfelé megtalálható hazánkban, ennek is van „variegata”, azaz zöld levelű, de fehér levélszegélyű változata. Sokan nem gondolnák, de az útifű (Plantago sp.) és a torma (Armoracia sp.) is rendelkezik színes-mintás levelű változattal.

Fák, cserjék is vannak színesek

A színes levelű változatok ültetése azért is előnyös, mert a virágzási időszakok viszonylag korlátozottak, azon túl, és az előtt a növények többnyire zöldek. A színes lombú változatok színt visznek ebbe a zöldbe. Ha ilyeneket ültetünk, akkor nem csak ősszel lesz színes lombszínű a kertünk.

Az alapfajok színes lombú változatai általában ugyanazt a gondozást igénylik, mint zöld színű őseik, de értékes színfoltjai lehetnek kertjeinknek. Bizonyos esetben lényeges, hogy ezek naposabb helyre kerüljenek, mint az alapfaj, mert félárnyékban, árnyékban a színes levél elkezd visszazöldülni, mivel a kevés fény miatt a zöld színanyagok felszaporításával próbálja a növény elérni, hogy a kevés fény is elegendő legyen a táplálkozásához és a fejlődéséhez. Korábban jellemző volt, hogy akármilyen szép volt egy cserje sárga lombú változata, a kertészkedők többsége idegenkedett tőle, mondván: ha egy növény levele sárgul, az valószínűleg beteg. Ez persze ebben az esetben nem helytálló, és ezt a kertészeti árudák vásárlói is kezdik megszokni.

Képeink remélhetően sokakat meggyőznek arról, hogy megéri ilyen változatokat is begyűjteni a kertünkbe.

Vörös levelű útifű
(Plantago major „Rubrifolia”)

Színes levelű útifű
(Plantago major „Variegata”)

Kerek repkény, mintásan
(Glechoma hederacea „Variegata”)

Torma, kicsit tarkába öltözve
(Armoracia „Variegata”)

Színes levelű rózsalonc
(Weigela florida „Variegata”), melynek a virágai színváltóak: a kinyílás napján fehér, utána napról-napra sötétebb rózsaszín

Som, ami nem terem, de szép
(Cornus controversa „Variegata”)

ű
A zöld juhar, ami egy gyomosító fa rózsaszín változata
(Acer negundo „Flamingo”)

A borostyánoknak nem csak levélformában, levélszínben is sok változata van
(Hedera helix „Carendishii”)

Hószirom sárga változatban
(Physocarpus opulifolius „Luteus”)...

… és ugyanez bordóban a „Diabolo” fajta.
Összeültetve a kettő olyan, mintha kétszínű bokrunk lenne