Éjjeli lámpák

Kivel nem fordult már elő, hogy mély álmából, valami okból hirtelen felriadt. Ilyenkor gyorsan felgyújtjuk az ágyunk melletti lámpát, hogy elűzzük a rossz álom okozta szorongásunkat. Erre nagyon jók a gyenge fényű éjjeli lámpák. Ernyőjük takarja az izzót, jórészt csak lefelé világítanak, a környezetüket meg éppen csak derengésbe vonják. Számtalan formában léteznek, és ha nem akarunk érte pénzt adni, akár magunk is elkészíthetjük egyszerűbb asztali változatait. A következőkben az ilyen lámpák készítéséhez adunk néhány tippet olvasóinknak.

lampa_01.jpg (18304 bytes)Az asztali lámpák általában talpas állványból, izzófoglalatból és huzalvázas ernyőből állnak. A talpas állvány lehet esztergált fa, kerámia dísztárgy, de számtalan más anyagokból összeállított is megfelel a céljainknak, ha elég nehéz lesz a talprészük. A könnyen felboruló lámpák ugyanis sok bosszúságot okozhatnak. Foglalatként használhatunk normál izzólámpákhoz használatosakat, de éjjeli lámpákhoz előnyösebb a kis foglalatot (E 14) alkalmazni, mert ezeknek kicsi a méretük. Ha viszont energiatakarékos izzókat akarunk lámpánkhoz használni, akkor kénytelenek vagyunk annak a menetéhez igazodó foglalatot az állványra erősíteni. Sőt, ebben az esetben még azt is vegyük figyelembe, hogy ezek magasabbak, nehezebbek a szokványos izzóknál ezért a lámpa súlyeloszlása is kedvezőtlenebb lesz. Ezen segíthetünk, ha a lámpa talpába nehéz fémlapot, ólomsörétet, vagy forrasztóón tömböt építünk be.
A lámpaernyőkhöz általában huzalból összeforrasztott váz szükséges, amire a különféle anyagokból kiszabott huzatokat felerősíthetjük. A kis lámpákhoz való ernyővázakat 2 mm-es rézhuzalból a legkönnyebb kialakítanunk, a darabok összeerősítéséhez pedig megfelel a lágyforrasztás is. Huzatként pedig lámpaernyőkartont, színes kartonokat, textíliákat, vékony parafát is választhatunk. A célunk mindig az legyen, hogy lámpánk ne csak célszerű, hanem mutatós is legyen, mivel ez egyben szobánk egyik berendezési tárgya is. Az általánosságok után pedig íme néhány kis lámpa elkészítési leírása.
lampa_02t.jpg (13401 bytes)A sima, egyszerű formák kedvelőinek bizonyára elnyeri a tetszését ez a skandináv jellegű lámpa. Állványa esztergált fa, ernyője pedig vastag lámpaernyőkarton, kimondottan éjjeliszekrényre való (1). Akinek módja van faesztergálásra, maga is kialakíthatja az állványt, de külön a talpát, és külön az oszlopát. Anyagául a bükkfa lenne az igazi, ám sűrű erezetű fenyőfából is kialakíthatjuk. A kúpos talphoz menesztőtárcsára fogassuk fel az alapanyagként már előre kivágott fatömböt, majd nagyoljuk a talpat méretre. A talp aljába forgácsoljunk 5-7 mm mély üreget a talpnehezék számára, majd fordítsuk meg a korongot, és esztergáljuk ki a kúppalástot is. Az oszlop számára kis beszúrással határoljuk le, majd üregeljük ki a csapfészket. A felület finomításához élesre fent kést használjunk, és kis fogásokkal forgácsoljuk simára a kúppalástot. A talp élét finoman, csiszolással kerekítsük le. Az oszlop kiesztergálásához 25, a tetején levő nagyobb oszlopfejhez pedig 35 mm-es farúdra, vagy négyszöglécre van szükség, amelyből forgócsúccsal megtámasztva esztergáljuk ki az oszlopot. Mindkét végére készítsünk csapot, hogy majd a talpba, illetve az oszlopfejbe tudjuk ragasztani. Az oszlopba két oldalról fúrjunk be 8 mm-es fúróval, majd ha a két furat nem érne össze, akkor egy hosszúszárú cigányfúróval nyissuk össze a hálózati vezeték számára szükséges hosszanti furatot. A fa alkatrészeket ragasszuk össze, lakkozzuk le, majd az oszlop központi furatába egy menetes csőbetéttel fogassuk fel a foglalatot.
A kis lámpa ernyőjéhez három huzalkarikát kell készítenünk. A felsőhöz forrasszuk hozzá a felfogó szárakat, és a végükön levő gyűrű segítségével szorítsuk a foglalat alá. A foglalatot kössük be, csavarjunk bele 5-15 W-os parfümizzót, hálózati vezetékét húzzuk át az oszlop közepén, majd a talp peremébe vésett fészekbe ragasztva rögzítsük (2). Szereljünk rá egy függő billenőkapcsolót és villásdugót. A talp süllyesztékébe szabjunk ki 3 mm vastag rézlemezből beleillő korongot, és egy kis facsavarral fogassuk a talphoz. A talp aljára szabjunk ki vékony posztókorongot, majd ezt ragasszuk rá. Most már csak lámpánk ernyőjét kell elkészítenünk. Ehhez vastag lámpaernyőkartont használjunk. A palástot az adott átmérőjű kúphoz szerkesszük ki. A kivágott palástot belső lapoló csíkkal aláfedett szélekkel ragasszuk össze, majd diszperziós ragasztóval bőven bekenve rögzítsük az ernyővázra. Ha pedig azt akarjuk, hogy felülről se vetüljön sok fény a mennyezetre, akkor lámpaernyőkartonnal bevont vastagabb kartonkorongot ragasszunk az ernyő tetejére, és a kész lámpát máris az ágyunk melletti szekrénykére, vagy asztalkára helyezhetjük, az ébresztőóra mellé.
lampa_04t.jpg (19350 bytes)Ha kerámiaváza lesz lámpánk állványa, akkor az oldalába lyukat kell fúrnunk a tápvezeték számára, és ernyőjét szélesebbre, színesebbre is készíthetjük (3). A lyukat keményfémlapkás fúróval, vízzel hűtve, lassú fordulattal fúrjuk ki. A fúrót pedig kis előtolással, érzéssel mélyítsük az anyagba. Különösen akkor vigyázzunk, amikor a fúró hegye kezd kilépni az anyagból, mert a szélesedő lyuk szélén könnyen kitörhet a rideg anyag. Ha a kerámiaedény könnyűnek, borulékonynak tűnne, akkor a vezeték behúzása után töltsünk bele félig híg gipszet. Amíg a gipsz köt, készítsük el az ernyő huzalvázát. Anyagául most is 2 mm-es rézhuzalt válasszunk, amiből hajlítsuk meg a kúp alakú ernyő alsó és felső szélét merevítő karikákat. A kisebb ernyőket, amelyekre vastag kartonból kiszabott huzatot erősítünk majd, nem szükséges oldalsó tartópálcákkal megerősítenünk. Az ernyő központosításához és állványra erősítéséhez azonban most is a foglalat alá kerülő központi gyűrű és néhány támasztó pálca szükséges. Ezeket az alsó karikával síkba állítva is felforraszthatjuk. Ha pedig nem öltésekkel, hanem ragasztással kívánjuk a borító anyagát a vázra erősíteni, akkor célszerű a huzalvázat fehér színű, öntapadó papírszalaggal körbetekerve bevonni.
Az ernyő esetünkben kettősfedésű legyen. A vázra a sima lámpaernyőkartonból kivágott palástot ragasszuk fel előbb. Az anyagvégeket most is lapoló csíkkal, belülről fogjuk össze. Ha pontosan szerkesztettük ki a palástot, vázra ragasztása nem okozhat gondot. Az ernyőt felül nem feltétlenül szükséges lampa_06a.jpg (13054 bytes)lefednünk. Ez lesz az alap, amire felhúzhatjuk a lámpa színes, "rakott szoknyáját". Ennek anyaga lehet bármilyen tarka mintás csomagolópapír, amelyre az ernyő aljánál nagyobb sugárral húzzunk egy körívet, majd a középpontból sugárirányba simítócsonttal húzzunk egyeneseket (4). Az alsó köríven mérve az egyenesek 20-40 mm távolságba legyenek attól függően, hogy milyen méretű berakást kívánunk készíteni. A megnyomott papír szeletkéit hajtogassuk egymásra (5), majd próbaként illesszük a simapalástú ernyőre, és a felső kontúrját jelöljük be (6). Ha a csomagolóanyag nem adja ki a szükséges palástfelületet, akkor azt lapolva, újabb hajtogatott darabbal toldjuk meg. A rakott huzatot összefogva, tűbe fűzött fonállal fogjuk össze, majd úgy húzzuk széjjel, hogy a szelvények egyforma távolságra legyenek egymástól. A mintás "szoknyát" felülről húzzuk a sima ernyőre, majd a fonalvégek meghúzásával szabályozzuk be véglegesen az alsó részét (6). Ezt követően a hajtogatott palástot húzzuk le, belső éleit kenjük be sűrű ragasztóval, majd újból az ernyőre illesztve rögzítsük véglegesen. A hajtások belső élét eligazgatva simítócsonttal nyomjuk az alatta levő ernyőpalástra. A felül levő hajtásokat nem szükséges fonallal összefogni, elégséges, ha kicsit több ragasztót kenünk az élük alá. Eligazításuk és a ragasztó megkötése után nem fognak már elmozdulni.
lampa_07.jpg (11073 bytes)A sima palástú, vastag lámpaernyőkartonnal bevont ernyőket akár kézzel festett, vagy festősablonnal kialakított mintákkal is díszíthetjük (7). Ehhez különféle pácokat, esetleg vízfestéket használjunk. A mintázáshoz, pl. használhatunk vízzel hígított színező pasztába mártott szivacsot, vagy összegyűrt textíliát is. Az ilyen mintázást azonban lehetőleg még a palástanyag vázra erősítése előtt végezzük el, és ügyeljünk arra is, hogy a karton e közben ne legyen nagyon nedves, mert akkor hullámossá válhat. Ez azonban elkerülhető, ha a kartont előzőleg enyves ragszalaggal egy asztal lapjára rögzítjük, majd a mintázást követően tiszta vízzel átfújva hagyjuk megszáradni. A karton száradás közben kifeszül, így már akadály nélkül alakra szabhatjuk, a vázra erősíthetjük. A kész ernyőt fújjuk be vékonyan matt, vagy selyemfényű színtelen lakkal, hogy tartósabb legyen. Ha pedig textilanyagból kívánunk különleges ernyőhuzatot készíteni (8), akkor 3 mm-es huzalból, távtartó pálcákkal oldalról is megerősített vázat készítsünk, és erre feszítsük fel az előre kiszabott textilhuzatot. Ezeket öltésekkel rögzítsük a vázra (9), majd különféle paszományszalagok felvarrásával tüntessük el a rögzítő öltéseket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: éjjel, lámpa

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hódító fények

Napjainkban a modern bútorok tervezésénél, a design és a korszerű anyagok kiválasztása mellett, különös hangsúlyt kap a világítástechnika is. Egy megfelelően megvilágított bútor nemcsak...


Éjjeliszekrények

Függetlenül attól, hogy kinek-kinek mekkora lakása van, és abban a hálóhely hogyan van kialakítva, éjjeliszekrényre – vagy funkciójában éjjeliszekrényre – szükség van.