Felhőtlen örömöm azonban nem tartott sokáig, néhány hét elteltével ugyanis
egyik lámpám "életre kelt". Előbb halkan zizegni kezdett, majd később
"önfényszabályozós" lett, haloványabban kezdett világítani. A bosszantó
zümmögés helyét igyekeztem azonnal behatárolni, mert ez és a fény csökkenése
egyértelműen érintkezési zűrre utalt. Mint kiderült ilyen hibát ezen a lámpán
ennek szinte minden csatlakozó eleme okozhat. Röpke negyedórás szerelési munka után
a lámpát meggyógyítottam, de kis idő múlva a másik lámpa kezdett el zümmögni.
Újabb szerelgetést követően divatos lámpa párosomra egyre gyanúsabban tekintgettem.
Néhány hét alatt annyit szerelgettem őket, mint a száműzöttet két évtized alatt
sem. (Ráadásul fiam asztalán azóta is kitartóan világít, pedig elég keményen
bánik vele.) Miután nem kedvelem a gyakori gyors javításokat, lámparevíziós
délutánt tartottam, és mivel ezt a különféle gyártóktól származó lámpát
feltehetően sokan megvásárolták, apró hibáinak kiküszöböléséhez tán
sorstársaimnak is jól jönnek az alábbi javítási fogások.
Először is
célszerű megtanulnunk lámpánk használatát, pontosabban, hogy mit ne tegyünk vele.
Ajánlatos a legideálisabb pozícióba és magasságba állítanunk a teleszkópjait,
amin azután nemigen célszerű változtatnunk. A csuklóit se állítgassuk gyakorta. A
teleszkópok szorító csavarjai ugyanis kilazulhatnak, és a lámpafej már 60 fokról
lebillenhet. Ezen kívül a laza csuklórészek érintkezési bizonytalanságokat okoznak,
amelynek következtében az izzó halványabban világít, vagy teljesen ki is aludhat. Ne
feledkezzünk el arról, hogy a 220-as hálózati feszültség csak a lámpa fojtó
trafójáig jut el, innen már csak 12 V megy az izzóhoz, mégpedig hat csavaros és
számos csúszó érintkezőn keresztül. Ezek lazulása miatt bizonytalanná válhat az
áram útja, ami fénycsökkenést, nemkívánatos melegedést okoz a gyengén érintkező
vezetőrészeken. A melegedés egyébként a talp- és a lámpafej műanyag burkolatánál
a legveszélyesebb, mert a gémek csavaranyás csuklórészeit ezen alkatrészekben
kialakított fészkek rögzítik. Mivel ezek a burkolati elemek hőre lágyuló
műanyagból készültek, a melegedés hatására megolvadni ugyan nem fognak, de
rideggé, törékennyé válhatnak. A szorító anya meghúzásakor azután már könnyen
letörhet a fészkeknek egy része, és a teleszkópos gém rögzítése így
bizonytalanná válik. Ami pedig a teleszkópokat illeti, ezeket szinte állandó
hibaforrásként kell számon tartani, mert gyakori állítgatásuk során a csőtagok
csúszóbetétei kopnak, így egyre lazábbá válik közöttük az érintkezés.
A csavaranyák és a teleszkópok csuklóinak meghúzásával jórészt megelőzhetők a
kontakthibák és az érintkező felületek felmelegedése, zizegése. A lámpatalp
könnyen leszerelhető, ha a csavarfejeket takaró kis öntapadó gumikorongokat
csipesszel kiemeljük. A talp alja felül legyen, majd a csavarok kihajtása után
leemelhető (1). Vigyázzunk a nyomógombot kitámasztó rúgóra, ezt a talplap
felemelése után vegyük ki. A talp felső burkolatát óvatosan emeljük le az
alaplapról, így már hozzáférünk a vezetékeket szorító anyákhoz, de meghúzásuk
előtt fújjuk be mindegyiket kontaktusjavító spray-vel, pl. WD-40-nel (2). Néhány
perc múlva már meghúzhatjuk az anyákat laposfogóval, vagy kis dugókulccsal (3). Ha a
teleszkópos gém alsó csuklói kilazultak, akkor a végeikre csatlakozó vezetékeket
kössük le, majd húzzuk ki mindkét teleszkópot a fészkéből. A csuklók
tengelycsavarjait most már meghúzhatjuk, de csak pontosan a hornyukba illő
csavarhúzót használva (4), különben kicsorbulhat a nútjuk, és magát a csavart sem
tudjuk kellően szorosra húzni.
Nem árt a legalsó
fémcsőbe csatlakozó fémdugó peremezését is megvizsgálni, mert némelyiken a
bepréselt rögzítés nem elég szoros. Ezt nagyobb harapófogóval, vagy kombinált
fogó élével összenyomva tegyük szorosabbá (5). Mielőtt a gémcsöveket
visszaszerelnénk a helyükre, a csuklójukra permetezzünk kontaktsprayt. A helyükre
visszadugott teleszkópok menetes végére csatlakozó vezeték alól ne spóroljuk ki a
sima, az anya alól pedig a rugós alátétet. Ezek a jó érintkezéshez alapvetően
szükségesek, egyben az anyák kilazulását is meggátolják. A kontaktspray használata
itt is, továbbá minden csavarkötésnél ajánlatos. A talpat újból szereljük össze,
és remélhetően több érintkezési problémánk nem lesz, legalábbis ezen a részen.
Ezzel azonban csak a munka felén vagyunk túl, hátra van még a neheze, mert a
lámpafejet is alaposan meg kell vizsgálnunk. Ehhez előbb az izzót védő üvegburát
kell leszerelnünk, mégpedig a lámpafejet felfelé és vízszintesen tartva. A
rögzítő huzalidomot tartó két csavart hajtsuk ki, majd emeljük ki a védőüveget
(6). Az izzófoglalatot tartó fedőlemezt most már csak egy csavar rögzíti a műanyag
burkolathoz, kicsavarása után leemelhetjük ezt a szerelvényt is, és hozzáférhetünk
- ha nehezen is - a teleszkópok felső végét és a bekötővezetékeket rögzítő
csavarokhoz (7). Lehajtásuk után tegyük félre a foglalatot tartó lemezt, majd a
műanyag fejburkolatot is húzzuk le a teleszkópok végéről. A csuklók csavarjait itt
is húzzuk szorosabbra, a csuklók rögzítő peremezését is tegyük szorossá, majd
kontaktspray-vel kezeljük le.
Ezt követően a foglalatot vegyük kezelésbe. Az izzót óvatosan húzzuk ki, mert
nagyon szűkre szabott a helye, és miközben a búráját tiszta textíliával megfogva
igyekszünk kihúzni, könnyen befeszülhet valamelyik kivezetése, ami a láb
letörését is okozhatja. Nekem egy ilyen rossz mozdulat 470 forintomba került, ennyi
ugyanis egy új izzó ára. A foglalatba csatlakoztató két rövid vezetéket rögzítő
csavart is húzzuk szorosra, a foglalat két hüvelyébe, és a becsatlakozási helyekre
is szórjunk kontaktspray-t (8), majd ezt követően illesszük óvatosan helyére az
izzót.
A műanyag burát
sem árt kissé jobban szemügyre vennünk, ugyanis a foglalattartó lemezt és az
üvegburát lefogó huzalidomot rövid önmetsző csavarok tartják, amelyek csak néhány
ki-, becsavarást bírnak ki. Az egyik lámpámon, pl. egy üvegtartó csavar unta meg a
fészkét, és kipattant, a forró védőüveg meg elémpottyant. Ezt megelőzendő,
célszerű, hogy legalább e két helyre hosszabb csavarokat használjunk, de
természetesen csak mélyebbre fúrt lyukakba hajtsuk be a hosszabb hengeresfejű
csavarokat. Jobb lenne ugyan menetes fémhüvelyeket a lyukakba ragasztani, csakhogy
ezeket nehéz házilag elkészíteni.
Miután a lámpafej burkolatát is kijavítottuk, e darabot illesszük fel a teleszkóp
csuklók végére, alátétek, anyák segítségével kössük végeikre a foglalat
bekötő vezetékeit, majd az üvegbúra és a huzalidom helyére illesztése után az
utolsó három felfogócsavart is hajtsuk a fészkükbe, majd próbáljuk ki a lámpát.
Elárulhatom, hogy a javítások ellenére sem biztos, hogy világítani fog. Először
jómagam sem értettem a helyzetet, hisz minden kritikus pontot leápoltam, a lámpának
világítania kéne, de mégsem ezt tette. Nem számoltam viszont a teleszkópszárakkal,
amelyek csúszóérintkezőkkel csatlakoznak egymáshoz. Ezután teljesen összetoltam a
csöveiket, és jó alaposan beecseteltem WD-40-nel. Néhány kihúzás, majd újbóli
összetolás után felvillant ugyan a lámpa fénye, de azután újból elszunnyadt. Oka a
fémcsövek rossz érintkezése. A csúszó érintkezők rossz kontaktusa ugyanis útját
állhatja a 12 V-os feszültségnek. Ennek a lámpának ez a leggyengébb pontja, mármint
kapcsolástechnikailag, beállíthatóságát tekintve viszont nagyon praktikus. Feltéve,
hogy a lámpa világít. A hiba kijavításához erőteljes kontaktspray-zést tudok csak
ajánlani, a csövek ritka húzogatása mellett. S ha ezek után a teleszkópos lámpa
mégis hunyorogni kezdene, akkor bőkezűen részesítsük a WD-40 áldásaiban. E szer
ugyanis nemcsak kenő-, hanem tisztító és egyben kontaktusjavító, s jó hatással van
a lámpa teleszkópjaira is. E kezelést azonban nem árt havonta megejteni, hogy
lámpánk megbízhatóan világítson nekünk.
Halogénlámpa anomáliák
A dolog úgy kezdődött, hogy családom már régebben rossz szemmel nézte kivénhedt íróasztal lámpámat, és meglepett egy halogénizzós, modern asztali fényforrással. Előtte természetesen cselesen kiválasztatták velem a típusát, így valóban örömet okozott az új lámpa. Pont olyan amilyen nekem kell, mert csuklós, teleszkópos szárai folytán a legkülönfélébb helyzetekbe állítható a lámpafej, és bár a talpa olyan, mint "Mekkmester" patája, viszont súlya miatt nem hajlamos a felborulásra. A fényével is meg voltam elégedve, ám az asztalfelület teljes megvilágításához mégis kevés volt. Ezért egy másikra is gyorsan szert tettem, hogy teljes és ráadásul dupla legyen a boldogságom.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Álmennyezeti világítás
A kereskedelemben ezerféle világítótestet lehet kapni, készen, sokszor nem is drágán. Először tehát indokolni kéne, hogy miért is érdemes saját kezűleg készíteni egymennyezeti világítást. A...
Energiatakarékos lámpák
Napjaink népszerű "háztartási" fényforrása, a kompakt fénycső vagy energiatakarékos lámpa, az 1980-as évek elején indult világhódító útjára. Megszületésének okai közt jelentős szerepe van az...