Előzetesként még annyit, hogy most csak a vagyonvédelem mechanikus
eszközeivel foglalkozunk. Ez nem azt jelenti, hogy az elektronikus védelmi eszközöket
kevésbé fontosnak tartjuk. Minden tapasztalat amellett szól, hogy a mechanikus és
elektronikus (riasztós) védelem együttesen a leghatásosabb. A szétválasztásnak
inkább terjedelmi okai vannak, és később természetesen a riasztókra is
visszatérünk majd.
Tudomásul kell vennünk, hogy lakásunk védelméről sem a rendőrség, sem más nem fog
gondoskodni; ebben legelsősorban is magunkra kell számítanunk. Nekünk kell eldönteni,
hogy mekkora költséget tudunk szánni vagyonunk biztonságára, mennyi az elfogadható
és mennyi a megfelelő biztonság.
Segítségül - keretes írásunkban - szó szerint közöljük a Magyar Biztosítók
Szövetségének (MABISZ) ajánlásait a minimális, a részleges és a teljes körű
mechanikai védelemre, a lakások vonatkozásában. Áttanulmányozását két okból is
ajánljuk. Az egyik az, hogy a biztosítóval szemben kártérítési igénnyel -
betörés esetén - csak akkor léphetünk fel, ha a biztosításunkhoz előírt
mechanikai lakásvédelemről gondoskodtunk. Nem kevésbé fontos szempont az is, hogy az
elvárásokból megítélhetjük saját biztonságunkat; vajon lakásunk ajtajai, ablakai,
a zárak megfelelnek-e legalább a minimális követelményeknek.
A biztonsági szint fokozását valószínűleg pénzköltéssel kell kezdenünk.
Óvakodjunk azonban azoktól a házalóktól, akik kissé erőszakosan, viszont olcsón
kínálnak primitív hevederzárakat, kiegészítő zárakat. Sokszor azonban csak az
előleg kifizetéséig jutunk velük, többet vissza sem jönnek. Az 5-6 ezer forintért
kínált silány hevederzárak még felszerelés esetén sem nyújtanak megfelelő
biztonságot, nem beszélve arról, hogy az alkalmi szerelő akár másolatot is
készíthetett az általa beszerelt zár kulcsáról. Csak megfelelően leellenőrizhető,
telephellyel, üzlettel rendelkező szakcégtől, szakkereskedőtől vásároljunk
minőségi eszközöket. Erre a minőségre a legelfogadhatóbb garancia a MABISZ
minősítés, amelyet (ha van) a szakelőadók természetesen megmutatnak a vevőnek. Azt
is figyeljük meg, hogy a minősítés nem járt e még le; a betörők is fejlődnek
ugyanis, emiatt a minősítő okirat 3 év után érvényét veszti, ha nem újítják
meg.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásbetörések döntő többségét
a nyílászárók - ajtók, ablakok - feltörésével, erőszakos kinyitásával követik
el (1). A faláttörés, tetőbontás stb. nagyon ritka, lakásbetörésre nem jellemző.
Éppen ezért a nyílászárok biztonságát kell alaposan szemügyre venni; a második
emeletig az ablakokat is, ennél magasabban pedig elsősorban a bejárati ajtót. Sajnos
újabban még az emeleti lakások ellen is követtek el lakásfeltöréseket, ezért
néhány gondolatot ezzel is kell foglalkoznunk. Elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy
nincs-e olyan tárgy az ablakaink közelében, ami jó mászóka lehet egy ügyesebb
betörő számára. Villámhárító vezetékére, esőcsatornára, házhoz közel álló
fára és hasonlókra gondolunk, és ha ilyet találunk, akkor ne érezzük magunkat
túlságos biztonságban, még a második, harmadik emeleten sem. Persze csak addig, amíg
a megfelelő ellenlépéseket nem tettük meg. A fa koronája esetleg kissé
visszavágható, az esőcsatorna vagy a villámhárító szakszerűen áthelyezhető az
ablakoktól távolabbra, sima falfelületre. Végső esetben pedig marad az ablak
védelme; az egyszerűbb megoldás a védőfólia - amely ilyen esetben hatásos lehet - a
biztonságosabb pedig a védőrács.
Az alacsonyabban fekvő ablakokat mindenképpen védenünk kell. Bizonyos
fokú védelmet itt is jelentenek az üvegre ragasztható átlátszó fóliák (2), de
azért ezeket elsősorban arra találták ki, hogy egy betört kirakatba ne lehessen
azonnal benyúlni, vagy a kivágott, kitört üveg nyílásán ne lehessen benyúlni, és
a kilincset elfordítani. (Gondoljunk viszont arra, hogy a fóliák sokszor semlegesítik
az üvegvágásra, törésre működő riasztókat.) Ahol a betörő számára néhány
percnél több idő áll rendelkezésre, ott már inkább a védőrácsot (3, 4)
ajánljuk, ezen belül is inkább az ablakkal nem együttnyíló, a falba megfelelően
rögzített megoldást (lásd a MABISZ ajánlását).
A rácsok felszerelésekor ne felejtkezzünk meg arról, hogy amíg az alsó lakásnak
védelmet jelent egy erős rács, addig a felette lakó éppen emiatt válik
sérülékenyebbé; a rács ugyan is kitűnő mászókát jelent a betörő számára.
Jelenleg nincs mód - és nem is lenne igazságos - egy földszinti lakás lakóját a
rács felszerelésében korlátozni. Tudomásul kell vennünk, viszont, hogy ebben az
esetben - ha kicsi a távolság a felette lévő ablakig - akkor a rácsszerelést
folytatni kell.
Külön figyeljünk az erkélyekre, loggiákra, mert ezek még egy magasabban lévő
lakást is sérülékenyebbé tehetnek. Itt sajnos gondolnunk kell még arra is, hogy
felülről (pl. lapostetőről, vagy kevésbé jól védett lakásból) kötélen
ereszkedhet le a betörő, és az erkélyre bemászva már van lehetősége az
erkélyajtó kinyitására. Az összes erkély berácsozását persze mi sem szívesen
ajánlanánk, de az erkélyajtó megerősítését, zárható kilinccsel (5) való
ellátását azért igen. (Figyelem! Ha a kulcsot praktikussági okból belülről a
zárban tartjuk, akkor ez a megoldás sem ér sokat.) Bár az elektronikus védelmekre
való előre utalást tulajdonképpen bárhol megtehettük volna, az erkélyek
védelménél ezt a lehetőséget mindenképpen figyelembe ajánljuk.
Az ablakok és akár az erkélyajtók (6) védelménél ne felejtkezzünk
meg még egy lehetőségről, a redőnyről. Biztonsági célokra gyártanak fémből
készült, igen szilárd, sőt zárható, vagyis a lehúzás után belülről
rögzíthető biztonsági redőnyöket is. Ezek elsősorban az éjszakai besurranók ellen
jók. Napközben nemigen tarthatjuk állandóan lehúzva az összes redőnyt (de egy-egy
kritikus ablakon igen), a hosszabb időre magára hagyott lakásnál meg éppen nem
ajánljuk, hogy a tájékozódó betörő számára jelzést adjunk; a lakás napok óta
üresen áll, "szabad a vásár". Meglévő fa- vagy műanyagredőnyhöz
ajánljuk még, hogy egyszerű, házilagos megoldással akadályozzuk meg a redőny
feltolását; pl. egy keresztfuraton átdugott szeggel, stifttel.
Most értünk még csak a legkritikusabb ponthoz és egyben a leggyakoribb
lakásbetörési formához, a bejárati ajtóhoz. A tömblakásoknál jóformán ez az
egyetlen behatolási lehetőség, de még a családi házaknál is az ajtófelfeszítés a
legelterjedtebb betörési módszer. Sokszor persze azért is, mert silány, rossz
minőségű ajtómegoldásokkal igen-igen megkönnyítjük a bűnözők dolgát. Induljunk
hát el talán a leggyengébb megoldástól, és innen haladjunk a biztonságosabbak
felé.
Tudnunk kell, hogy egy ajtó biztonsága a leggyengébb láncszemétől függ. A régi,
lakótelepi bejárati ajtók fenyőléc keretbe helyezett farostlemez burkolású,
"könnyűszerkezetes" megoldások. Ezek betörés elleni biztonsága a nullával
egyenlő. Ezeknél az ajtóknál a meglévő hengerzárbetétet jobb minőségűre
teljesen fölösleges kicserélni, hiszen egyetlen mozdulattal beszakíthatók, egy
erősebb csavarhúzóval befeszíthetők. A minimális biztonságot itt - a biztosítók
elvárásainak is megfelelően - a négypontos zárás létrehozása jelenti, a
következőképpen.
A meglévő - a kilincset is mozgató - zár felé szereljünk egy jó minőségű
kiegészítő zárat; akár bevéső, akár ún. rászegezős kivitelűt (7). Fontos, hogy
a zárbetét kívülről megfelelően védve legyen. A legkritikusabb feszítő
magasságban (kb. 80 cm) hevederzárat szereljünk fel (8, 9). Ez két ponton záródik
(így van meg összesen az előírás szerinti négy), és egyben a pánt oldal felől a
kiemelést is gátolja, vagyis az ajtót nem lehet leemelni a pántról. Igen fontos, hogy
a hevederzár zárlemezei ne a gyenge minőségű tokra, hanem közvetlenül a falra
legyenek erősítve, mindkét oldalon. Meg kell mondani azonban, hogy az ajtók ettől
még továbbra is sérülékenyek maradnak, de az erőszakos behatolást már némiképpen
lelassítottuk.
Ha a védelemben tovább kívánunk haladni, akkor az ajtó pántoldali védelmét
erősíthetjük kissé, pl. kiemelésgátló felszerelésével (10, 11). A zárt ajtónál
tulajdonképpen ez is egy további záródó pontot jelent, persze csak akkor, ha a tok
szilárdsága elfogadható.
Ezzel értünk igazán a következő fokozathoz; a gyenge léc ajtókeretet szögvassal
erősítsük meg, de még inkább cseréljük ki új, acél zártszelvényből
készültre. A tokot a falazathoz rögzítsük falazókörmökkel, vagy megfelelő számú
dübellel. Az erős tok a felszerelt zárak szilárdságát is javítja, és az egész
ajtó biztonságát növeli, különösen, ha a pántok álló részét ráhegesztjük a
tokra.
Most már újra maga az ajtószárny a leggyengébb pont, ezt kell
erősítenünk. A meglévő - farostlemez borítású - ajtón némiképpen segít egy
lemezborítás. Erre a viszonylag erős, de nem túlságosan nehéz, 2 mm vastag
alumínium ötvözetű lemez lehet például megfelelő, amelyet kívülről, kapupánt
csavarokkal rögzítsünk az ajtó lapjára. Ezzel nem csak az ajtó szilárdsága nő,
hanem a feszítési pontoknál nehezebb a feszítővasnak fészket képezni, a vasat
megtámasztani. A megerősített fa ajtónál természetesen sokkal erősebb a teljesen
fémből készült megoldású, de nyilván költségesebb is.
Ugyancsak viszonylag sérülékenyek a régi bérházak kétszárnyú bejárati ajtajai.
Ezek közül is leginkább a lencsés húzóriglis változat a leggyengébb, melyet
befeszítve, a riglit egyszerűen felhúzzák, és a két szárny kitárul. Ez ellen úgy
védekezhetünk, hogy a riglit egy vékony alumínium lemez-csíkkal fedjük le, amelyet
az ajtóhoz csavarozunk. Közvetlenül a riglit is átfúrhatjuk, és egy oldható csavart
hajthatunk keresztül rajta. Az átfordítós rigli már nehezebben nyitható ki, de
azért ennek is érdemes lemezzel borítani az átfordító karját.
A kétszárnyú ajtókra kifejlesztett, négy ponton záródó hevederzár (13)
mindenképpen ajánlatos ezekre a bejárati ajtókra. Ez a riglihúzós módszert is
megakadályozza, és egyben egy szilárd, erős zár kerül az ajtóra. Egy gyenge pont
azonban még sokszor ilyenkor is marad. A kazettás ajtók vázszerkezete viszonylag
erős, de a kazetta borítólapja berúgható, és a zárt ajtón egy akkora lyuk
keletkezik, amelyen könnyedén át lehet bújni. Érdemes ezért a kazettás ajtókat is
belülről lemezborítással megerősíteni. Még jobb az ajtószárnyra szerelt külső
rács, melyet kívülről nem oldható kapupánt csavarokkal, nagy méretű alátétek
felhasználásával erősítsünk az ajtóra. A legbiztonságosabb pedig - akár egy-,
akár kétszárnyú ajtóról van szó - a rácsos ajtó, a falba rögzített pántokkal
és megfelelő zárral. Lehet, hogy ennek a nyitása, zárása kicsit
"macerásabb", de legtöbbször már maga a rácsos ajtó elrettenti a rossz
szándékú betolakodót.
Tulajdonképpen most értünk csak oda, ahol legtöbbször kezdeni akarják az ajtó
biztonságának növelését, a megfelelő zár kiválasztásához. Akkor érdemes csak
egy jó zárra viszonylag sok pénzt költeni, ha azt egy erős, biztonságos ajtóba
tudjuk beszerelni, és magát a zárat is meg tudjuk védeni. Az elterjedt
hengerzár-betéteknél még az egyszerűbb, ún. egy csapsoros (14) kulcsvariációja is
elegendően nagy ahhoz, hogy álkulccsal nehéz legyen kinyitni (sajnos egyáltalán nem
lehetetlen). A legtöbbször azonban a bajt a rossz szerelés okozza. Az ajtó síkjából
kiálló hengerzárat fogóval eltörik, és az ajtót másodpercek alatt kinyitják. A
legfontosabb szabály tehát, hogy a hengerzárat kívülről olyan pajzzsal védjük meg,
amelyből az egyáltalán nem áll ki (15), a pajzs anyaga erős acél, és csak az ajtó
belseje felől szerelhető. A drágább zárbetétek megfelelő védelemmel vannak
ellátva felfúrás és törés ellen is. A zárbetét rögzítőcsavarjának
meggyengített részét vastag kengyellel erősítik meg (14), a felfúrást pedig
beépített kemény acéltüskékkel akadályozzák meg, amelyek a fúró hegyét
eltérítik.
A hengerzárak esetében az is biztonsági szempont, hogy mennyire könnyű
hozzájuk pótkulcsot készíteni. A jobb gyártók csak ellenőrzötten bocsátanak ki
nyerskulcsot az utángyártáshoz, és a másoláshoz, a zárhoz adott eredeti
kódkártyát is kérik. A több csapsoros (17) hengerzárakhoz eleve körülményesebb
pótkulcsot készíteni, és álkulccsal is nehéz kinyitni őket.
A hengerzáraknál kevésbé sérülékenyek a bevéső kéttollú kulcsos zárbetétek,
ezeknél viszont a megfelelő kombinációs szám a kritikus pont. Az elterjedt ún.
700-as zárak kombinációs száma például túlságosan alacsony, álkulccsal
kinyitható, így nem minősülnek biztonsági zárnak. Ezeknél sokkal jobbak az ún.
súlyzárak, amelyeknél a lamellákat nem rugók, hanem saját súlyuk mozgatja (18). A
kéttollú kulcsos záraknál már magán a kulcson is látható, hogy milyen
kombinációs szám várható tőle, mennyire biztonságos.
Lakásajtóknál nem jellemző, de mellékhelyiségeknél gyakran használnak lakatokat.
Bár ezek között is találunk edzett acélpántú, jó minőségű típusokat (19), de
tudnunk kell, hogy a biztosítók egyetlen lakatot sem tekintenek biztonsági zárnak,
azokat csak kiegészítő zárnak fogadják el.
Utolsó gondolatként arról szólunk még, hogy mit tegyünk, ha kiválóan
megerősített ajtózárunkat a betörő félig-meddig tönkreteszi, esetleg az egyetlen
lakáson kívül lévő kulcs elvész. Ilyenkor magunk ne is próbálkozzunk, hanem
hívjunk szakcéget, akik szakszerűen befejezik azt, amit a betörő félbehagyott.
Szerencsés esetben csak a zárat kell majd kicserélni, és a kalandot ennyivel meg is
ússzuk. Különösen ügyeljünk azonban arra az időszakra, amíg lakásunk bejárata
átmenetileg a fő biztonsági zár nélkül marad, és esetleg csak a kilincses zárral
van bezárva. Volt már rá eset, hogy az először kudarcot valló betörő visszatért,
és a zárcsere előtt könnyedén bejutott az üresen hagyott lakásba.
A lakásbiztonságon tovább lépve az autók lopás elleni védelméről is szólunk
néhány szót, de önmagunkhoz következetesek maradva; csak a mechanikus
védőeszközökről. A szakértők az egyik legjobb megoldásnak a sebváltózárat (20),
illetve a kombinált kézifék-sebváltó zárat (21) tartják. Még az előbbieknél is
hatásosabb lehet az egész kormányt beborító kormányzár (22), mert ennek ráadásul
még elriasztó, elrettentő szerepe is van, de a csak valamelyik kormányszegmensre
kapcsolódó kormányzár már kevésbé jó, mert ha a zárat nem is, de a kormány
"felesleges" darabját pillanatok alatt kifűrészelik. Sajnos ugyanez
vonatkozik a kormányt és a kuplungot összezáró "esernyőre" is. Ez
utóbbinál valamivel jobb a két pedált összezáró pedálzár (23). És persze még
jobb az előbbiek bármiféle kombinációja. A kerékzárakról vegyes a vélemény.
Biztonsági szempontból talán a legjobbnak tűnik, de használata körülményes, és ha
megfeledkezünk róla, akkor veszélyes is lehet.
Mechanikus vagyonvédelem
A legfrissebb statisztikák szerint Magyarországon a betörések száma némileg csökkent, az előző évhez képest, de ezen belül a lakásbetörések száma sajnos növekedett. A gépkocsifeltörések és lopások száma pedig annak ellenére, hogy kismértékben csökkent, de még mindig katasztrofálisan magas. Kénytelenek vagyunk tehát bővebben foglalkozni ezzel a témával. Segítségért a BRFK Vagyonvédelmi Tanácsadó Szolgálatához, ezen belül Cseke Ferenc rendőr őrnagyhoz fordultunk. A következőkben az őrnagy úrral folytatott hosszabb beszélgetésünket foglaljuk össze, illusztrációként pedig a szolgálat irodájában (1051 Bp., Báthori u. 23-25.) látható biztonsági berendezéseket mutatjuk be olvasóinknak.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Ünnepi vásárlás után: vissza az eladóhoz
A karácsony és szilveszter közötti napokban szinte ugyanolyan tömeg vanabevásárlóközpontokban, mint az ünnepek előtt. Sokan szeretnék a nem tetsző vagy felesleges ajándékokat kicseréltetni, és...
Veszélyes fényfűzérek
Az ITM akkreditált Mechanikai és Villamos Laboratóriuma hosszú évek óta vizsgálja a szezonális termékeket annak érdekében, hogy a veszélyesek kiszűrésével elejét vegye a baleseteknek. Idén a...