Mit szabad elégetni

Hulladékmegsemmisítés vegyes tüzelésű kazánban

Országunkban – és nem csak itt – ugyanis a hatályos törvények kimondottan tiltják a háztartási hulladékok otthoni elégetését. Ez a törvény a kazánokra is vonatkozik. Sajnos azonban ezt szinte nem lehet betartatni, csak meggyőző érvekkel lehet visszaszorítani. Pedig e gyakorlatnak számos káros következménye van.

A háztartásban szerencsére nem keletkezik olyan mennyiségű papírhulladék, amely biztosítaná a lakás fűtését. Viszont ami összegyűlik, az gyakran nem a szelektív kukába kerül, hanem a kazánban égetik el. A nagyobb mennyiségű újság vagy egyéb papír pl. karton dobozok és egyéb göngyöleg elégetése nem csak fáradságos, hanem a keletkező hamu mennyisége is számottevő. Ráadásul így megsemmisítve már nem hasznosítható újra. Bár a papír fűtőértéke elég magas, eltüzelése nem áll arányban az újra hasznosítási értékével. A különféle papírcsomagoló anyagok pedig gyakran műanyagot is tartalmaznak, ami elégetésekor koromképződést okoz, és különösen nagyobb mennyiség esetén okozhat gondot. Az ilyen csomagoló papíranyagokat is az elégetés helyett ajánlatos a szelektív konténerbe helyezni. Elégetésükkor ugyanis a különféle papírok klórtartalmú anyagokkal kombinálva sósavgáz, olajtartalmú anyagokkal pedig kéndioxid gáz képződhet, ami a környezet savasodását idézi elő.

A sima újságpapír elégetése ugyan nem jár túl nagy korom- és más melléktermék képződéssel, ám az egyéb háztartási hulladékok égetése már okozhat gondot a kazán üzemelésében. Igaz a különböző műanyagok fűtőértéke elég magas, pl. a PET palackoké több mint 40 MJ/kg, ennek ellenére nem szabad ezeket a tűztérbe vetni. A tökéletlen égés miatt ugyanis nehezen eltávolítható szurok képződhet a kéményben. Ráadásul a vegyes tüzelésű kazánokból felszálló magas hőmérsékletű füstgáz miatt lerakódott korom meg is gyulladhat, azaz kéménytüzet is okozhat. A kátrányosodott kémények tűz esetén pedig megbontják a kémény belső tömítettségét, ami akár szénmonoxid mérgezés előidézője is lehet. És akkor még nem is beszéltünk a füstből a légtérbe kerülő káros anyagokról!

Az egyéb műanyagok, így a PVC, a polisztirol, a polietilén és más háztartási és ipari műanyagtermékek, kábelek, gumi égetésekor szénmonoxid és dioxinok kerülnek a levegőbe, amik veszélyes, rákkeltő anyagok. Ha ezt a szomszédok észreveszik, és panasszal élnek, komoly birság lehet az ilyen anyagok égetésének az eredménye.

A különféle szerves hulladékok azonban minden gond nélkül elégethetők a vegyes tüzelésű kazánokban. Így a fák metszésekor levágott ágrészek, vagy a kukorica, napraforgószárak, de még a szalma, a dióhéj vagy a fel nem használt olajos magvak is elégethetők a kazánokban. Mivel az elégethető háztartási hulladék kevés ahhoz, hogy ezekkel ki lehessen fűteni egy házat, vagy lakást, ez csak járulékos fűtőanyag lehet.

A fő fűtőanyagként használt fa csak akkor égethető el hatásosan, ha kellően ki van száradva. A nedves tűzifa ugyanis alacsony égési hőmérséklete (a nedvességtartalom elpárolgása) miatt nem gazdaságos, és a füstje jelentős káros anyagokat tartalmaz, a kéményben pedig kátrány lerakódást okoz. Ennek veszélyeire érdemes nagy hangsúlyt fordítani.

A szenet egyre kevesebben használják fűtésre, többnyire csak éjszaka szokás a fa mellé kiegészítő fűtőanyagként használni, mert a fára rakva képes reggelig fokozatosan égve izzani, és melegíteni. Sokan a feketeszenet barnaszénnel – általában 1:3 arányban – keverve használják fűtőanyagként. Mivel a feketeszén égése gyorsabb, keverve viszont a fűtőérték megtartása mellett a barnaszén némileg „tartósítja” a parazsat. Az ilyen szénkeverék hosszabb ideig képes meleget adni. Fontos azonban, hogy az égés tökéletes legyen, és a füstje kevés kormot tartalmazzon. Az ilyen fűtésű kémények karbantartására, seprésére azonban nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy elkerülhető legyen a kéménytűz, amit a belsejének túlzott kátrányosodása okozhat.