A sokoldalú fenyők

A növényi élet bolygónkon 400 millió éve alakult ki, a fenyők ősei pedig már 200 millió ével ezelőtt is éltek a Földön. A ma ismert fajok jelenlegi formájukban nagyjából 60 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A fás szárú növények is – csakúgy mint a többi – egy örökletes és a környezeti tényezőkhöz alkalmazkodott ritmusban élnek. Ez a lombhullató fákon jobban látszik, hiszen minden évszakban teljesen más képüket mutatják, ám e ritmus a fenyők életében is megvan, csak számunkra, emberek számára ez kevésbé észrevehető.

De miért van az, hogy egyes növények örökzöldek, mások lombhullatók? A lombjukat az örökzöldek is hullatják, csak nem egyszerre, így nem „kopaszodnak” meg télire. A különbség oka abban lehet, hogy a fenyőfélék és más örökzöldek ősibb növények, mint a lombhullatók, azaz a lombhullatás, és az ezt követő pihenőidőszak beiktatása később alakult ki a növényvilágban. Oka a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás lehetett.

Begyógyítják sebeiket

A gyanta a fenyőfélékben képződött balzsamoknak a beszáradt maradványa, ami a növények anyagcseréje során speciális sejtekben képződik, és a gyantajáratokban tárolódik. Amennyiben valahol megsérül a fa, akkor ott a gyanta is megjelenik védve a növényt attól, hogy a sérülésen át kórokozók és kártevők bejussanak. A tobozok felnyílásában is fontos szerepe van a gyantának. Az érett toboz járatait a gyanta eltömíti, ezzel megakadályozva annak további vízellátását. Így a toboz száradni kezd, emiatt felnyílik, és így szabadulnak ki belőle a magok. A borostyánkő az őskorban élt fenyők tengerbe jutott gyantájának megkövesedett változata.

Hosszan átfagyott talajban kiszáradhatnak

Az örökzöld növények igényeit tekintve – bár fajonként eltérőek lehetnek – van néhány dolog, ami közös bennük. Legfontosabb, hogy mivel télen is van lombjuk, így ekkor is vesznek fel vizet a gyökereiken keresztül – keveset, de arra a kevésre szükségük van. Ha a talaj hosszú ideig átfagyott körülöttük, akkor ez a relatív vízhiány a pusztulásukat is okozhatja. Azaz van víz a talajban, csak épp fagyottan, szilárd halmazállapotban, ami gyakorlatilag felvehetetlen a növények számára. A megoldás: a fiatalabb növények tövét takarjuk vastagon lombbal, így alattuk a talaj nehezebben fagy át, vagy hamarabb felolvad. Nagyméretű idősebb példányoknál ez szükségtelen már, hiszen a fagyhatárnál mélyebbre hatolnak a gyökereik. A törpe változatoknál pedig idősebb korukban is szükséges lehet a takarás, mert sekélyen gyökereznek. A kőedénybe ültetett örökzöldek vannak a fagy miatti relatív vízhiányból eredő kiszáradásnak legjobban kitéve.

Ha behavazódtak…

Az örökzöldekre hullott havat még frissen rázzuk le, mert anyagcseréjüket ez kedvezőtlenül befolyásolja, és ágak törését is eredményezheti a hó okozta terhelés. De ha már rájuk fagyott a hó, akkor hagyjuk, hogy majd az olvadás letakarítja, mert számtalan apró sérülést okozhatunk a leveleken azzal, ha ilyenkor távolítjuk el a havat. Amennyiben már a tűlevelekre ráfagyott havat ütögetjük le a növényről, akkor több kárt csinálunk, mint hasznot. Az így okozott sérüléseken keresztül később óriási lesz vízvesztesége a növénynek, ami a pusztulásához is vezethet.

Ha túl lesznek a téli időszakon örökzöldjeink, akkor később se hanyagoljuk el ezeket. Többségük szereti a nyári időszakban a párás levegőt, ami hazánk területének nagy részén nem adatik meg nekik. Meghálálják, ha este vagy kora reggel vízzel permetezzük a lombjukat, szinte átmosva az egész növényt. Ez nem csak a pára, hanem pormentesítés miatt is jó, a leveleken a por árnyékol, gátolja a fényt, ami miatt lassabban fejlődhet a növény.

Így tartsuk életben a gyökeres fenyőt

Elég groteszk helyzet, hogy a szeretet ünnepére állítunk egy jelképet, a karácsonyfát, amit gyakorlatilag feláldozunk a szeretet ünnepének kapcsán. Azzal szokták vigasztalni az így gondolkodókat, hogy ezek a fák erre a célra lettek termesztve, nem erdőből vágták ki őket. Ez igaz, de ha már adott egy fa, amit 2 perc alatt ki lehet vágni, vagy 22 perc alatt ki lehet ásni gyökerestől, akkor miért ne élhetne tovább, javítva a környezetünk látványát és levegőjét is még évekig? A gyökeres karácsonyfát célszerű fagymentes, de hűvös helyen tartani az ünnepekig, és lehetőség szerint minél kevesebb időt töltsön a fa a meleg szobában. Tegyük egy nagy vödörbe a tövét, és szórjuk körbe homokkal. Ez stabilan tartja a növényt, de csak akkor, ha a homokot folyamatosan nedvesen tartjuk, és azt is meghálálja a növény, ha naponta vízzel megpermetezzük, ameddig bent van.

Nem feltétlenül a szobában, inkább előszobában vagy a lakás leghűvösebb helyiségében állítsuk fel az ünnepekre a gyökeres karácsonyfát. Pár napos bent tartózkodása után néhány napig szoktassuk hidegebb hőmérséklethez, és ha nem fagyott a talaj, akkor ki is ültethetjük a kertbe. Fagyott talaj esetén ezzel tavaszig várni kell, addig is hűvös helyen, például a garázsban, a homokot rendszeresen nedvesítve várja meg a fa kiültetésének idejét.

A díszeket óvatosan tegyük fel, és vegyük le, olyan csíptetőket ne használjunk, ami az ágakon, leveleken sérülést okoz, mert e sérüléseken gyorsan távozik a víz a fából, tehát egy fenyő képes úgy is kiszáradni, hogy öntözzük, de annyi levélsérülést szenvedett, hogy azon keresztül emberi példával élve „elvérzik.” A kiültetésre szánt fán csillagszórót és gyertyát se égessünk.

Nem feltétlenül csak a szokásos fenyőfajok alkalmasak karácsonyfának, bármilyen örökzöld fenyő, tuja, ciprus, boróka jó erre a célra. Az sem szerencsés, ha a fa a plafonig ér, mert minél kisebb a fa, annál könnyebben viseli az átültetéssel és a karácsonnyal kapcsolatos megpróbáltatásokat. Kis odafigyeléssel bármelyik fenyő tavasztól a kertünkben folytathatja pályafutását.

Sok mindenre jó a fenyő

A lucfenyőnek és az erdei fenyőnek számos felhasználási módja ismert. A fenyőolaj használható aromalámpába párologtatásra, aromafürdő készítéséhez, inhalálásra, arcszesz készítéséhez. A erdeifenyő olaj antimikrobiális, keringésfokozó és tonizáló hatású. Gyakori alkotórészei a különféle légúti megbetegedések kezelésére ajánlott orr- és légzéskönnyítő mellkasi kenőcsöknek, inhaláló szereknek. Izom-, és idegfájdalmak esetén ajánlott masszázs- és fürdőolajoknak, a különféle fürdőkészítményeknek, bedörzsölő szereknek és kenőcsöknek.

Meghűléses megbetegedéseknél érdemes bázisolajjal (jojoba, mandula, vagy olíva), illetve más illóolajokkal keverve bedörzsölni vele a hátunkat, vagy a mellkasunkat. Például egy evőkanálnyi jojobaolajba cseppentsünk 6 csepp fenyőolajat, illetve 3-3 csepp menta- vagy eukaliptusz olajat. Alaposan keverjük el az összetevőket használat előtt.

Az erdeifenyő olaja csillapítja az idegi eredetű feszültséget, de lehet még használni reumás panaszok és ízületi fájdalmak esetén is. A gyógyszeripar reuma elleni készítményekben is gyakran alkalmazza, a kozmetikai ipar pedig előszeretettel használja dezodoráló és izzadás gátló termékekben. Az erdeifenyő illóolaj nem toxikus, nem irritáló, nem érzékenyítő és nem fototoxikus. Az olajat nem érdemes sokáig tárolni, mert a régebbi, lejárt és oxidált olajok irritálhatják a bőrt.

A konyhában is helyük lehet

Több fenyőfajnak számos konyhai felhasználása is elterjedt. A fenyőmag például igen költséges, de ízletes hozzávalója a pestonak és számos mediterrán ételnek. Készíthetünk a lucfenyő tűleveleiből teát (és akár testpermetet) tavaszi zsenge hajtásaikból cukorsziruppal főzve szörpöt. De kristálycukorral rétegezve a hajtásokat, azok átveszik a fenyő illatát, így kellemes aromájú zöld cukrunk lesz, mellyel díszíthetünk és édesíthetünk.

A fenyő zsenge hajtásait leturmixolva, szirupként elkészítve és agarral, vagy zselatinnal felfőzve kész a fenyőzselé, vagy „fenyőlekvár”. A zsenge hajtások saláták, desszertek elfogyasztható díszítője is lehet, de az aprított zsenge fenyőhajtás piskótába is tehető, így enyhe, de karakteres fenyőaromát kölcsönöz bármilyen süteménynek vagy tésztának.