Lakásfelújítási munkák ragasztói

Hideg- és melegburkoláshoz

Hidegburkolásnál, a burkolólapok felületre rögzítéséhez a sokféle csemperagasztó valamelyike szükséges. E ragasztók között vannak ún. alapragasztók, amelyeknek kicsi a rugalmasságuk; ezek csak könnyű és vékony csempék ragasztásához használhatók. A kis vízfelvételű gres lapokhoz vagy padlófűtéshez már a speciális, magas rugalmasságú ragasztók valamelyike alkalmas, éppen úgy, mint a régi csempe felületre ragasztandó új burkolat felerősítéséhez. A burkolólapok ragasztásához mindenkor megfelelő alapfelület kell, amelynek kialakításához szükség lehet a különféle alapozók valamelyikére, amelyek a felület nedvszívását csökkentik, és jó tapadást biztosítanak a következő réteg számára. A kereskedelemben a legnagyobb gyártók a flexibilis, fagyálló, nedvességálló és normál ragasztók egész tárházát kínálják. Itt néha a márkát is meg kell fizetni.

Melegburkolásnál a jó parkettaragasztónak tartósnak, rugalmasnak, jól tapadónak, és környezetbarátnak kell lennie, és fontos az is, hogy ne zsugorodjon.

Az egykomponensű ragasztók felhasználásra készen kaphatók, így azonnal felvihetjük őket, ami kényelmes. Kétkomponensűeket használat előtt el kell készíteni, mivel az edzőanyagot külön csomagolják a fő összetevőtől. Ez kissé megnehezíti a szerelő életét, de a kétkomponensű ragasztók sokkal erősebb kapcsolatot biztosítanak, mint egykomponensűek, ami fontos szerepet játszik a lakkozott parketták földre helyezésekor. Ezenkívül az ilyen ragasztó jobban megakadályozza a penész károsítását a fában, ami különösen fontos a bükk, kőris és gyümölcsfa parketták esetén.

Az egykomponensű készítmények lehetnek vizes diszperziók és oldószeres, szilán és poliuretán alapú készítmények. A vizes diszperziósok a legbiztonságosabb ragasztók a parkettához, mivel az általuk kibocsátott pára nem tartalmaz mérgező összetevőket. A készítményben lévő víz jelenléte miatt azonban csak nedvességálló fa (tölgy, vörösfenyő) vagy parketta számára alkalmasak, melyekből kevesebb van. A bükk, éger, kőris, juhar és gyümölcsfákból készül burkolatokat nem szabad ilyennel ragasztani, mivel ezek az anyagok nem elég nedvességállóak, és általában nagyon igényesek a páratartalomra.

Az egzotikus faanyagokat viszont kifejezett vízlepergető képesség jellemezi, nem fognak megduzzadni, ha ezzel a ragasztóval érintkeznek, de a szerkezetükben nagy mennyiségű olaj jelenléte miatt a tapadási erő rendkívül alacsony lehet. Ajánlott először ellenőrizni a megfelelő ragasztóerőt.

Az oldószeres ragasztók bármilyen fa ragasztására használhatók, csak a burkoló­elemek ne legyenek túl nagyok, különben a csatlakozás szilárdsága nem lesz elegendő. Hátrány az oldószer elpárolgása, amely nemcsak egészségkárosító, de tűzveszélyes is. Poliuretán ragasztókat rendkívül nagy szívósság jellemzi, ezért általában jelentős terhelésnek kitett padlók építésére használják. Ezen kívül a poliuretán alapú ragasztó elengedhetetlen a padlófűtés alkalmazásánál is.

A szilán alapú ragasztó nem tartalmaz oldószert vagy más elpárolgó káros anyagot, ezért teljesen biztonságos. A ragasztó a levegőben lévő nedvességgel való kölcsönhatás következtében keményedik meg. Mivel a készítményben nincs víz, bármilyen fával való munkához használható. Minden aljzaton – beleértve az esztrichet is – a legmagasabb tapadást biztosítja, viszont drága.

A tapétázás ragasztói

A ragasztók nem egyformák, összetételük a tapéta fajtákhoz igazodó. Általában por alakúak, megfelelő mennyiségű víz hozzáadásával, csomómentesre elkeverve kell a ragasztáshoz előkészíteni őket. Vannak ugyan olyan ragasztók is, amelyek több fajta tapétához használhatók, ám célszerűbb a fajtához leginkább ajánlottat alkalmazni, mert ez biztosítja a megfelelő kezdő tapasztási erőt, és az esetleges beigazítási műveleteket sem gátolja.

A víz adagolását nem szabad túllépni, mert ez a tapadási erőt gyengíti. Beszerezhetők ún. színkontrolos ragasztók, amelyeknél a felkent rétegvastagságot a ragasztó színének erőssége alapján lehet ellenőrizni.

Egyes tapétákhoz általában a gyártó megadja a leginkább ajánlott ragasztót, ennek hiányában a tapétakereskedésekben adnak tanácsot a használható ragasztó márkájára és típusárára vonatkozóan. A megfelelő ragasztó alapkövetelménye, hogy könnyen csomómentesre legyen keverhető, és nagy kezdeti rögzítő szilárdság mellett az esetleges illesztési korrekciókat is lehetővé tegye, és a tapéta típusához való legyen. Mindig a tapéta típusához vásároljuk a tapétaragasztót, nem pedig fordítva. Az első dolog az, hogy megnézzük a tapétánkat és megállapítjuk a hordozóanyagáról, hogy papírhátú, vagy növényi rost, gyapot alapú (VLIES) tapéta.

Ezen kívül vizsgáljuk meg a tapétacímke alapján, hogy 1-hullámos, 2-hullámos, 3-hullámos, mosható vagy súrolható a tapéta felülete. A címke az anyag minőségére is konkrét tájékoztatást ad. A ragasztóport mindig a megadott keverési arányoknak megfelelően, az előre kimért hideg vízbe öntjük fokozatosan, folyamatos keverés közben. Csomómentesen, gyorsan oldódik.

A Normál tapétaragasztók por alakú kiszerelésben kaphatók. Használatuk elsősorban könnyű és középnehéz tapé­tákhoz ajánlott. Vízben gyorsan csomómentesen oldódnak, és 20-30 perc áztatást követően felhasználásra készek. Erősen nedvszívó falaknál a fal előkenésére is jól használhatók.

A Speciális (special) tapétaragasztók instant és normál kiszerelésben is kaphatók. Az instant rendkívül gyorsan a bekeverést követően 5 perc után felhasználásra kész. A sima special 20 perc áztatást igényel. Nehéz vastagabb anyagú tapétákhoz ajánlott használni. Fűrészporos-, habosított-, rétegelt-, rosttapétákhoz, makulatúra csíkokhoz (alaptapétákhoz), poszter-, vinil-, parafa- és selyem anyagú vagy bevonatú tapétákhoz hatékonyan használható. A bekeverése megegyezik a normál tapétáéval.

A Direct tapétaragasztó vlies tapétákhoz javasolt, ahol a tapétacsíkok anyagából adódóan elegendő csak a falat bekenni ragasztóval. Gyorsan szárad és megbízható tapadást biztosít vlies- vagy vliesalapú poszterek felragasztásához.

Vannak a bekeverést követően kék zselés masszává váló ragasztók. Ilyen ragasztónál ne ijedjünk meg a kék szín nem fog átütni a tapétán, és az illesztéseknél sem hagy majd nyomot. Az üvegfátyol vagy üvegszálas tapétaragasztók poralapú vagy már előre bekevert formában is megvásárolhatók.

Ma már kevésbé használt, de még kapható a CMC tapétaragasztó, amit ajánlott előző nap meleg vízben előre beáztatni, és másnapra kerül felhasználható állapotba. Aki ragaszkodik hozzá, elsősorban vékony papírtapéták ragasztásához használja. Vannak még speciális bordűr, vagy szélragasztók, amik jól kiegészíthetik a tapéták kényes pontjainak a rögzítését. Ezek is kaphatók bekevert és poralakban egyaránt.

Építési ragasztók javításokhoz

A szerelőragasztók szinte minden olyan feladatnál használhatók, ahol különböző anyagú darabokat kell tartósan összeerősíteni. Ha a felületek tiszták, a ragasztót csak ki kell nyomni a felületre, és a másik darab helyére illesztése, lepréselése után kevés idő elteltével már szilárd kötés alakul ki a két alkatrész között.

Általában a környezetbarát vízbázisú diszperziósak vannak többségben, ám nem ritkák – még azonos gyártó esetében sem – az oldószeres kaucsuk, poliklorofen vagy neoprén alapú ragasztók sem. A vízbázisú ragasztók a legtöbb anyagféleséghez már kezdetben is jól tapadnak. Egyes gyártmányok a sima felületeken is jól megtapadnak, mások pedig nedvszívó felületen használhatók kiválóan.

Az oldószeres szerelőragasztók használatakor az egymásra nyomott darabokat először szét kell húzni, ami az oldószer elpárolgását segíti elő. Mondhatnák ez megszokott eljárás ragasztáskor, az viszont már koránt sem, hogy a ragasztó erős tapadása ellenére az alkatrészek helyzete hosszabb-rövidebb időn belül még igazítható. E ragasztók teljes kötőszilárdsága csak egy-két nap múlva alakul ki, maximálisan csak ezt követően terhelhetők.

Szaknyelven injekciós ragasztott rögzítésnek hívják azokat az eljárásokat, amelyeket az építőiparban, lakásfelújításnál vagy akár egy sima átrendezésnél használunk nehezebb tárgyak rögzítéséhez. Az egyik fél itt mindig az építőanyag (oldalfal, mennyezet, padló), amihez valamilyen formájú és funkciójú acél rögzítő elemet ragasztunk. A rögzítő elem kiálló, fix részéhez azután különböző használati tárgyakat (korlátot, csillárt, bojlert stb.), vagy más építőanyagokat (pl. betonelemet) foghatunk.

Mikor kell használnunk a ragasztott rögzítést? Tömör betonfal, betonpadló esetében rendszerint nincs szükség rá, hiszen a feszítő nagyszilárdságú fémdübelek olcsóbban oldják meg ezt a feladatot. De ha pl. az acélkorlátot a betonszegély szélénél kell lefogatnunk, akkor kockázatos ez a megoldás, mert a rögzítés során, amikor a falazatok nagyrészt ennél sokkal kevésbé szilárd blokktéglából, üreges mészhomok téglából, gázbetonból, különböző üreges szerkezetekből készülnek. Ezeknél a feszítőékes rögzítések szóba sem jöhetnek, mert egyszerűen szétnyomják a falazóanyagot, erős rögzítés nem jön létre.

A fenti esetekben kell gondolnunk a ragasztott rögzítésekre, amelyek nem terhelik meg az építőanyagot, és igen nagy szilárdsággal hozzáragasztják az alapanyaghoz a fém rögzítőelemet. A kötés erőssége gyakorlatilag az építőanyag szilárdságával arányos, illetve azzal a felülettel, amekkorával beragasztjuk a fémdübelt.

Az injekciós rögzítések kulcseleme persze maga a ragasztó. Kétkomponensű műgyantákról van szó, amelyek ma már környezetvédelmi okokból nagyrészt sztirolmentesek. A főbb ragasztófajták a vinilészter, a vinilészter hibrid, a poliészter hibrid és az epoxi. A ragasztó flakonokon (kartusokon) rendszerint megtaláljuk a ragasztóanyag fajtáját és a felhasználási területeket is.

Egy átlagos falazathoz, amely nem betonból, hanem pl. nagyüreges téglából, mészhomokból, illetve más üreges falazóanyagból készül, legalkalmasabb a poliészter hibrid ragasztó. A vinilészter hibrid ragasztókat használhatjuk az előbbi éptőanyaghoz, de betonhoz is, ha a rögzítés nem a húzott zónába esik. A húzott betonzónába viszont a normál vinilészter ragasztóanyag szükséges. Végül az epoxi ragasztók betonhoz és különböző üreges építőanyagokhoz is alkalmazhatók, a beton húzott zónájában viszont nem.

A nagyüreges falazóanyagoknál túl sok drága ragasztóanyag veszendőbe menne, mert az üregekbe folyna. Ennek meggátlására különböző szitahüvelyeket ajánlanak a gyártók. Érdemes ezeket megvenni, mert sokkal olcsóbbak, mint az elpocsékolt ragasztóanyag.

Szilikon ragasztóink sokféle anyaghoz ragadnak és tapadnak, de vannak olyan anyagok, melyek felületéhez a ragasztó nem képes megtapadni. Kiválóan megtapadnak üveg, porcelán, csempe, festett és festetlen fém és fa felületeken, bőr felületén és egyes műanyagokon – ilyen pl. a bakelit és kemény PVC felület. Nem tapad meg a ragasztó koszos, poros, olajos és zsíros felületeken, a polipropilén és polietilén felületén. Az általános célra használható szilikon ragasztók egykomponensű ecetsav bázisú ragasztók, melyek a levegő páratartalmával reagálva megszilárdulás után áttetsző gumiszerű rugalmas anyaggá válnak. Kötési idő alatt ecet szag érezhető, ez természetes mivel ecetsav bázisú ragasztókról beszélünk.