Vásárlás webshopban

Céges vásárló és az elállási jog

A webshopban történő vásárlás esetén a termék átvételétől számított 14 napon belül valóban elállhatunk a szerződéstől. Különösebb indoklás nélkül visszaküldhetjük, vagy visszavihetjük a terméket a kereskedőnek, és kérhetjük a teljes vételárát. E jogosultság azonban a Kormányrendelet alapján csak fogyasztókat illeti meg. Vagyis azokat a természetes személyeket, akik a szakmájukon, önálló foglalkozásukon vagy üzleti tevékenységük körén kívül vásárolnak. Amennyiben mondjuk egy betéti társaság képviseletében adjuk le a rendelést, e többletjogosítvánnyal sajnos nem élhetünk.

A 14 napos elállási jogot (és a webshopok egyéb alapvető működési feltételeit) a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) kormányrendelet szabályozza. Ennek a jogszabálynak a hatálya a fogyasztó és a vállalkozások egymással kötött szerződéseire terjed ki, vállalkozások illetve cégek egymás között kötött szerződéseire tehát nem!

A legtöbb félreértés abból adódik, hogy a korábbi Ptk. alapján fogyasztónak az a személy minősült, aki a szerződést a gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül eső célból kötötte. Az azóta történt jogszabályváltozások eredményeként a fogyasztó ma már csak természetes személy lehet (így szabályozza az új Ptk, valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény).

Abban az esetben tehát, ha a vevő cégre kér számlát, akkor a vevő nem minősül fogyasztónak, mert egy cég nem lehet természetes személy (még akkor sem, ha egyéni ügyvédi vagy egyéni vállalkozói minőségben bonyolítja le a vásárlást). A Kormányrendelet alapján tehát nem illeti meg az elállási jog.

Más a helyzet, ha a kipróbálás során azt tapasztaljuk, hogy a termék nem rendelkezik a szerződésben meghatározott, vagy más hasonló termékektől elvárható tulajdonságokkal, vagy éppen nem nyújtja azt, amit a webshop a termék leírásában ígért. A termék (a szerződés teljesítése) ebben az esetben hibásnak tekinthető, melyre tekintettel a vállalkozások is élhetnek a szavatossági jogaikkal, és kérheti a termék cseréjét, vagy a hiba súlyára tekintettel akár el is állhatnak a szerződéstől, visszakérve a teljes vételárát. Jelentéktelen hiba miatt viszont nincs helye elállásnak.

Az indoklás nélküli elállási jog tehát a vevőt céges vásárlások esetén, a kormányrendelet alapján nem illeti meg, azonban egy webshopnak joga van a fogyasztókon túl mindenki – akár jogi személyek vagy más gazdasági társaságok – számára is biztosítani elállási jogot. Joga, lehetősége van, de erre egyáltalán nem köteles. Ha a saját tájékoztatójában ezt a kiterjesztett elállási jogot – marketing célokból – belefoglalja, attól kezdve viszont köteles is teljesíteni, ha a céges vásárló élni kíván vele. Ekkor nem hivatkozhat az általános jogszabályra, hiszen ő önként vállalta fel a szigorúbb feltételeket. Az is előfordul, hogy a vásárlási feltételek megfogalmazásában az elállási jogról az eladó pontatlanul fogalmaz, és ezzel önkéntelenül kiterjeszti az elállási jogot. Ha például az elállási jogot a „vásárlóra” és nem a „fogyasztóra” vonatkoztatja, akkor máris elkövette ezt a hibát, hiszen a törvény a fogyasztó fogalmába pontosan meghatározta, hogy az cég nem lehet, de vásárló cég is lehet. Ezzel bizony élhet a céges vásárló!

Jó tudni még, hogy ha fogyasztóként vásárolunk, és elállási jogunkkal kívánunk élni, annak akadályát képezi, ha lezárt csomagolású hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépes szoftver példányának csomagolását kibontják, kibontottuk. Ilyen esetekben hiába jelezzük határidőn belül elállási szándékunkat a szolgáltató joggal utasíthatja el a termék vételárának visszafizetése iránti igényünket. Az elállási jogról szóló jogszabály tételesen felsorolja azokat a termékeket és főként szolgáltatásokat, amelyekre nem érvényes az elállási jog. Erről korábban már írtunk az Ezermesterben.

Ugyanakkor, ha a törvény szelleme felől közelítjük meg a cégekre vonatkozó „diszkriminalizációt”, akkor kételyeink támadhatnak. Mivel a webshopból vásárolt terméknél nincs lehetőség annak személyes megtekintésére, kipróbálására, előfordulhat, hogy csak az átvételekor jövünk rá arra, hogy nem ilyenre gondoltunk, és nem volt pontos a leírás. Ezért hozták a törvényt. Viszont akkor kevésbé indokolt, hogy egy céget, akár egy egyéni vállalkozót miért nem illet meg a „tévedés joga”?