Az asztali lámpák általában talpas állványból, izzófoglalatból és
huzalvázas ernyőből állnak. A talpas állvány lehet esztergált fa, kerámia
dísztárgy, de számtalan más anyagokból összeállított is megfelel a céljainknak,
ha elég nehéz lesz a talprészük. A könnyen felboruló lámpák ugyanis sok
bosszúságot okozhatnak. Foglalatként használhatunk normál izzólámpákhoz
használatosakat, de éjjeli lámpákhoz előnyösebb a kis foglalatot (E 14) alkalmazni,
mert ezeknek kicsi a méretük. Ha viszont energiatakarékos izzókat akarunk lámpánkhoz
használni, akkor kénytelenek vagyunk annak a menetéhez igazodó foglalatot az
állványra erősíteni. Sőt, ebben az esetben még azt is vegyük figyelembe, hogy ezek
magasabbak, nehezebbek a szokványos izzóknál ezért a lámpa súlyeloszlása is
kedvezőtlenebb lesz. Ezen segíthetünk, ha a lámpa talpába nehéz fémlapot,
ólomsörétet, vagy forrasztóón tömböt építünk be.
A lámpaernyőkhöz általában huzalból összeforrasztott váz szükséges, amire a
különféle anyagokból kiszabott huzatokat felerősíthetjük. A kis lámpákhoz való
ernyővázakat 2 mm-es rézhuzalból a legkönnyebb kialakítanunk, a darabok
összeerősítéséhez pedig megfelel a lágyforrasztás is. Huzatként pedig
lámpaernyőkartont, színes kartonokat, textíliákat, vékony parafát is
választhatunk. A célunk mindig az legyen, hogy lámpánk ne csak célszerű, hanem
mutatós is legyen, mivel ez egyben szobánk egyik berendezési tárgya is. Az
általánosságok után pedig íme néhány kis lámpa elkészítési leírása.
A sima, egyszerű formák kedvelőinek bizonyára elnyeri a tetszését ez a
skandináv jellegű lámpa. Állványa esztergált fa, ernyője pedig vastag
lámpaernyőkarton, kimondottan éjjeliszekrényre való (1). Akinek módja van
faesztergálásra, maga is kialakíthatja az állványt, de külön a talpát, és külön
az oszlopát. Anyagául a bükkfa lenne az igazi, ám sűrű erezetű fenyőfából is
kialakíthatjuk. A kúpos talphoz menesztőtárcsára fogassuk fel az alapanyagként már
előre kivágott fatömböt, majd nagyoljuk a talpat méretre. A talp aljába
forgácsoljunk 5-7 mm mély üreget a talpnehezék számára, majd fordítsuk meg a
korongot, és esztergáljuk ki a kúppalástot is. Az oszlop számára kis beszúrással
határoljuk le, majd üregeljük ki a csapfészket. A felület finomításához élesre
fent kést használjunk, és kis fogásokkal forgácsoljuk simára a kúppalástot. A talp
élét finoman, csiszolással kerekítsük le. Az oszlop kiesztergálásához 25, a
tetején levő nagyobb oszlopfejhez pedig 35 mm-es farúdra, vagy négyszöglécre van
szükség, amelyből forgócsúccsal megtámasztva esztergáljuk ki az oszlopot. Mindkét
végére készítsünk csapot, hogy majd a talpba, illetve az oszlopfejbe tudjuk
ragasztani. Az oszlopba két oldalról fúrjunk be 8 mm-es fúróval, majd ha a két furat
nem érne össze, akkor egy hosszúszárú cigányfúróval nyissuk össze a hálózati
vezeték számára szükséges hosszanti furatot. A fa alkatrészeket ragasszuk össze,
lakkozzuk le, majd az oszlop központi furatába egy menetes csőbetéttel fogassuk fel a
foglalatot.
A kis lámpa ernyőjéhez három huzalkarikát kell készítenünk. A felsőhöz
forrasszuk hozzá a felfogó szárakat, és a végükön levő gyűrű segítségével
szorítsuk a foglalat alá. A foglalatot kössük be, csavarjunk bele 5-15 W-os
parfümizzót, hálózati vezetékét húzzuk át az oszlop közepén, majd a talp
peremébe vésett fészekbe ragasztva rögzítsük (2). Szereljünk rá egy függő
billenőkapcsolót és villásdugót. A talp süllyesztékébe szabjunk ki 3 mm vastag
rézlemezből beleillő korongot, és egy kis facsavarral fogassuk a talphoz. A talp
aljára szabjunk ki vékony posztókorongot, majd ezt ragasszuk rá. Most már csak
lámpánk ernyőjét kell elkészítenünk. Ehhez vastag lámpaernyőkartont használjunk.
A palástot az adott átmérőjű kúphoz szerkesszük ki. A kivágott palástot belső
lapoló csíkkal aláfedett szélekkel ragasszuk össze, majd diszperziós ragasztóval
bőven bekenve rögzítsük az ernyővázra. Ha pedig azt akarjuk, hogy felülről se
vetüljön sok fény a mennyezetre, akkor lámpaernyőkartonnal bevont vastagabb
kartonkorongot ragasszunk az ernyő tetejére, és a kész lámpát máris az ágyunk
melletti szekrénykére, vagy asztalkára helyezhetjük, az ébresztőóra mellé.
Ha kerámiaváza lesz lámpánk állványa, akkor az oldalába lyukat kell
fúrnunk a tápvezeték számára, és ernyőjét szélesebbre, színesebbre is
készíthetjük (3). A lyukat keményfémlapkás fúróval, vízzel hűtve, lassú
fordulattal fúrjuk ki. A fúrót pedig kis előtolással, érzéssel mélyítsük az
anyagba. Különösen akkor vigyázzunk, amikor a fúró hegye kezd kilépni az anyagból,
mert a szélesedő lyuk szélén könnyen kitörhet a rideg anyag. Ha a kerámiaedény
könnyűnek, borulékonynak tűnne, akkor a vezeték behúzása után töltsünk bele
félig híg gipszet. Amíg a gipsz köt, készítsük el az ernyő huzalvázát. Anyagául
most is 2 mm-es rézhuzalt válasszunk, amiből hajlítsuk meg a kúp alakú ernyő alsó
és felső szélét merevítő karikákat. A kisebb ernyőket, amelyekre vastag kartonból
kiszabott huzatot erősítünk majd, nem szükséges oldalsó tartópálcákkal
megerősítenünk. Az ernyő központosításához és állványra erősítéséhez
azonban most is a foglalat alá kerülő központi gyűrű és néhány támasztó pálca
szükséges. Ezeket az alsó karikával síkba állítva is felforraszthatjuk. Ha pedig
nem öltésekkel, hanem ragasztással kívánjuk a borító anyagát a vázra erősíteni,
akkor célszerű a huzalvázat fehér színű, öntapadó papírszalaggal körbetekerve
bevonni.
Az ernyő esetünkben kettősfedésű legyen. A vázra a sima lámpaernyőkartonból
kivágott palástot ragasszuk fel előbb. Az anyagvégeket most is lapoló csíkkal,
belülről fogjuk össze. Ha pontosan szerkesztettük ki a palástot, vázra ragasztása
nem okozhat gondot. Az ernyőt felül nem feltétlenül szükséges lefednünk. Ez lesz az alap, amire felhúzhatjuk a lámpa színes,
"rakott szoknyáját". Ennek anyaga lehet bármilyen tarka mintás
csomagolópapír, amelyre az ernyő aljánál nagyobb sugárral húzzunk egy körívet,
majd a középpontból sugárirányba simítócsonttal húzzunk egyeneseket (4). Az alsó
köríven mérve az egyenesek 20-40 mm távolságba legyenek attól függően, hogy milyen
méretű berakást kívánunk készíteni. A megnyomott papír szeletkéit hajtogassuk
egymásra (5), majd próbaként illesszük a simapalástú ernyőre, és a felső
kontúrját jelöljük be (6). Ha a csomagolóanyag nem adja ki a szükséges
palástfelületet, akkor azt lapolva, újabb hajtogatott darabbal toldjuk meg. A rakott
huzatot összefogva, tűbe fűzött fonállal fogjuk össze, majd úgy húzzuk széjjel,
hogy a szelvények egyforma távolságra legyenek egymástól. A mintás
"szoknyát" felülről húzzuk a sima ernyőre, majd a fonalvégek
meghúzásával szabályozzuk be véglegesen az alsó részét (6). Ezt követően a
hajtogatott palástot húzzuk le, belső éleit kenjük be sűrű ragasztóval, majd
újból az ernyőre illesztve rögzítsük véglegesen. A hajtások belső élét
eligazgatva simítócsonttal nyomjuk az alatta levő ernyőpalástra. A felül levő
hajtásokat nem szükséges fonallal összefogni, elégséges, ha kicsit több ragasztót
kenünk az élük alá. Eligazításuk és a ragasztó megkötése után nem fognak már
elmozdulni.
A sima palástú, vastag lámpaernyőkartonnal bevont ernyőket akár kézzel
festett, vagy festősablonnal kialakított mintákkal is díszíthetjük (7). Ehhez
különféle pácokat, esetleg vízfestéket használjunk. A mintázáshoz, pl.
használhatunk vízzel hígított színező pasztába mártott szivacsot, vagy
összegyűrt textíliát is. Az ilyen mintázást azonban lehetőleg még a palástanyag
vázra erősítése előtt végezzük el, és ügyeljünk arra is, hogy a karton e közben
ne legyen nagyon nedves, mert akkor hullámossá válhat. Ez azonban elkerülhető, ha a
kartont előzőleg enyves ragszalaggal egy asztal lapjára rögzítjük, majd a
mintázást követően tiszta vízzel átfújva hagyjuk megszáradni. A karton száradás
közben kifeszül, így már akadály nélkül alakra szabhatjuk, a vázra
erősíthetjük. A kész ernyőt fújjuk be vékonyan matt, vagy selyemfényű színtelen
lakkal, hogy tartósabb legyen. Ha pedig textilanyagból kívánunk különleges
ernyőhuzatot készíteni (8), akkor 3 mm-es huzalból, távtartó pálcákkal oldalról
is megerősített vázat készítsünk, és erre feszítsük fel az előre kiszabott
textilhuzatot. Ezeket öltésekkel rögzítsük a vázra (9), majd különféle
paszományszalagok felvarrásával tüntessük el a rögzítő öltéseket.
Éjjeli lámpák
Kivel nem fordult már elő, hogy mély álmából, valami okból hirtelen felriadt. Ilyenkor gyorsan felgyújtjuk az ágyunk melletti lámpát, hogy elűzzük a rossz álom okozta szorongásunkat. Erre nagyon jók a gyenge fényű éjjeli lámpák. Ernyőjük takarja az izzót, jórészt csak lefelé világítanak, a környezetüket meg éppen csak derengésbe vonják. Számtalan formában léteznek, és ha nem akarunk érte pénzt adni, akár magunk is elkészíthetjük egyszerűbb asztali változatait. A következőkben az ilyen lámpák készítéséhez adunk néhány tippet olvasóinknak.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Béléstest és pincefalazó más célra
Általában az a szabály, hogy minden eszközt, tárgyat, alkatrészt használjunk a rendeltetésének megfelelően. De a kivétel erősíti a szabályt, itt van pár példa ennek megerősítésére. Szépek,...
Világítás a nappaliban
A nappaliban – főleg, ha amerikai konyhás a lakásunk – szinte minden típusú világításnak van szerepe és hangulata. A legtöbb család a nappaliban vagy a konyha-nappaliban tölti ideje legnagyobb...