Fűnyírási formák

A fűnyírás a kerti gyepek, pázsitok egészsége és tartóssága érdekében nélkülözhetetlen. Jó állapotú, taposást is tűrő fűfelületeket csak rendszeres és megfelelő nyírással alakíthatunk ki, és tarthatunk fenn. Az időben történt nyírás a fűtöveket állandó növekedésre és elbokrosodásra készteti, mely szükséges a gyep szőnyegszerű záródásához. A helyes fűnyírás a föld alatti hajtások és a gyökértörzsek fejlődésére is hatásos. A nyírástól a füvek között megjelenő gyomok - elsősorban egynyáriak - fokozatosan elpusztulhatnak, mivel visszavágva nehezen hajtanak újra és magot sem érlelhetnek.

Téves vélekedés, miszerint csak egészen rövidre vágva szép a fű. Az egyenletes vágás és a szőnyegszerű tömöttség az, ami a fűfelületek szépségének igazi előfeltétele. A legalább 5 cm magasan tartott fűszálak között alakul ki kedvező párás légtér, és ezáltal csökken a fű vízigénye, valamint a folyamatos párologtatás miatt hűvösebbé teszi a közvetlen környéket. A nálunk jobban beváló durvább gyepbe valók, valamint az árnyéktűrő füvek is érzékenyek a gyakori és erős lenyírásra, melytől elgyengülnek, és az állományuk ritkulni kezd. A túlságosan rövidre nyírás miatt a gyökerek sem képesek elég mélyre hatolni, márpedig ez előfeltétele a rendszeresen bekövetkező nyári szárazságok elviselésének. Szabálynak is tekinthető, hogy a füveket 3-4 cm-nél mélyebben levágni nálunk - a klímánk miatt - nem is szabad. Egyszerre nem jó többet levágni, mint a fűszálak hosszának felét, egyharmadát, mivel az évelő füvek bokrosodási csomói a földfelszín közvetlen közelében találhatók. Ezek "leborotválása" a megújuló képességüket veszélyezteti.
A nyírásmagasság lehetőleg mindig azonos legyen, melytől eltérni csak a kánikulai melegben vagy öntözési nehézség esetén szabad. Ekkor a szokásosnál egyharmaddal vagy még ennél is magasabb tarló hagyható, mert ezután szebb fűzöldellés várható. A túl hosszúra nőtt fűnél fokozatosan, több nyírással célszerű elérni a megfelelő tarlómagasságot, mivel a felmagasodott fű töve megsápad, és ez az alacsonyra vágáskor hirtelen rávetődő napfénytől kisül.
Ismételni kell a fűnyírást, ha a tarlószint egyharmadánál már magasabb a fű. Az ennél gyakoribb nyírás rövid, fél-két cm-es kaszálékot eredményez, melyet a nyári időszakban nem feltétlenül szükséges eltávolítani. Ez a kiszáradást lassítja, csökkenti a mohosodást, serkenti a gyökérfejlődést, és némi tápanyaggal is szolgál. Tartósabb zöldellést eredményezhet, és kedvez a giliszták elszaporodásának is, melyek a fűfelület valóságos talajművelői. A hátrahagyott fűnyesedék hátránya lehet, hogy szürkévé váló színével egy-két napig csökkenti a fű szépségét, valamint egyes gyomoknak és gombakártevőknek kedvez, továbbá nyirkos időben vagy öntözés után csúszóssá válhat.
A visszamaradó kaszálék bomlását segítheti a soron következő öntözés és a nyári időszakban kiszórható - négyzetméterenként 1-2 dkg - ammóniumnitrát vagy hasonló fejtrágya. Kötött, hideg, elsavanyodott talajon a levágott részek nehezen bomlanak el. A kedvelt réti perje és angol perje fűnyesedékénél lassabban bomlik a vörös csenkesz és még inkább a fonalas csenkesz kaszáléka. A fűnyesedék visszahagyása igényelheti a hengerezést és a talajszellőztetések számának növekedését. Az utoljára októberben esedékes fűnyíráskor viszont a kaszálék eltávolítása soha nem maradjon el, mert alatta a fű besárgulhat.
A rendszeresen öntözött füvet hat-hét alkalommal, legalább két-három hetente kell vágni, míg a nem öntözöttet csupán két-háromszor és csak másfél-két havonta szükséges nyírni. A kifejezetten száraz viszonyok között se maradjon későbbre a nyírás, mint ahogy a fűvirágzás megjelenik.
A fűnyesedék gyűjtését mindig órákon belül jó elvégezni. Azt a kevés fűszáltörmeléket, mely gondos gereblyézés után is marad, soha nem kell kikaparni, mert ez is véd a kiszáradástól és lassan elkorhadva az értékes szerves anyag készletet is gyarapítja.
A nyírásmenet akkor lehet a legkedvezőbb, ha a szegélyrészek, virágfelületek szélénél, a fák és bokrok aljánál veszi kezdetét. Máshol már egymást szorosan követő kereszt- vagy hosszirányú egyenes sávokban jó folytatni a fűnyírást. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba. Ez a művelet megerősödött, sokat taposott gyepnél elmaradhat. A megfelelő gondoskodás a füvek, kerti gyepek valóságos éltetője, ezért nem szabad sajnálni rá az időt és fáradtságot.


 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: fűnyírás, pázsit

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kertápolás akkus gépekkel

Az immáron több mint 25 éve Magyarországon működő Andreas STIHL Kft. megalakulása óta aprofi fogyasztók igényeit kívánja kiszolgálni. Ikonikus termékén, vagyisa STIHL láncfűrészen...


Gyepszellőztetés, talajlazítás

Idén újra kicsit hosszúra nyúlt a tél, és az az időszak is, amikor pázsitunkat hótakaró borította. A hóréteg elolvadása után bizony a gyepet gyakran siralmas állapotban találjuk; üde zöld színe...