Nem csak egynyári zöldségnövények vannak

„A több évig helyükön maradó zöldségeknek sokkal kisebb a gondozási igényük, mint azoknak, melyeket minden tavasszal újra vetünk vagy palántázunk. Ezekkel a tartósan helyben maradókkal így időt is spórolunk, és változatosabbá tesszük velük a konyhai alapanyagaink sorát. Vannak kétéves fajok (például a káposztafélék vagy a mángold), melyek első évben csak a vegetatív szerveiket fejlesztik ki, és a második évben virágoznak, majd elpusztulnak. Az évelők sok évig élnek, minden tavasszal újra kihajtanak, ám általában 4-6 évente ezeket is érdemes más helyre átültetni, mert ennyi idő alatt elég egyoldalúan zsarolják ki a talaj tápanyagait; ilyenek a spenótok vagy a spárga.

A harmadik csoport pedig az átévelők csoportja, melyek érdekessége, hogy ezek valójában egynyári növények, csak elszórják a magjaikat – melyek nem fagyérzékenyek – emiatt következő tavasszal ugyanott kikelnek. Ezek botanikai szempontból egynyáriak, ám kerthasznosítási szempontból évelőnek tűnnek, mert az újra vetésükkel nem kell foglalkozzunk évenkénti rendszerességgel. Erre jó példa a porcsin, a kapor vagy a laboda” – mondta Nagy Z. Róbert kertészmérnök, lapunk munkatársa, a www.herbacio.hu szerkesztője.

Ezeket a több évig helyükön tartható zöldségnövényeket a kerttervezésben is lehet használni. Azok a fajok, fajták, amelyek díszes virágokat hoznak, gyönyörű látványt nyújtanak a kertben. Ezek a növények több funkciósok, mivel nemcsak szépek, hanem terméssel is ellátják a gazdákat. Az olyanok, mint a galambbegy saláta, rukkola vagy medvehagyma, kiválóan alkalmasak a kertek szegélyezésre vagy a tér kitöltésére is. Utóbbi ténylegesen évelő, előbbi kettő pedig elszórja a magját, és magától kikel. Népszerű évelő zöldség a spenót: könnyű termeszteni, sokféleképp felhasználható a konyhában, magas vitamin és ásványi anyag tartama miatt is előnyös, ha néha a tányérra kerül. A spárga is egy jó választás. Kevés gondozást igényel, és hosszú élettartamú, akár 10-15 évig is ellátja a családot néhány tő a tavaszi időszakban. De sok más, kevésbé elterjedt fajjal is kísérletezhetünk, íme néhány példa…

Csicsóka

(Helianthus tuberosus). A napraforgóhoz hasonló, azzal rokon növény, gumóit hasznosítják. Takarmánynövényként nagy mennyiségben termesztik a világon, de élelmiszerként történő felhasználása is egyre terjed, főként amiatt, mert nagyon igénytelen, bárhol, extenzív körülmények között is termeszthető növény. Gumói a burgonyával ellentétben nem keményítőt, hanem inulint tartalmaznak, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. A burgonyához hasonlóan termesztjük, szaporítóanyag-szükséglete 15-30 dkg/m2, amiből őszre 3-4 kilogramm termés lesz. Mivel a gumók héja vékonyabb a burgonyáénál, ezért a gumó sérülékenyebb, így nagyobb óvatosságra van szükség a betakarításkor. A gumók nyersen is ehetők, de süthetők, főzhetők, tehát burgonyaszerűen is elkészíthetők, emellett csicsókalekvár is készülhet belőle.

Kerti laboda

(Atriplex hortensis). Egyéves lágyszárú növény, amely évről-évre újra veti magát, spenótfának is nevezik termete miatt. Spenóthoz hasonló módon használható fel. Mivel nyár végére akár 2,5-3 méter magasra is megnő, így a tövön mindig találunk fiatal, zsenge hajtásokat, amelyek fogyasztásra alkalmasak. Fő jelentősége abban rejlik, hogy míg a spenótok szezonális zöldségek, ez folyamatosan szedhető, mert mindig van rajta zsenge hajtás, új levél. Zöld, sárgás és bordó levelű változatai is vannak.

Articsóka

(Cynara scolymus). Az egy nagyon szép növény, de csak a türelmes kertészeknek való, mert konyhában felhasználható része nagyon kicsi, és nehezen pucolható – cserébe rendkívül ízletes. Ez az évelő növény akár két méteres, erős karógyökeret is fejleszthet, értékelhető „termés” mennyiséget pedig 3-4 éves korában ad. A termés azért idézőjeles, mert a zsenge virágbimbójának pikkelyei azok, amit fogyasztunk. Magról és zölddugvánnyal is szaporítható, 1x1 méteres térállásra ültetendő. Nagy termete miatt szoliterként a díszkertben is helyet kaphat.

Cikória

(Cychorium intybus var. foliosum). Ennek az évelő növénynek vad alapfaja a kék virágú mezei katáng, ami országszerte nálunk is él a réteken. Nemesített változatai jóval termetesebbek a vad alapfajnál. Könnyen hajtatható, ideális téli vitaminforrás is. Cserépben is hajtatható, és ha sötétbe tesszük, akkor a halványított, ezáltal eltérő ízű termesztési változatát is kipróbálhatjuk. Zsenge levelei sokféleképp elkészíthetők, gyökere szárítva, pirítva, őrölve ismert pótkávé, gyerekkávé alapanyag. Íze kávéra emlékeztető, de koffeint nem tartalmaz.

Mangold

(Beta vulgaris ssp. esculenta var. cicla). Furcsa és hosszú latin nevéből is következtethetünk rá, hogy a répafélék egy sokadik leszármazott változata. Különlegessége, hogy itt a répáktól eltérően nem a földalatti, hanem az a feletti részen van a hangsúly. Levele és levélnyele ehető. A levéllemezből általában saláta vagy főzelék készül, míg a levélnyelet párolva spárgaként szokták elkészíteni. A mangoldot magról szaporíthatjuk, már az első évben szépen szüretelhetünk róla, mert erőteljes növekedésű növény. Utóbbi időben nagyon látványos színváltozatai is beszerezhetők, így a zöld levélnyelű és levélerezetű változatai mellett fehér, citromsárga, rózsaszín és bordó színű példányok is vannak.

Porcsin

(Portulaca oleracea var. sativa). A porcsin nálunk is gyakori gyomnövény, de ismertek nagyobb méretű nemesített változatai is. A hazánkban megtalálható gyom változata is fogyasztható, csupán a méretekben van a különbség. Pozsgás leveleiből saláta, főzelék készül. Vitaminokban nagyon gazdag növény. A szárával együtt a zsenge növények ecetes páclében savanyúságnak is eltehetők télire. Nemesített változatai között a nagyobb levelűek mellett a sárgás levélszínűek is megtalálhatók.

Rebarbara

(Rheum rhabarbarum). Valamelyest a mangoldhoz hasonlítható, mivel ennek is levélnyelét fogyasztjuk. A különbség, hogy ez inkább süteményekhez illik, illetve kiváló kompót készíthető belőle, de befőtt, lekvár is főzhető levélnyeleiből. Gyógynövényként is ismert enyhe hashajtó hatása miatt. Színes, nagy levelei miatt a díszkertbe is ültethetjük. Magról és tőosztással is szaporítható.