Vetőszalag készítése

Az apró magok vetésénél gyakori probléma, hogy azok túl közel kerülnek egymáshoz, így kikelésük után zavarják egymást a fejlődésben. Egyrészt a tápanyagokat egymás elől veszik el, másrészt, ha fizikailag is kapcsolatba kerülnek, akkor deformálódnak. Ilyen a retek, a sárgarépa – ha túl sűrű a vetés, akkor nem lesz értékelhető termés sem. De a salátától kezdve a káposztaféléken át sokféle fajt találunk, melyek magjai nagyon aprók. Ezek vetése ráadásul nem csak tavasszal esedékes, hiszen sok növényt termeszthetünk másodnövényként, vagy egyes levélzöldségeket – mint a salátafélék vagy a zsázsa – akár egész évben folyamatosan, szakaszokban vethetünk annak érdekében, hogy mindig legyen szüretelni való levél.

Alapesetben az elvetett és sűrűn kikelő növényeket ritkítani kell annak érdekében, hogy a földben maradó példányok megfelelően fejlődhessenek tovább. Ez a ritkítás azonban magpazarlás, hiszen az elvetett és kikelt növények akár 50-70 százalékát is ki kell szednünk ritkításnál azért, hogy a megmaradók térállása megfelelő legyen. Ezt a problémát háromféleképp lehet megelőzni.

Kézi vetőgép

Ne az üzemi, traktor vontatta gépre gondoljunk, már ezer forint körül kaphatók olyan fecskendőszerű vetősegédek, melyek egyenként adagolják a magot, nekünk csak a megfelelő helyre, egymástól optimális távolságra kell pottyantanunk azokat. Ezek a kis készülékek nagy segítséget nyújtanak a megfelelő térállás kialakításában.

Kevert vetés

Az apró magvakat szokás kávézaccal, nedves homokkal együtt vetni. Ennek a lényege, hogy amikor ezt a keveréket pergetjük ki a vetősorba az ujjaink közül, akkor nem csak mag hullik, hanem a használt segédanyag is, így ritkább lesz a magvetés, kevésbé kell majd ritkítani kelés után. A dolog lényege, hogy kb. olyan szemcseméretű és tömegű segédanyagot használjunk, mint a vetőmag. Ez persze teljesen nem fog sikerülni, hiszen a homokszemek tömege is eltér a vetőmagétól. A megoldás, hogy a folyamat közben is gyakran keverjük meg a vetőmag-segédanyag keveréket, így megelőzhető hogy a tömeg és méretkülönbségek miatt elkülönüljön a homok a magtól.

Vetőszalag toalettpapírból

A készen kapható vetőszalag, vagy vetőcsík esetében a magot egy biológiailag könnyen lebomló anyagra ragasztják előre megszabott, optimális távolságra. Ám ilyen vetőszalagot magunknak is készíthetünk. Tekerjünk le WC papír csíkot, ez lehet a leendő sor hosszával azonos, de ne legyen hosszabb 2 méternél. Helyezzük sima asztallapra, óvatosan permetezzük meg a papírt vízzel, úgy hogy nedves legyen, de ne tocsogjon – különben szétszakad. A víz maga lesz a ragasztóanyag. Igazítsuk a papírcsík közepére a magvakat a megfelelő tőtávolságra. Az igazításhoz segítségünkre lehet egy gyufaszál, csipesz vagy bármi, amivel igazítani tudjuk a magot.

Hajtogassuk hosszában össze a kész csíkot úgy, hogy az első harmadát ráhajtjuk a középső harmadra pl. balról, összenyomjuk, és ismét megnedvesítjük, majd erre hajtogatjuk a harmadik harmadot jobbról. Ezt ismét óvatos benedvesítés kövesse. A két végét megfogva U alakban meghajlik a szalag, és máris vihetjük az előkészített ágyásba. De óvatosan fel is tekerhetjük a WC papír karton gurigájára. Ez a módszer akkor jó, ha amikor készítjük a vetőszalagot, mindjárt fel is használjuk, azaz egyből földbe kerül. A WC papír kiváló nedvszívó, így a megfelelő térállás biztosítása mellett arra is jó, hogy nedvesen tartsa a magokat a csírázásig, meg utána is, ameddig el nem bomlik.

Vetőszalag ragasztóanyaggal

Amennyiben a vetőszalag készítése és annak elvetése között hosszabb idő – napok-hetek telnek el, úgy ragasztóanyag szükséges a vetőszalag készítéshez. Természetesen ne barkács ragasztót használjunk, mert az úgy megköt, hogy a mag soha nem tud tőle kicsírázni.

Az ideális ragasztóanyag ehhez a házilag készített csiriz. Ennek összetétele a következő: fél dl liszt + 2 evőkanál meleg víz. Az összetevők arányát esetleg meg is lehet változtatni, hogy elég sűrű, de még jól felvihető masszát kapjunk. Itt szintén WC papírból vágjunk egy tetszőlegesen hosszú, kb. 3-4 cm széles csíkot, és a megfelelő távolságra tegyük a csirizpöttyöket, majd rá egy-egy szem magot. Miután a csiriz megszáradt, a vetésre kész szalagot feltekerhetjük, és tárolhatjuk. Amennyiben többféle vetőcsíkot készítünk, érdemes feltüntetni a vetőcsíkon, hogy milyen növénynek, és mely fajtának a magját tartalmazza.

Így használjuk a vetőcsíkot

Húzzunk a kapa hegyével 1-2 cm mély, 5-6 cm széles barázdát. A vetőszalagot helyezzük a barázdába. Öntözzük meg a csíkot, majd takarjuk laza földdel, végül még egyszer öntözzük meg. Kikelésig tartsuk nedvesen a talajt. A boltban vásárolt vetőcsíkok lefektetése annyiban tér el a házi gyártásútól, hogy ott a csíkokból általában három van egyben, azaz „vetés” előtt ezeket a perforáció mentén szét kell tépni – de ez a használati utasításban is szerepel.

Vetőszalag, amire a magokat házilag ragasztjuk fel – nálunk ilyen nincs forgalomban

Gyárilag készített vetőszalag, melyet előbb szét kell szedni a perforációnál

Toalettpapírra, csiriz ragasztással mi magunk is elkészíthetjük

A csirizpontokra szemenként kerüljenek a magok

A vetőszalagok „vetése”

A vetőszalagos vetést kelés után nem kell ritkítani – ha jó térállásra ragasztottunk

Palántaneveléshez újságpapírból is hajtogathatunk cserepeket