Húsz éve az Ezermesternél

Ezermester: Emlékszel még, hogy kerültél a laphoz?

Nagy Z. Róbert: Ez 2004-ben volt, akkor én a Kertészeti Egyetem elvégzése után egy kempingben dolgoztam, ahol a 3 hektáros terület rendben tartása volt a feladatom. Ennek az volt a hátránya, hogy tavasztól-őszig rengeteg munka volt, alig lehetett győzni, télen pedig a teljes leállás és unalom. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy kellene valami olyan lehetőség után nézni, ami a téli szezonban is működőképes. Bementem Gyulán a könyvtárba, és ahány magazint, újságot ott találtam, mindből kiírtam a főszerkesztőknek az e-mail címét, talán a politikai és a sport jellegűeket hagytam ki, az összes többihez ment a levél. Az Ezermesterhez behívtak egy állásinterjúra, és azóta, húsz éve írok itt a kert rovatban.

Ezermester: Mi változott az elmúlt húsz évben a kertek terén?

Nagy Z. Róbert: A hobbi-, vagy családellátó kertek terén a változások már hamarabb elkezdődtek, de az elmúlt húsz évben a helyzet igazából egyre csak romlott. Míg 30-40 évvel ezelőtt szinte mindenkinek volt haszonnövény a kertjében, az utóbbi időben ez teljesen megváltozott. A kertek nagy része most jó esetben füvesített, és dísznövényekkel van beültetve, rosszabb esetben lebetonozott, murvázott. Haszonnövényeket már csak elvétve találunk, még a falusi kertekben is.

Ez több okból is probléma. Egyrészt nagyon sok olyan haszonnövény van, ami díszítőértékkel is rendelkezik, tehát teljes mértékig megállná a helyét a díszkertben. A díszkertbe beültetve egy-egy gyümölcsfa, az évelő virágágyásba néhány fodroskel, vagy színes levelű spenótfa, gyógynövények, fűszernövények, ezek mind olyanok, hogy a díszkert újra egy kicsit haszonkertté válhatna tőlük.

Az én nagyszüleimnél annak idején volt természetesen konyhakert, és emellett még a nyaraló kertjében is nagyobb részt foglalt el a zöldséges, mint a díszkert. Hétvégente Szanazugban kertészkedett a család az aktív kikapcsolódás jegyében, utána pedig mentünk fürdeni a Körösbe.

Akkoriban, hogyha egyik pillanatról a másikra valamiért a boltok élelmiszer ellátása megszűnt volna, szerintem abból a két 800 négyzetméteres konyhakertből simán biztosított lett volna a család élelmiszer ellátása. Napjainkban ha egyszer csak azt mondanák, hogy a boltokban nincs élelmiszer, én azt gondolom, hogy az emberek túlnyomó többsége két-három napon belül elkezdene éhezni.

A kényelem átvette a hangsúlyt, de ez csak látszólagos kényelem. Tehát kényelmesnek tűnik az, hogy egyszerűen csak be kell menni a boltba, és ott mindent megvehetünk. Hazahozzuk a zöldséget, gyümölcsöt, nem kellett gondozni őket, tényleg csak elmentünk a boltba, és kifizettük. Ez látszólag a kényelmünket szolgálja, mindaddig, amíg olyan áron vannak ezek, hogy megfizethetők, illetve amíg az ellátás biztosított.

Ellenben ezzel az embereknek az élelmiszer önrendelkezése Magyarországon gyakorlatilag megszűnt, mert függünk a bolti ellátástól. Értem én, hogy a döntéshozóknak is részben érdeke a kiskertek leépítése, hiszen amit a boltban veszünk, azon ott van a 27 százalék ÁFA, ha pedig csak feleannyi élelmiszert vennénk, mert a többit megtermelnénk, azzal igencsak nagy veszteséget okozhatnánk az állam ÁFA bevételein. Ellenben érdekes megnézni az elmúlt két évnek az óriási inflációját, az áremelkedések üteme mostanra sokat mérséklődött, de az árak ettől még magasan maradtak.

Hogyha bemegyünk egy áruházba, televíziót, hűtőszekrényt vagy ruhát szeretnénk vásárolni, azoknak az ára nem emelkedett akkora mértékben, mint amennyire az élelmiszereké. Ennek egyszerű oka lehet, azért történt ez így, mert hogyha nincs pénze az embereknek, akkor jó még a régi tévé, jó még a régi hűtő, meg a régi ruha, ellenben enni mindig kell. A kereskedelmi szektor is rájött arra, hogy a mindennapi fogyasztási cikkeket, az élelmiszereknek az árát kell megemelni, hiszen az nem opció az embereknek, azt kénytelenek megvenni, mert nem termelik meg maguknak.

Az, hogy ilyen szinten leépültek Magyarországon a házi kertek, a családellátó kertek, ahogy mondtam, ez egy látszólagos kényelem, de sok minden megváltozott ezen kívül is. Gyerekkoromban el se tudtam volna képzelni, hogy valaha például kutya vagy macska eledelt lehet majd boltba kapni, vagy vizet palackban cipelünk haza majd a boltokból.

Most a pénzért úgy robotol az ember, hogy egyfajta munkát  végez, ami a szakmája, azt végzi egész nap, egész héten, egész évben, ezért pénzt kap, és ezért a pénzért jó esetben mindent meg tud venni. Régebben sokkal kevesebb pénzt kerestek az emberek, tehát sokkal kevesebb időt fordítottak arra, hogy pénzt keressenek, és sokkal több időt arra, hogy a saját maguk és családjuk ellátását biztosítsák.

Például a karácsonyi szezonba az asszonyok sütöttek, főztek, ami szükséges volt az ünnepekhez, most pedig bemegyünk a boltba, megvesszük a bejglit, megvesszük készen a halászlevet, a kenyeret, a süteményeket… Mindent megvesszünk készen, de ezzel az életünk sokkal unalmasabbá vált, hiszen csak egy dologgal foglalkozunk, amivel pénzt keresünk, és utána az összes többi dolog az már csak bekerül a korárba, és fizetjük.

Az embereknek szerintem nyugodtabb és változatosabb is lenne az élete, hogyha kevesebbet robotolnának a pénzért, és több időt fordítanának arra, hogy például a kertben megtermeljék az zöldségeket, gyümölcsöket, esetleg kishaszonállatokat tartsanak. Az otthon megtermelt zöldségek valószínűleg sokkal jobb minőségűek lennének, mint a boltban megvásároltak, hiszen amit mi szedünk le, például paradicsomot, azt biológiai érettségében szedjük le, amikor az a legfinomabb, míg a bolti paradicsom, az nem teljesen éretten lesz leszedve, még ideutazik, és még pulton tartható kell legyen. A saját, tényleg Napon termett zöldség-gyümölcs íze mellett a vitamin és ásványanyag tartalma is jobb, mint amelyik egy fóliasátorban jött létre…

Ezermester: Gyakori kérdés, hogy permetezni, vagy nem permetezni?

Nagy Z. Róbert: Ez egy érdekes dolog, mert az embereknek az az elvárása, hogy lehetőleg minél kevesebb növényvédő-szerrel terhelt, vagy a gondozás során, a technológia során minél kevesebb növényvédő-szert látott zöldségeket, gyümölcsöket szeretnének vásárolni a boltban, de azt minél olcsóbban. A termelőket pedig hogyha nyomás alá helyezik, hogy minél olcsóbban termeljenek, akkor nekik egységnyi területen minél több termény előállítását kell megoldaniuk, hiszen így tudják alacsonyabban tartani az eladási árat. Vagy hogyha például valaki bio-módon termel, akkor jóval kisebb lesz a termésátlaga, mert kórokozók, kártevők is lakmároznak abból a terményből, így egységnyi területen kevesebb termés lesz, amit drágábban kell eladni.

Egy házikertben sokkal egyszerűbben lehet komolyabb növényvédő-szerek nélkül termelni, aminek az az oka, hogy míg egy kertészetben monokultúra van, egyféle növényből van ott nagyon sok, ezért annak a kórokozói, kártevői nagyobb számban megjelennek, felszaporodnak. Egy kis kertben változatos a fajoknak a száma, tehát ott egy-egy adott növénynek a kórokozói, kártevői kisebb eséllyel szaporodnak túlzottan, sőt bio-védőnövényekkel vagy bio-permetlevekkel is jó eredményeket lehet elérni kiskertekben.

Már nagyüzemekben is kezdenek a biológai módszerek elterjedni. Ez a vásárlói elvárások meg az Európai Uniós követelmények miatt is így van. Rengeteg növényvédő-szer hatóanyagot vonnak ki a forgalomból. Úgyhogy azt gondolom, hogy egyre több, egyre kevesebb növényvédő-szert látott zöldséggel, gyümölccsel találkozhatnánk elvileg az Európai Unió területén, ami örvendetes. Csak addig, ameddig a határok ilyen szinten nyitottak, és mondjuk észak-afrikai országokból is jön be paprika, paradicsom több ezer kilométerekről, addig lássuk be, hogy azoknak a termesztési körülményeit nem nagyon tudjuk ellenőrizni.

Azért is lenne értelme, hogyha a családellátó kertek újra felvirágoznának Magyarországon, mert sokkal jobban kontroll alatt tudnánk tartani, hogy mit eszünk meg. Tehát tudjuk, hogyha permeteztük egyáltalán, mivel permeteztük, mikor permeteztük…

Ezermester: Hogyan látod a házikert és családellátó kertészkedés jövőjét?

Nagy Z. Róbert: Jósolni nem tudok, de erre van optimista meg pesszimista verzióm is. Az optimista verzió az, hogy az utóbbi években olyan szinten megemelkedtek az élelmiszerárak Magyarországon, hogy lehet, hogy egyre többen elgondolkodnak majd azon, hogy amit csak lehet, saját maguk termeljenek meg. Hiszen egy 4-500 négyzetméteres kertben már egy négytagú családnak megtermelhető a zöldség és gyümölcs szükségletének a legnagyobb része, de egy 50 vagy 100 négyzetméteres kertben is lehet nagyon jó időgazdálkodással, tehát a különböző fajok egymás utáni sorrendjével helytakarékosan bánva úgy zöldségeket termeszteni, hogy az igen jelentős mértékben hozzájáruljon a családnak a konyhapénzéhez. Gondolok itt arra, hogy kora tavasszal el lehet vetni a hónapos retket, azt ugye 30 nap múlva szedhetjük, utána még valami tépőssalátát vagy rukkolát teszünk, az is egy hónap alatt kész van. Amikor elérünk a május 10-ig, amikor már nem várhatók talajmenti fagyok, akkor ültetjük el a paprikát, paradicsomot, ami pedig egészen a fagyokig nevelkedik ott, de a közöttük akár itt is lehet rövid tenyészidejű zöldségnövényeket, levélzöldségeket mizunát, spenótot termeszteni. Tehát hogyha a helyet jól kihasználjuk, és a növények időbeni egymás utáni sorrendjét megtervezzük, akkor egy 50-100 négyzetméteres kert is nagyon nagy segítségére lehet egy családnak. Ez az optimista verzió, hogy az emberek belátják azt, hogy nagyon drága az élelmiszer, és nem mindig tudjuk, hogy milyen minőségű, és ezért termelni kezdenek családi ellátásra.

A pesszimista verzió pedig, hogy minden marad a mostani kerékvágásban, sőt tovább romlik. Az emberek úgy látják majd, hogy nem feltétlenül kell mindig új ruha, új autó, új bútor, tehát egy csomó dologról, az utazásról, kultúráról, élményekről lemondanak, és akkor a teljes bevételüket élelmiszerre költik majd azért, hogy azt a kényelmüket megtartassák, hogy nem szükséges a kertben hajlongani, kapirgálni, gyomlálni, hanem csak a boltból kell megvenni. Csak hogyha ez az irány folytatódik továbbra is, akkor én azt gondolom, hogy a kereskedelmi szektor egyre jobban rá fog állni arra, ami már most is látszik, hogy enni kell az embereknek, tehát az élelmiszerek árát szinte korlátlanul emelhetik addig, ameddig az emberek élelmiszer önrendelkezése ilyen alacsony szinten van Magyarországon. Mert az emberek most nem tudják azt mondani, hogy már pedig én ezért a salátáért, hagymáért vagy padlizsánért ennyit nem vagyok hajlandó fizetni, mert ott van a kertben. Van az a mondás, hogy mindennek annyi az értéke, amennyit adnak érte. Ha nem termeljük meg otthon, akkor, ha kell, annyiért kell megvenni, amennyiért adják… Én bízom benne, hogy az optimistább változat fog bejönni, de ennek érdekében mindenkinek tenni kellene.