Víztakarékos öntözés

A legkézenfekvőbb öntözővíz az eső. Ami a fűre, virágágyásra, veteményesre hull belőle, az hasznosul is egyből, de például a tetőről lecsorgó esővíz gyakran a vízelvezető árokban, rosszabb esetben a csatornába kerül és kárba vész. Pedig nem bonyolult begyűjteni, és később hasznosítani. Régen minden víz a csatornákból a ház mellé épült ciszternába került (1). Kézenfekvő megoldás ez ma is. Ha nem kívánunk a ciszterna kibetonozásával bajlódni, kitűnően megfelel egy minél nagyobb méretű, földbe süllyesztett műanyag tartály is. Innen aztán akár kisteljesítményű kerti szivattyúval is öntözhetünk a legjobb minőségű ingyen vízzel.
A ciszternát nem szükségszerű a föld alá süllyeszteni, elállhat az a csatorna-levezetés mellett is (2). Így még valamivel könnyebb a vizet kinyerni a tárolóból, hiszen csepegtető öntözéshez gravitációsan kifolyatható, vagy öntözőkannával kimerhető. Sokkal kényelmesebb persze, ha merülőszivattyút állítunk bele, amely megfelelő nyomással képes a vizet kiemelni (3), akár kézi öntözőfejhez, vagy esőztető berendezéshez. Akár föld alá süllyesztjük a ciszternát, akár a felszínen helyezzük el, szükséges, hogy a felesleges víz elvezetéséről gondoskodjunk. Kényelmes megoldást mutat erre a Gardena közdarabja (4), amely nem csak a levezető csatorna szükség szerinti megcsapolására képes, hanem meg is szűri a lezúduló esővizet. Erre szükség is van, hiszen a tetőről a csapadék gyakran faleveleket, egyéb szennyeződéseket mos a csatornába. Ahol a csatorna-levezetés felső csonkjai viszonylag kényelmesen (létráról) elérhetők, ott érdemes a csatorna vályújába egy 30-40 cm-es műanyag szúnyoghálót helyezni a levezető csonkra, szűrőként. Ez olcsó és jó megoldás, de rendszeres tisztítást igényel, különben a szennyeződések hamar teljesen elzárják az esővíz útját.
Ne hagyjuk kárba veszni a kerti tó felesleges vizét sem (5), amúgy sem árt néha cserélni azt, és az eső is gyakran túltölti a tavat. Használjuk fel egy öntözőszivattyúval akkor, amikor a szárazság miatt szükség van rá. Felhasználhatjuk öntözésre a közel lévő patak, vagy akár csak egy vízmosás vizét is, ha azt egy minimálisan megduzzasztjuk. Nem kell hozzá csak egy halom kő, meg egy darab nylonfólia, és persze egy szivattyú, ami ilyen helyeken sokszorosan behozza az árát.
Ne felejtkezzünk meg a kútfúrás lehetőségéről sem. Ennek jogi feltételeit egy korábbi számunkban már megírtuk, itt most inkább a kivitelezéshez adunk ötletet. Magas talajvíznél sokszor elegendő néhány méterre lemenni a vízért; erre a gyűrűs vagy épített kút a legmegfelelőbb, ahonnan merülőszivattyúval vagy öntözőszivattyúval emelhetjük ki a vizet (6). Kisebb vízmennyiséghez alkalmas a fúrt kút, amivel viszont - még egyszerű kézi fúróeszközzel is - nagyobb mélységbe is könnyedén lejuthatunk. Különösen, ha a talaj elég laza, pláne homokos. A fúrt kútra a vízkiemeléshez ún. Norton-fejet használhatunk, ez több méterről is képes felszívni a vizet. A Norton kút szivattyúval is kombinálható (erre a 7. ábra mutat egy megoldást). Egy meglévő Norton-kútra sokhelyütt utólag is telepíthető szivattyú, ezek 6-8 m-ről is képesek felszívni a vizet. Kicsit költségesebb, de nagyon praktikus megoldás a vízautomata szivattyú használata. Ennél a szivattyúmotor kapcsolását közvetlenül egy öntözőfejről vezérelhetjük, vagyis az öntözőfej használatakor a szivattyú automatikusan indul (8).
Egy kertnek az öntözőrendszerét érdemes átgondoltan megtervezni, gazdaságosan kivitelezni. A nagyobb gyepfelületekhez a kör- (9) vagy a négyszög-esőztetők (10) a megfelelő eszközök, az egyéb növényeket - bokrokat, virágágyásokat, haszonnövényeket - célzottan, helyileg érdemes öntözni. A tervezéshez először a legpraktikusabb öntözőfejeket, fúvókákat, és azoknak a célszerű helyét határozzuk meg. Erre néhány képes példát mutatunk a Gardena választékából; a permetező fúvóka (11) sok, irányítható vékony vízsugárban adja a vizet, a ködfúvoka (12) finoman porlasztja (melegházakban is praktikus), a csíkfúvóka (13) keskeny növénysávokhoz ajánlott, a sorcsepegtető (14) növénysorokhoz, virágládákhoz nagyon takarékos öntöző, a végcsepegtető (15) viszont különálló növényekhez való. Ne feledkezzünk meg a már régen jól bevált Bosch-féle, földbe sülylyeszthető gyöngyöző-tömlőről sem (16).
A földbe süllyesztett tömlőrendszert azután tervezzük meg, miután már az öntözőfejek helyét megtaláltuk. Erre csak általános tanácsokat tudunk adni, mert az egyedi kivitelezést mindenkinek a saját körülményei szabják meg. Mint ahogy a falban a villanyvezetékek, a földbe süllyesztett vízcsövek se keresztül kasul fussanak, hanem hálóban, megjelölhetően, kiismerhetően (17). A rendszerbe annyi önállóan is nyitható elágazást építsünk bele, amennyi az öszszetartozó növénycsoportokhoz szükséges (18, 19). Ne felejtsünk el a rendszerbe szabad csapot sem beépíteni. Szellemes újdonság a Gardena vízkonnektora (20), amelyre a valódi konnektorhoz hasonlóan csak rá kell tolni a nyomásálló, a végén elzáró szerelvénnyel rendelkező tömlővéget. Magán a "csapon" nincs is kerék.
Természetesen ma már minden automatizálható. Az időre, nedvességcsökkenésre, kifolyt öntözővíz mennyiségre kapcsoló automatikák széles választéka szerezhető be a különböző gyártóktól. Ezek beépítése nem bonyolult, hiszen csak a normál elzáró-szerelvény helyére ilyet kell szerelnünk. Ez már inkább pénz kérdése.