Egyszerű mégis dekoratív!

A bemutatott polcos bútort valójában egy német tervező álmodta meg, és az elrendezése az igazán vonzó benne. A szekrényeknek csak a pántjai és átelleni homorú sarokkialakítása kíván nagyipari hátteret, ezen kívül az egész garnitúra diszkréten modern jellegű. Aláfüggesztett polcai, és azok ritmusával szinkronban levő, egyre magasabb szekrényeinek összhatása szokatlan, ám harmonikus egységet alkot. Egyszerűségében is vonzó ez a garnitúra, amely szinte felkínálja a megismétlés lehetőségét a kreatív ezermestereknek, hogy a maguk számára reprodukálják. E munkához adunk mi némi segítséget leírásunkban.
A szekrény korpuszok és a polcok elkészítéséhez 19 mm-es laminált sima fehér, az ajtókhoz pedig mélyerezett mintás, szürke fautánzatú bútorlap szükséges. A darabokat az anyagjegyzék alapján szabassuk le, és élfóliáztassuk. A szekrények ajtóit kétféle módon is felszerelhetjük. Az első verziónál a korpuszok elejére függőlegesen két oldalról 50-50 mm széles, fehér darabokat csapozunk fel, ezek éle közé záródóan pántoljuk fel az ajtókat. A másik változatnál viszont csak jobb oldalról kell fehér anyaggal 60 mm szélességben lefednünk a korpuszok élét, az ajtókat viszont bal oldalon 50 mm széles, domború fehér díszléc szegélyezi. Ez utóbbi a díszlécek miatt kissé többe kerül, viszont jobban követi a minta garnitúra jellegzetességét. A szekrények polcos kialakításúak. A polclapokat csapos polckonzolokkal oldhatjuk meg. Az áthidaló asztallaphoz nem érdemes drága munkalapot használnunk, elég a megvastagított élű sima fehér bútorlap is. Az első él domborúságát pedig fóliázott MDF díszléccel is megadhatjuk.
A bútordarabokat a szokásos módon, a korpuszokat köldökcsapozva, hátlapjaikat aljazásba erősítve állítsuk össze. A fenéklapok alá hulladékdarabokból kialakított lábkeretet csavarozzunk fel, amelyeknek látható éleit élfóliával fedjük le. Az ajtók zárjaiként rugós csappantyúkat használjunk, kivetőpántjai pedig az előbb említett kialakításuknak megfelelően 90, illetve 180 fokra nyithatók legyenek. A kész szekrényeket állításuk a helyükre, utána célszerű átmenő összehúzó csavarokkal egymáshoz erősítenünk.
A polcok is változó magasságúak, ezért a korpuszukat ennek megfelelően állítsuk össze. A polclapokat fixen, csapozva erősítsük az oldallapok közé, legfeljebb a közbenső polclapokat támasszuk alá csapos konzolokkal. A hátlap ezeknél is 3-4 mm vastag laminált felületű farostlemez, amit a korpuszok hátsó, kialjazott élére kell felerősítenünk. A polcoknak lényeges a felerősítésük, hiszen csak a legmagasabb áll a padlón. A többit a tetejükre csavarozott alumínium L-idom segítségével csavarozhatjuk a falra. Ha a polcokba súlyos tárgyak, könyvek kerülnek, akkor a függőpolcokat ajánlatos még alulról is megtámasztanunk egy-egy falra csavarozott háromszögű sarokléccel, továbbá mind a négy polcot átmenő bútorösszehúzó csavarokkal fogassuk egymáshoz. Az asztallapot viszont a szekrény és a legszélső polcos darab oldalára csavarozott szögalumínium idomra erősítsük fel, mégpedig a megvastagított éle mögött, így a vasalat láthatatlan lesz, az asztal viszont szilárdan összefogja az egész garnitúrát. E megoldásnak előnye, hogy szükség esetén - pl. lakásfestéskor - az egész garnitúra egységeire bontható szét. Ha pedig valakinek további zárt szekrényekre lenne szüksége, akkor vagy a hosszú polcos részre szerelhet szürke ajtót, vagy a három meglevő alapján készítheti el az újat. Azzal azonban számoljunk, hogy e változtatások jelentősen megbontják a garnitúra frappáns jellegét, ezért az ilyen módosításokat érdemes megfontolni.

Anyagszükséglet

A POLCOK DARABJAI

A SZEKRÉNYEK DARABJAI