Por- és páramentes lámpatestek

Az ilyen lámpatestek nem csak küllemükben, hanem kivitelükben és anyagukban is eltérnek a szokásos beltéri lámpatestektől. Ezekről a fokozott biztonsági és minőségi kérdésekről beszélgetünk Nagy Jánossal, a Világítástechnikai Társaság elnökével.

A szakember néhány kritikus anomáliára világított rá. - Az emberek általában nem fordítanak kellő figyelmet sem a lámpatestek kiválasztására, sem a szerelés kellő gondosságára - mondja és ezt számos szélsőséges példával is illusztrálta. Mivel ezek a lámpatestek többnyire szélsőséges közegbe vannak telepítve, általában olyan anyagokból készülnek, amelyek az agresszív hatásoknak hosszú ideig ellenállnak. A lámpatest háza a kommersz polisztirol helyett polikarbonát, vagy üvegszál erősítésű poliészterből készül, a búrák anyaga pedig ugyancsak polikarbonát, vagy akril, amelyek nem sárgulnak, ütésállók és az UV sugaraknak is ellenállnak.

Az ilyen por- és páramentes lámpatestekre jellemző, hogy ún. IP (Ingres Protection), azaz behatolás elleni védettséggel minősíttettek. Ezt szabvány írja elő, amelynek fokozatait gyakorlati tesztek alapján határoztak meg. E fontos IP minősítés két számjegyből áll; az első a szilárd anyagokkal, a második a folyadékokkal szembeni védelmükre vonatkozik, és minden esetben szerepelnie kell a kültérben, vagy agresszívabb légtérben felszerelendő lámpatesteken. Ha egy por és páramentes lámpatest pl. IP 56 minősítésű, akkor ez azt jelenti, hogy az első számjegy - 5 - alapján por ellen jól védett. A második szám - 6 - minősítése alapján pedig erős vízsugár és vízbe merítés ellen is védett, ám nem károsító hatású szivárgás azért még megengedett. A lámpatest IP minősítése tehát lényeges, és minél magasabbak ennek számai, annál nagyobb védettségű az adott lámpatest. Beszerzéskor tehát ezt mindenképpen szem előtt kell taratani a szerint, hogy milyen körülményeknek lesz kitéve maga a lámpatest.

Ezt sok esetben még a szakemberek is "elvétik", amiből később számos meghibásodás következhet. Kerti világításra pl. nem ajánlottak az olyan lámpák, amelyeknél az érték IP 44-nél kisebb. Továbbá mindenképpen kerülni kell az olyan lámpákat, amelyeken az IP szám nincs feltüntetve, mert ezek akár közvetlen életveszélyt is jelenthetnek.

A minősítéssel nem rendelkező külső lámpatesteknél gyakori hiba, hogy a burát rögzítő sztirol békazárak hamar eltörnek, a búra pedig leeshet. Ha a szerelőlapot meg a hőre kényesen reagáló lámpatest házban kialakított felfogási kalodák helyettesítik, ezek idővel az előtéteket és a többi felmelegedő szerelvény rögzítését sem láthatják el megfelelően, kieshetnek a helyükről. A sztirolból készült lámpaburák pedig a hamar károsodhatnak a fénycső által kibocsátott UV sugárzás hatására. Ezeket a fogyatékosságokat a hőálló műanyag lámpatest házával együtt kialakított szerelvényrögzítő idomok, vagy a különállóan felerősíthető fém szerelőlapok megakadályozzák, az UV álló anyagból készült búrák pedig időtállóak.

A tápkábel vízmentes becsatlakozását általában tömszelence szolgálja, ám ha ez nem kellően záródik a kábelre, a lámpatestbe hamar beszivárog a csapadékvíz, ami az elektromos csatlakozásoknál korróziót vagy akár rövidzárlatot is okozhat. Lényeges a búra vízmentes szigetelését biztosító gumi záróperem tartós elasztikussága és UV állósága éppen úgy, mint maga a búra alapanyaga.

Ha kültérre, vagy szélsőséges légkörű helyiségbe energiatakarékos és biztonságos lámpatesteket kell szerelni, akkor a jó megvilágítás és a hosszú élettartam érdekében a fentieket fokozottan ajánlatos figyelembe venni.