Antikizált új keretek

A félkész lécek széles és nagyobb méretű keretek készítésére is alkalmasak, ha külső élükre 15-20 mm vastag és 40-80 mm széles léceket ragasztunk. Az ilyen natúr keretanyagoknál a festett antikizálás elég fontos szempont, de egyszerű módon megoldhatjuk.
A natúr keretléc anyagot még leszabása előtt szálirányban csiszoljuk simára. A marást követően ugyanis nem mindig megfelelő a felületi simaságuk, érdemes finomítani rajtuk. A sarkos élekre nagyon vigyázzunk, mert ezeket csiszoláskor könnyen lekoptathatjuk. A megfelelő méretre levágott keretléc darabokat lehetőleg sarokszorítóval összefogva ragasszuk össze, és sarkaikat egy-egy vékony bognárfejű szeggel is erősítsük meg.
Az összeállított keret pórusaiba ezt követően lágyan dörzsölve dolgozzunk be vékony sztearin réteget. Erre a közönséges gyertya is megfelel (2). A réteget puha textíliával átdörzsölve koptassuk egyenletes vékonyságúra, majd újabb finom csiszolással távolítsuk el a feleslegét a keret sima felületéről. Így csak a pórusokban marad kevés sztearin, a fafelület felszínén nem.
Válasszunk megfelelő színű festéket, vagy lazúrt, amely lehet akril vagy alkyd műgyanta bázisú, illetve ún. vastaglazúr is. A bevonó anyagot bőven adagolva ecsettel kenjük rá a keretre (3). Ha sűrűnek találjuk a színezőanyagot, hígítsuk fel, hogy a fa felületébe könnyebben beszívódjon, és azért is, hogy ezt követően majd egy rongy darabbal a feleslegét könnyen le tudjuk törölni.
A befestett részeket a bekenésüket követően kb. 5-10 perc múlva egy tiszta ronggyal töröljük át (4). Nagyobb felületű keretnél célszerű oldalanként festeni, és a festéket ronggyal visszaszedni, mert pl. az akril festékek sokkal gyorsabban száradnak, mint az "enamelként" ismert zománcfestékek, a lazúrok viszont gyorsan beszívódhatnak a fa anyagába. A meghúzott, szinte már félszáraz festéket már nehéz letörölni, ha pedig hígítós textíliát használunk, azzal már a fába szívódott festéket is halványíthatjuk törlés közben. Ha nagyon eltérő az oldalak színfedettsége, akkor hígítós ronggyal még teljes száradás előtt mossuk össze az egész felületet, s majd csak száradás után, újbóli átfestéssel és visszatörléssel adjuk meg a képkeret egyöntetű jellegét. Az ilyen kereteket nem érdemes fényes, színtelen lakkal átvonni, legfeljebb matt lakkot használva, és azt is hígítós ronggyal átdörzsölve finomítsuk tovább a keret felületén. Így a keret tompán fénylő, simára kopott fa jellegű lesz, ami adott esetben még igényesebbnek mutatja.