Új zöldségfajták születése

Hasonló éghajlatú területek előnyei

A világ egyes részein uralkodó környezeti és klimatikus viszonyok hasonlóságot mutatnak egymással, ami a növénynemesítésben és a termesztésben is nagy előny, hiszen e területeken ugyanazok a fajták válnak be. Hazánkban is sokféle külföldön nemesített fajtát tesztelnek, hogy kiderüljön, melyik alkalmas közép-európai termesztésre is, és végül csak ezek kerülnek kereskedelmi forgalomba.

Magyarország például a világ élvonalában van csemegekukorica termelés terén, Európában pedig az elsők vagyunk. Van olyan fajta, melyet Magyarországon teszteltek, szelektáltak, itt vált fajtává, és ez jól működik Ukrajnában, Törökországban, Franciaországban, és az Egyesült Államok egyes – hazánkéhoz hasonló éghajlatú – területein is vetik.

A nemesítéskor – ha nulláról indul – a szülői vonalak előállítása átlagosan 3-5 év, de ez zöldségfajoktól függ. Káposztaféléknél lassabb a folyamat, hiszen esetükben ahhoz, hogy magot teremjen, kettő év kell. Míg az egynyári zöldségeknél már egy év alatt lesz mag, sőt paprikánál és paradicsomnál egy olaszországi vagy spanyolországi nemesítéssel akár kettő vegetációs szezont is le lehet futni egy naptári év alatt. Ez jelentősen gyorsítja a folyamatot, tehát ott a vonalak előállítása akár három év alatt is megoldható, hiszen ennyi év alatt hat visszakeresztezésig is el tudnak jutni a kutatók. A hibridek rá egy évre elkészülnek, ezután még 4-5 év a hibridek tesztelése, aminek hossza attól is függ, hogy sikerül felszaporítani a vetőmagot. E tesztelési fázis során a termesztési adottságok mellett a piaci igényeken keresztül sok tényezőt vizsgálnak ahhoz, hogy egy fajtajelöltből végül fajta legyen.

Nemesítéskor két stratégia létezik. Van, hogy több, de olykor csak egy tulajdonság bevitele a fajtába a cél. Ha piacvezető egy fajta, akkor annak érdekében, hogy az is maradjon, folyamatosan és több tulajdonságon kell javítani. Ha egy fajtával a piacra lépés a cél, és egy kiemelt termesztéstechnológiai vagy növényvédelmi problémát szeretnénk megoldani a fajtával, akkor egy tulajdonság bevitelével is elindul a fajta nemesítése. Ekkor azzal az egy tulajdonsággal a cél a piacra lépés.

A leggyorsabbak az üvegházi paradicsomok fajtaváltásai, ahol a nemesítésnél többek közt a termésmennyiség van fókuszban, mindenki versenyez a fajtákért. Egy zöldségfajon belül a fajták számát a piac mérete határozza meg: mekkora vevőköre van, és ez behatárolja azt is, hogy mennyien termesztik. Üvegházi paradicsomokból sok fajta van, rengeteg méret, forma és színváltozatban. Mivel a vásárlók egész évben keresik a jó minőségű, hazai árut, ez a nemesítéssel szemben is igényt támaszt a sokféle fajtára. De egy spenót esetén, amit kevesen termelnek, a lényeg, hogy géppel betakarítható legyen, ebben az esetben mindössze egy fajta is elegendő lehet.

A termesztő, kereskedő, feldolgozó és fogyasztó igényei sajnos merőben eltérőek, sokszor ellentétesek. A fajták igényeit leginkább a kereskedelem határozza meg. Paradicsomnál az utóbbi években a kemény, jól eltartható fajták voltak a favoritok, a kereskedelem igényei miatt. Napjainkban már az ízes fajtákra is egyre nagyobb az igény. Termesztői igény paradicsomnál, hogy minél többet teremjen, minél több profitot hozzon. Kereskedői igény az egységesség, valamint hogy kemény és pulton tartható legyen. A fogyasztó az egységest keresi, de egyben az ízletest is. Csemegekukoricánál vannak a frisspiaci és az ipari felhasználók, ott az ipari szempontok lesznek a meghatározók. Paprikánál a termelők az exportcégek igényeit követik, amilyet el tudnak majd adni, azokat a fajtákat keresik.

Káposztánál az egyre kisebb fejek a keresettek, de az legyen tömör, bár a savanyításra szántaknál a nagy fej továbbra is megfelelőbb. Kelkáposztánál a fogyasztó a minél fodrosabb, látványosabb levelűt keresi, ám a termelőnek annál nehezebb a növényvédelem megoldása, minél fodrozottabb a levél.

Hazánkban a görögdinnyénél is az egyre kisebb dinnyék felé mozdul a trend. A Közel-Keleten, még mindig a 14-18 kilogrammos dinnyéket keresik, Magyarországon a 6-8 kilogrammosokra van a legnagyobb igény, de tőlünk nyugatabbra a még kisebbek a kedveltek. Uborkánál a berakós és kovászos méretre kell koncentrálni, emellett van a kígyóuborka, amire egész évben van igény.

A jövőben a klimatikus tényezők is szerepet játszanak majd abban, hogy mely zöldségtermesztési ágazatok fognak fejlődni, vagy visszafejlődni, ám e folyamatokra a kézimunkaerő hiány jobban rányomja majd a bélyegét, mint a klímaváltozás.

A szabadföldi termékek aránya csökken a friss fogyasztásban, de a jól gépesíthető ipari feldolgozásra szánt zöldségek szabadföldi termesztése az növekedhet. A fóliás termesztők hosszú távon nem biztos, hogy túl fogják élni a változásokat, csak azok, akik profi módszerekkel, intenzív és költséghatékony megoldásokkal dolgoznak.

Az üvegházas szegmens növekszik majd, állami támogatás is van rá, és az üvegházban termelők tudnak akkora mennyiséget előállítani, hogy egy szupermarketbe beszállíthassanak. Az egy-két fóliasátorral rendelkezők ebben nem tudnak részt venni megfelelő mennyiségű árualap híján.